Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

254 Az országgyűlés képviselőházának Jf.Ot tudomásom, ki fogom nyomozni és Jia azt fogom, láni, hogy a keresztényszocialisták engedély nélkül gyűlést tartottak, akkor megengedem <a szociáldemokratáknak is> Tény, hogy kinyomozta és rájött arra, hogy a keresztényszocialisták tartottak gyűlést, tehát kivételesen ennek alapján megadta az engedélyt a szociáldemokratáknak is. Sem azelőtt, — hosszú esztendők alatt — sem azután gyűlés Sárváron nem volt és úgylátszik, amíg ez a rezsim él, nem is lesz. (Kabók Lajos: Az .a jó, hogy már nem sokáig fog élni!) De nemcsak a gyülekezési, hanem az egyesülési jog is hiányzik. Miért nem szabad Magyarországon szervezkedniük a földmunkásoknak? Miért nem szabad szervezkedni a vasutasoknak? Vagy miért szabad éppen csak kurzusalakulatoknak tömörülniök? Végtére az az egyén legközvetlenebb joga, hogy milyen alapon szervezkedik. Önök azt thirdetik, hogy tíz év alatt megfordították a közhangulatot, nincs már ebben az országban szociáldemokrácia, nincs már talaja a szocializmusnak. Ha igazán így van, akkor tessék nyugodtan rábízni minden kategóriára külön, hogy hol akar szervezkedni. Ha a Voge.-iban akar iá vasutas szervezikedni, rendben van, mi nem emelünk ellene kifogást, ez az ő egyéni, világfelfogásbeli dolga, de viszont az urak se tiltsák el azt, ha mégis a szociáldemokraták táborában akar helyet foglalni az illető. Itt van egész sereg foglalkozási ág, amelyet eltiltanak a szervezkedéstől. A földmunkások például esztendők óta akarnlaik szaklapot kiadni és erre nem tudják megszerezni az engedélyt, mert ebben a szép országban ebben a korszakban sajtószabadság sincs, mint ahogy esiküdtszék sincs. Egy igen klaszszikus eset jutott tudomásomra. Egy olyan országnak valamilyen funkcionáriusa járt itt Magyarországon, amely országgal szoros baráti viszonyt tart fenn állítólag a kormány. Kalauzoló jának itt azt mondta, hogy szeretne végignézni egy magyar törvényszéki tárgyalást, szeretné látni a magyar esküdtszéki rend' szert és annak menetét, ítélkezését. Erre a cicerone azt mondta neki: «Kérem, nálunk esküdtszék a papíron van, de a valóságban nincs és szakbíróságok ítélkeznek ezekben a^ kérdésekben

