Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
28 Az országgyűlés képviselőházának ben. Az összeg aránylagos emelkedése majdnem a maga teilj es egészében a tanintézetek nyugdíjintézetéhez való hozzájárulásból áll elő, tehát nemzeti katasztrófánk szükségszerű következménye, ezt tehát nem lehet kifogásolni. A tárca nyugdíj terheit vizsgálva, három számot fogok egymás mellé állítani: 1914/15-ben 4*6 millió pengőit fordított a kultusztárca költségvetésében a magyar állam a kultusztárca nyugellátására; 1924/25-ben 8,578.000 pengőt, az 1930/31. évben pedig 14*7 millió pengő van erre a célra előirányozva. Kétségtelen, hogy ez a horribilis nyugdíjteher következménye nagyrészben annak, hogy Csonka-Magyarország fizeti meg Nagy-Magyarország nyugdíj terheinek jelentékeny részét és nagyon sok olyian embert volt kénytelen nyugdíjazni, akik Nagy-Magyarországon még a maguk munkáját teljesíthették volna, de ez az összeg, ez a különbség már kifejezésre jut az 1924/25-ös első normál költségvetésben, mert azóta újabb menekült tanítókkal és tanárokkal nem találkozunk, tehát az azóta előállt, nagyobbodott összeget kell vizsgálat táírgyává tenni. A nyugdíjterhek azóta a kultusztárcánál 71%-kai emelkedtek, és ha igaznak is ismerem el azt, hogy a fizetések és a nyugellátások számszerűleg nöívekedtek, azt egyenesen tagadom, hogy 71% -ot tett volna ki maga a fizetésemelés, viszont a 14.-7 millió pengős Összeg még akkor sem volna indokolt, ha az egész különbözetet az emelés csinálná, azért, mert azóta Nagy-Magyarország nyugdíj terheinek 'Csökkennie kellene, az elhalálozások következtében lefelé kellene ímennie viszonylagosan a nyugdíjteríheknek, és az. hogy ina a 'békebeli és az 1924/25-ös költségvetésekhez képest állandó és lavinaszerű növekedésével állunk szemben a nyugdíjterheknek, a miniszter úr 'kinevezési politikájának következménye. Akkor, amikor szegény, menekült, régi kevés nyugdíjt kapó tisztviselők egyre-másra halnak meg, végeredményében a nyugdíjteher lavinaszerű növekedését látjuk. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Háromezer ember reaktiyálása történt!) De mégis a számok ezt mutatják, tessék a számokat megcáfolni. A művészeti tanintézetek költségei 325.000 pengővel növekedtek, A (művészeti célok támogatására azonban imár egymillióval többet költünk, mint békében. Tudományos, diákjóléti célokra a kiadások a Ibékebeli kiadásoknak kétszeresét teszik ki. Az Országos Gyűjtemény Egyetem költségvetése a békebelivel azonos. Már ez a felsorolás mutatja, hogy a jelenlegi költségvetés csak nagyon kevés tételnél áll helyes arányban a békebelihez. Talán az elemi iskolai népoktatás az, ahol a helyes arány ifennáll. Éppen ez a tétel bizonyítja, hogy ilyen arány mellett is lehet nagyot és haisznosat .alkotni az ország érdekében. De ez annál kirívóbbá teszi azt, hogy a töiblbi tételnél ez az arány nem tartható fenn. Még erősebben érzékelhetővé válik a kultuszminiszter úr felelőssége, ha összehasonlítom a mai költségvetés tételeit az 1924/25. évi normálköltséigvetés tételeivel. Azóta az egész 82%-kai emelkedett. A személyi kiadásoknál 68%-kai, a nyugdíjlkiadásöknál 71%-kai, az állami hozzájárulás oknál 76%-kal, a dologi kiadásoknál pedig 116%-kai emelkedteik a tárca kiadásai Ha a személyi kiadások tételét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a normátLs költségvetés óta 1925/26 J ban 622 alkalmazottat bocsátott el a miniszter úr. 1926-tól kezdve a létszáimiapasztá® h 