Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

252 Az országgyűlés képviselőházának jól van informálva és milyen nagyszerűen, milyen pontosan tud mindent. Tudja, hogy Magyarországon mi*megy végbe, úgyhogy az én szerénységemnek nem is kell megerőltetnem magam, hogy én tegyek botot Bethlennek lábai közé, mert Bethlen nem is bottal, hanem egy hatalmas doronggal lábai között megy erre a külföldi útra, amely dorongot azonbtan az ő itt folytatott Dolitikájia ad és alkot, amelyen, ha Londonban elbukik, csak azért bukhatik el, mert itthon Magyarországon olyan politikát folytat, amely nemcsak az lángol felfogással, hanem egész Európa felfogásával ellenkezik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szikratávíró, a rádió korszakában crrol beszélni, hogy egy képviselőházi bestéd a/., amely valamely külföldi külügyi hivatalt tájékoztat a belső ügyekről, tessék elhinni, ilyen naivitást elgy miniszterelnöktől nem volna szabad tűrni, ésí bizony nagyon furcsa szíimben tünteti, fel éppen ;a miniszterelnök urat, hogy ilyen naiv alapon próbál hangulatot keltem. Egyébként is szakítani kell azzal a míódszerrel, amelyet beiktattak a kormányzati módszerek közé, hogy valahányszor: a kormány kutyaszorítóba kerül, vagy egyéib, akár kül-, akár belpolitikai vagy gazdasági baja van, rögtön összevarr magának egy külföldi utat és aztán ráparancsol az országra: «Most pedig én külföldre! megyek, most tessék csendben lenini, most aztán hallgatni i, most egy szót se, ímert én, Szent Bethlen, a szent külföldre mefryek szent, magyar ügyek Védelmében!» Ezzel a módszerrel szakítani kell, ezt a módszert mi nem vagyuinjk hajlandók továbib alátámasztani. Mindenre való tekintet nélkül, akár meigy a miniszterelnök úr külföldre, akár nem megy külföldre, akárhova megy, akármilyen ügyben megy. mi ami igazságainkat, a mi kritikáinkat, a mi észrevételeinket el fo;gjuk molnidani és nem engedünk minden! belső bajt, minden reakciót és a reakciónak minden következményét a külpolitikai érdekek hímes takarójába beletakarni. A közélet tisztaságának egyik legelső feltétele az őszinteség, és mi őszinték vagyunk, őszinték akarunk lenni s nyíltságot és őszinteséget szeretnénk látni a túlsó oldalról is. Sajnos, ez hiányzik. (Meskó Zoltán: Ne mondja!) S ez az, ami az országot veszedelembe sodorja, az a hipokrizis, az a nagyfokú, az a káros képmutatás... (Meskó Zoltán: Ugyan kérem!) Elnök: A képviselő urat egy egész pártot sértő kifejezéséért rendreutasítom! A képviselő úr már ismételten részesült rendreutasításban. Ha sértő kifejezéseit folytatja, kénytelen leszek szigorú megtorlással élni. Propper Sándor:... amely kifejezésre jut abban is, hogy a kormánypárti képviselő urak, a kormányt támogató képviselő urak rendrefőre felállanak s erős- és lesújtó bírálatokat mondanak a kormányzati rendszerről, (Meskó Zoltán: Most saját maga cáfolja meg azt, amit az előbb mondott!) azután elfogadják az appropriációt, elfogadják a költségvetést, elfogadnak a világon mindent. (Kabók Lajos: Ez a képmutatás, kifelé mutatják, hogy ellenzik, de azért elfogadják!) Azért tökéletesen -igaza volt annak, nem emlékszem hamarjában, hogy ki volt, aki megállapította, hogy a folyosói hangulat, a folyosói felfogás merőben ellentétes, merőben ellenkezik azzal a felfogással, amely idebenn megnyilvánul. (Zaj. