Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-406
Àz országgyűlés képviselőházának UOQ. erre szükség 1 . A bírák is emberek, ha intézmények is; tévedhetnek, kell tehát lenni egy felettes fórumnak, amely az esetleges tévedéseket észleli, kiküszöböli és elhárítja a jogszolgáltatás útjából. Ezek az ítéletek a gyorsított tanácsok rendszere mellett jöttek létre fellebbezés kizárásával, ezekre tehát senki sem mondhatja jó lélekkel, hogy abszolút értékűek és feltétlen megbízhatóak. Sántít az a megállapítás is, hogy 360-an vannak odakünn s hogy ezek valamennyien népbiztosok voltak. Hát, nem volt 360 népbiztos összesen, még a fele sem, talán a tizedrésze volt, ellenben igaz az, hogy ezrével vannak odakünn emberek. Várjuk a lisztát és nem kapjuk meg. Kértünk összeállítást azokról, akik ellen valami okból eljárás folyik. Megígérték s várjuk is, de képtelenek vagyunk megkapni azt a lisztát, amely végre fényt derítene erre a kérdésre. En ennyiről beszélek, a miniszterelnök úr 360-ról beszél; senki sem tud bizonyosat. Méltóztassék végre hivatalosan konstatálni: hány ember ellen, mikor, miért indítottak eljárást? Kik azok, akik emigránsok, kik azok, akik csak annak képzelik magukat, kik azok, akik csak egyszerű kivándorlók, akik nem akarnak vagy nem tudnak visszajönni az országba és kik azok, akik nem jöhetnek vissza? Azt hiszem, ez a legkevesebb, amit a 11-ik esztendőben tenni kell. Ezt nem hangulatkeltéssel és nem lármával kell elintézni, hanem jóakarattal. Legutóbbi beszédem hatásaként egyik képviselőtársam, aki utánam szólalt fel, táviratot kapott egy emigránstól, aki nem volt népbiztos s akinek semmiféle fontosabb ' szerepe nem volt. A táviratban, amelyet nekem is megküldött másolatban és amelyet az illető képviselő úrnál approbáltam, azt mondja ez az ember: «Ha tudná képviselő úr, hogy hányan, jelentéktelen kisemberek méltatlanul üldözötten szenvedjük itt 12-ik éve a hontalanság és nyomor keservét, nem sokallotta volna mai parlamenti beszédében az eddigi oly széleskörű amnesztiákat. Ha egy évig kellene éreznie, amit mi 12 év óta szenvedünk, a legőszintébb, legkeresztényibb szószólónkká lenne. Isten éltesse a képviselő urat...» stb. Érdemes volna ezzel a kérdéssel most már ilyen alapon foglalkozni, nem pedig pártpolitikai alapon, hangulatkeltéssel. Tessék a kérdést végre elővenni; 11 esztendő éppen elegendő nemcsak ahhoz, hogy a szenvedélyek lehiggadjanak, hanem ahhoz is, hogy egy kormányzat eljusson a bölcs belátásnak ama fokához, amikor be kell látni, hogy a további politikai üldöztetéseknek semmiféle céljuk és hasznuk nincs. Beszélnem kell még — sajnos, röviden, mert az idő halad — a közszabadságok kérdéséről, a gyülekezés jogáról, amely a helyi hatóságok prédája. Ha nem az uralkodó osztályhoz, vagy nem a. kormánypárthoz tartozó valamely csoport akar gyűlést tartani, valóságos vesszőfuttatásban van része a hatóságok részéről és az, amit előre megjósoltunk, hogy rajtunk kezdik, de folytatni fogják majd a többi társadalmi osztályokon, a polgársiág ama részén is, amely nem hajlandó szimpatizálni a kormánypárttal, sajnos, bekövetkezett. (Friedrich István: Ügy van!) Most már nemcsak a munkásságot, hanem a polgárság ellenzéki részét is üldözik, gáncsolják és lehetetlenné teszik számára, hogy a maga legegyénibb, legszentebb polgári jogával élhessen, hogy ott és alkkor jöjjön össze, ahol és amiülése 1930 június 12-én, csütörtökön. 