01. ülése 1930 június 3-án, kedden. más tárcába történt átutalás címén 255, 1928/29-hen a második címmel a honvédelmi tárcához átutaltak 55 tábori lelkészt és egyéb alkalmazottat. Ha tehát mindezek az elbocsátások keresztül lettek volna vive, akkor a fizetésemelkedést ellenisúlyozta volna a létszámapa sztás. A valóságban azonban azt látjuk, hogy a kimutatott elbocsátás dacára csak 663 fővel apadt a minisztérium létszáma, és hogy a fizetési osztályokban nem szereplő tanszemélyzet száma lényegesen megnövekedett és így nem csökkenés, 'hanem lényeges növekedés állott ' elő a személyi kiadásoknál. A dologi kiadásoknál lévő horribilis emelkedést vizsgálva, az első esztendőre, az 1925/26. év költségvetésére kell visszatérni, ahol azt látjuk, hogy a központi státusznál 70%-kai emelkedtek a dologi kiadások azzal az indokolással, hogy a minisztérium elhelyezését és működését biztosítani kell. Hát addig nem volt elhelyezve? Es tessék figyelembe venni, hogy 1925/26-ban a korona vásárlóereje emelkedett, mert 1924-ben egy aranykorona 17.000 papírkorona volt, a következő esztendőben pedig csak 14 ; 500, tehát fokozott erejű koronával lehetett számolni. A pécsi egyetem 60%-os hitelem elkedés ét pedig a betegágyak számának emelésével indokolja, a debreceni egyetem 30%-os növekedését a házbérek, élelmiszerek, fűtőanyagok, világítás és a vízdíjak árának emelkedésével. Ezek az indokok azonban nem állottak fenn Pécsnél is? Utóbbi indokolással a polgári iskoláknál csak 10%-os emelkedésre volt szükség, a középiskolai tanárképzőknél és a középiskoláknál 100 és 110%-kai emelkedtek a dologi kiadások. A népnevelési tanfelügyelőségeknél egy esztendő alatt 208%-kai emelkedtek a dologi kiadások. Mindez világosan bizonyítja, hogy a miniszter úr a dologi kiadások konzekvens emelésével óhajtott gondoskodni arról, hogy a szabad rendelkezése alatt álló pénzösszegek fokozta ssanak. Ha tételként hasonlítom össze a kiadásokat, az 1924/25. évi költségvetés tételeihez képest a mai költségvetés tételeivel, azt látom, hogy a központi igazgatásnál az emelkedés csekély, a vallási célok támogatásánál az emelkedés már háromszoros, a budapesti, szegedi, debreceni és pécsi egyetemeknél kétszeres, a József-Műegyetemnél lényegtelen, a középiskoláknál egyharmados, a polgári iskoláknál több mint kétszeres, a felsőkereskedelmi iskoláknál kétszeres, a népnevelési tanfelügyelőségnél kétszeres, a kisdedóvónőképző intézeteknél majdnem háromszoros, — ez helyes — az elemi iskoláknál már lényegesen kevesebb, mint kétszeres, a kisdedóvóknál és a menedékházaknál alig egyharmados az emelkedés. A nem állami iskolák támogatása tizenhat és félmillió pengőivel emelkedett azóta, a művészeti célok támogatása kétszeres, a tudományos diákjóléti céloknál hatszoros és az Országos Gyüjteményegyetemnél ismét kétszeres. Mindez azt bizonyítja, hogy a miniszter úr személyes teyékenykedése — mert 1924-től egészen mostanáig egyfolytában kultuszminiszter volt — idézte elő a kiadások emelkedését; ő emelte fel a kultusztárca kiadásait 75 millióról 136 millióra, amit sem a drágasági index emelkedése, sem a fizetésjavítások nem indokolnak, és ezáltal lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy már a mostani költségvetésben nem lehet költségvetési feleslegekkel számolni s hogy a magyar nemzet teherbíró képessége végleg a kimerülés határára ért. A költségvetési megszavazott hitelek felhasználásánál, a zárszámadások alapján merem