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Azt mondom itt, amit a folyosón!) Az a nagy baj, hogy látják, észreveszik, bírálják, ostorozó szavakkal sújtják a kormány ténykedéseit, s mikor pedig szavazásra kerül a sor, nem vonják le ennek logikus '. ülése 1930 június 12-én, csütörtökön. konzekvenciáját, hanem mintha rugóra járnának, felpattannak és szavaznak, megszavaznak mindent, s a kormány nem tud. olyasmivel jönni ide, amit önök ne szavaznának meg. (Zaj a jobboldalon. — Farkas István: Jobb volna, ha az urak jobb kormányt tudnának önmaguk közül alakítani, mint amilyen a Bethlen-kormány! Mutassák már meg, alakítsanak egy másik kormányt, egy jobbat! — Zaj ) Nekem az a .felfogásom, hogy ha minden bajra, minden veszedelemre orvoslást akarunk találni, úgy kell elindulnunk, hogy elsősorban lehetségessé tesszük a független parlamentarizmus érvényesülését. Nem mondom, hogy ez az egyetlen, csalhatatlan gyógyító ír, de az elinduláshoz szükséges, hogy legyen egy gerinces, független parlament, amely tekintet nélkül és minden egyéb vonatkozások nélkül függetlenül tudja a maga akaratát nyilvánítani és ez csak úgy lehetséges, ha az általános, egyenlő, titkos választójog alapján választanak a mai, szerintem osztályparlament helyett egy igazi demokratikus népképviseletet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szerintem nincs is más út: vagy a nyilt ^erőszak, vagy az őszinte, becsületes demokrácia. Az én felfogásom szerint ebben a korszakban Magyarország számára nincs más út, nincs más eszköz. (Meskó Zoltán: Becsületes demokrácia! Maradjunk csak abban! Egyetértünk! —• Kabók Lajos: Abban (benne kellene lennie a titkos választójognak! — Rothenstein Mór: Meskó Zoltán felesküdött rá! — Meskó Zoltán: Nem esküdtem rá, de híve vagyok eskü nélkül! Nincs divatban az eskü nálunk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Benne van a programmban!) Propper Sándor: Néhány szóval reflektálnom kell arra a kijelentésre, amelyet a miniszterelnök úr a politikai üldöztetésekkel kapcsolatban tett s amely engem abszolúte nem elégített ki. A miniszterelnök úr statisztikája, amelyet ismerünk, nem elégít ki, amikor arról beszél, hogy csupán 360-an vannak még odakünn és ezek mind népbiztosok, és csak 14-en ülnek még a börtönben s ezek valamennyien rablógyilkosok, és nem tudom, hány ezer ember kapott már amnesztiát ebben az országban. Ezeket a számokat én ismerem, nem tudom, honnan származnak ezek a számok, de az egészen bizonyos, hogy akik még mindig nem térhetnek haza az emigrációból, azok nem valamennyien népbiztosok A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy az mind népbiztos volt. Ez nem áll. Rengeteg kisember van még mindig azországon kívül, akinek semmi bűne nem volt. Beszélhetnék arról is, t. Képviselőház, 11 esztendő után időszerű felvetni a kérdést: nem volna-e helyénvaló a nagy spongya alkalmazása, nem lehetne-e pontot tenni az ellenforradalmi üldöztetések után, nem lehetne-e befejezni ezt az ügyet, amikor nagy kérdések várnak megoldásra? En eddig tudnék elmenni. De annál kevésbbé tudom elfogadni a miniszterelnök úr okfejtését, mert ismételten hangsúlyoznom kell, hogy azok az ítéletek, amelyek közvetlenül a diktatúra bukása után jöttek létre, olyan jellegűek, amelyek a vészbíróság fogalmával majdnem azonosak, hiszen olyan légkörben jöttek létre, amikor objektív ítéletet nem is lehetett várni. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezek az ítéletek fellebbezés kizárásával történtek. Ha a jogfejlődés úgy építette fel a jogszolgáltatást, hogy az alsóbíróságok ítéleteit egy középbíróság s a középbíróságok ítéleteit egy felsőbíróság vizsgálja felül, akkor a jogfejlődés valószínűleg tudta, hogy miért van