2

'. Erre az illető ország fia szó nélkül megfordult és azt mondta: «Köszönöm szépen, az nem érdekel. Az olyan törvényszéki tárgyalás, amelyen főbenjáró ügyekben és politikai ügyekben nem esküdtbíróság ítélkezik, engem nem érdekel.» Már több kijelentés történt arria, hogy az esküdtszéket legalább próbaképpen vissza fogják állítani, de mindez késik, valamint a sajtó' szabadság is késik és ma is az a helyzet,.hogy a kormány kénye-kedvétől függ a lapok sorsa. A kormány elkoboztathat lapokat, betiltathat lapokat Azt hiszem, legklasszikusabb példa a sajtószabadság" mai állására és a kormánynak nem tetsző sajtó üldözésére az, hogy a hágai és párizsi tárgyalások bírálatáért eddig összesen 22 sajtópert indítottak meg a Népszava ellen. Nem tett egyebet, mint bírálta a kormány idevonatkozó működését és megállapította, hogy az ország dolgozó népét meg akarják adóztatni az optánsok javára. Ezért 22 sajtónert (akasztottak a Népszava nyakába. Az ügyész természetesen felhatalmazásra, vagy felhívásra cselekszik. A kormánynak kellemetlen a kritika. Ma csak kétfelé sajtó van az országban. Sajnos, azt a sajtót, amely független, üldözik, a többi pedig vagy meg van félemlítve, vagy '. ülése 19 30 június 12-én, csütörtökön. meg van vásárolva, és így lehetséges az a hamis helyzet, amelyben élünk, hogy az urak, a kormány és a mögötte ülő párt az optimizmus elefántcsonttornyában ül, odakünn pedig rossz a hangulat és arisztokrata szájából kell hallanunk, hogy konzervatív polgár mondotta neki, hogy közel áll az a lehetőség, hogy kiegyenesítik a kaszákat és jönnek Budapestre. (Zaj jobb felől. — Krúdy Ferenc: Hogy lehet ilyet mondani?) Tegnap mondotta gróf Hunyady Ferenc képviselő úr, hogy neki mondotta ezt egy választója. De az önök szájából is hallottunk hasonló kijelentéseket. Tessék : tudomásul venni, hogyha önök a sajtószabadságot respektálnák, ha önök nem nyomnák el a sajtót, ha a sajtónak megvolna a szabad kritikai joga, akkor ez a felemás hamis helyzet nem jöhetett volna létre, akkor nem lehetne egyidőben kint az országban veszedelmes közhangulat, itt bent a parlamentben pedig egy mesterségesen táplált és fenntartott, megparancsolt optimizmus. Nagyon szeretnénk kijelentéseket hallani arról, hogy mi lesz az egyesülés és gyülekezés jogával, mi lesz a sajtószabadsággal, mi lesz az esküdtszékkel, amely minden kultúrállamban megvan még & fasiszta Olaszországban is, csak nálunk hiányzik, csak nálunk ítélkez.nek szakbíróságok politikai ügyekben. Szeretnénk ezekre nézve is megnyugtató kijelentéseket kapni, mielőtt a törvényhozás hosszú nyári szabadságát megkezdené. Azután még egyet szeretnék megemlíteni. Nem először vetem fel I a kérdést, — és ha nem hangzik újszerűen, nem én tehetek róla — de kötelességemnek tartom azt felvetni mindaddig, amíg aktuális: mikor lesz vége a háborúnak, mikor helyezik hatályon kívül az 1912 : LXIII. te. a háborús kivételes törvény alapján kibocsátott rendeleteket? Mikor lesz vége annak a fura helyzetnek, hogy Magvarorszápon még ma is hoznak ítéleteket olyan fogalmazásban, hogy: 1930. — mondjuk — június 15-én, tehát háború idején? Szeretnők tudni, hogy kivel vagyunk háborúban, miért vagyunk háborúban, vagy ha nem vagyunk háborúban, mikor lesz vége a háborúnak hivatalosan is, mikor fogja a kormány magát olyan erősnek érezni, hogy kirúgja a hóna alól ezt a mankót. Mert amíg rászorul erre a mankóra, amíg kivételes intézkedésekkel kormányoz, addig nem erőt, hanem gyöngeséget, legfeljebb erőszakot képes kifejteni, ami az ország javát semmi esetre isem szolgálja. Ezekre voltam bátor rámutatni — abban a tudatban, hogy megint hiába beszéltünk és beszéltem, hogy megint nem fog történni semmi, hogy megint csúszunk tovább a lejtőn lefelé. De mi éppen azt tartjuk történelmi feladatunknak, hogy állandóan figyelmeztetjük a kormányt a veszélyre, arra a '• veszélyre, amelyet most már nemcsak mi látunk meg, hanem meglát egy Gaal Gaston, egy Apponyi Albert, egy Hunyady Ferenc, meglátnak mások. (Br. Podmaniczky Endre: Apponyival hasonlítja össze magát? — Kabók Lajos: A képviselő úr biztosan nem látja meg! Még ha 50 évig itt lenne, - akkor sem látná meg ! — Farkas István: Aludjon csak tovább öreg úr! — Gáspárdy Elemér: Ügy látszik, kedvencük lett egyszerre Apponyi!) Nekem nem kedvencem, csak utaltam reá. Nem is hasonlítom magamat vele össze. (Br. Podmaniczky Frigyes: Maga majd elnököljön megint a szovjetben!) Kinek 'mondotta ezt? (Br. Podmaniczky Endre: Nem magának! — Meskó Zol-