253 kor jónak látja. Éppen tegnap láttunk egy végzést, amely a sajtóban is megjelent, amellyel a keresztény ellenzék gyűlését tették lehetetlenné. Persze, ott ez még új, nálunk ez már, sajnos, régi. Ilyen véghatarozást, amelyet itt most be fogok mutatni, kilószámra áll rendelkezésünkre. Itt van az, egyik, amely a sárvári szociáldemokrata pártszervezet végrehajtóbizottságának szól. Gyűlést akartak összehívni, amelyen meg akarták beszélni a gazdasági bajaikat. Lehet-e ennél kevesebb joga egy polg-árnak, még akkor is, (ha munkás? Lehet-e ezt eltiltani? Lehet-e kiszolgáltatni ezt a kérdést a közigazgutás önkényének vagy szeszélyének, lehet-e ez más az egyik megyében, mint a másikban, vagy egyik városban, mint a másikban? Nem kell-e ezt tételesen szabályozni, néni kell-e megtámadhatatlan joggá avatni, hogy a polgárság akkor ós ott tartson gyűlést, amikor és ahol szükségesnek Látja? Azt mondja a sárvári szolgabíró, hogy (olvassa): «A gyűlést megtiltja, mert a munkanélküliek nagy számára tekintettel a népgyűlés rendjót és nyugodt lefolyást nem látja biztosítottnak.» Azt mondja továbbá: «De félő. hogy a gazdasági helyzet tárgyalása a jelenlegi nagy munkanélküliség idején a nem szervezett nagyszámú munkanélküliekre, főleg azonban a minden ilyen alkalommal jelentős számban megjelenő fegyelmezetlen, turbulens elemekre való tekintettel a közrendre és köznyugalomra nem kívánatos veszélyt rejt magában, aminek előidézését nyilván a szervezett munkásság sem óhajtja, s amiért a felelősséget a hatóság sem vállalhatja.» Végül, hogy egy kis tréfa is vegyűljön a dologba, talán arra számítva, hogy ne túlságosan keserítse el az összehívókat, ezt mondja (olvassa): «A gyűlés terminusaként megjelölt március 9-ike különben is elmúlt, tehát a kért időben a tervezett gyűlés már amúgy sem volna megtarható, míg egy későbbi időpontban, kedvezőbb időben és légkörben előterjesztett újabb kérelem esetén a hatóságnak módjában lesz az, engedély esetleges megadása felől határozni.» Nem azt mondja tehát, hogy kedvezőbb ido- " ben módjukban lesz az egybehivóknak a gyűlést megtartani, hanem azt mondja, hogy módjában lesz a hatóságnak újból határozni, de hogy mikép fog határozni, azt tudjuk abból, hogy Sárváron esztendők óta nem lehet gyűlést tartani. Sárváron a rossz nyelvek azt mondják, hogy Huszár Mihály sárvári képviselő is közrejátszik ebben. (Ernszt Sándor: De ő nem sárvári képviselő! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De ott plébános!) De ott plébános, így tehát van vonatkozása Sárvárral, hiszen ott is lakik. Akik ismerik az ő stílusát, azt mondják, hogy ennek a végzésnek a szövege is tőle származik. Természetesen nem vonom felelősségre Huszár Mihály képviselőtársamat, végtére Ő tehet, amit akar, hanem felelős maga a közigazgatási község és ő érte pedig felelős maga a kormány. Ezt csak felemlítettem, hogy milyen nálunk az egyenlő elbánás és milyen befolyások érvényesülhetnek. Egyébként Sárváron volt tavaly egy gyűlés, a keresztényszocialisták tartották meg bejelentés nélkül, mertnékik szabad, mire a szociáldemokraták is kértek gyűlésre engedélyt, nem is politikai gyűlésre, hanem olyan gyűlésre, amelyen a Társadalombiztosító választásaival kapcsolatban akarták a jelöléseket megejteni. Erre a szolgabíró azt mondotta, hogy: «Nem!» Az egybehívok erre azt kérdezték: «Miért a keresztényszocialistáknak igen?» Mire a szolgabíró azt mondotta: «Erről nincs 37*
