Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

Àz országgyűlés képviselőházának Ù06. ülésé 1930 június 12-én, csütörtökön. 25í nem újabb drákói rendszabályokkal, hanem munkával, kenyérrel, joggal, világossággal, becsületes szociálpolitikával kellene igyekeznie megközelíteni. Egyébként akármit csinálnak, a világ összes Wolff Károlyai összejöhetnek^ tanácskozhatnak és végighurcolhatják a véres kardot az egész világon, magát a haladást és a fejlődést még sem fogják tudni megállítani. (Meskó Zoltán: A Farkasok mit csinálnak akkor! — Farkas István: Mennek előre!) T. Képviselőház! Fel kell vetnem újból a választójog kérdését is éppen azért, mert .a legutóbbi erre vonatkozó kívánesiskodásomra a miniszterelnök úrtól nem kaptam megfelelő, kielégítő választ. (Kabók Lajos: Azt f "mondta, benne van a programmhan. — Meskó Zoltán: Benne van. Magam láttam. — Derültség. — Meskó Zoltán: En láttam, hogy benne van. — Derültség.) Kérdéseket tettem fel. Egy és más kérdésemre kaptam is kertelő, nem kielégítő választ, néhány kérdés azonban válasz nélkül maradt. , Az, egyik kérdésem az, — és ezt ismét felteszem, mert hozzá akarok járulni az ország rossz hangulatának megjavításához azzal, hogy alkalmat adok, a kormánynak, hogy végre egyszer kielégítő kijelentést tegyen — hogy vájjon a kormány érettnek tartja-e a magyar népet a választójogra! Ezt a kérdést a miniszterelnök úr megkerülte. Többször történt ugyanis kijelentés, amely szerint a magyar nép éretlen a választójogra. Ezt eddig nem cáfolták meg. Éppen ezért alkalmat ajkartam adni a miniszterelnök úrnak, hogy megcáfolja ezeket, a kijelentéseket (Meskó Zoltán: Ha a városban érett, akkor a faluban is megérett!) és hogy a magyar nép érettsége vagy éretlensége tekintetében — bármelyiket mondja, mind a kettő fontos a magyar nép érdekei szempontjából — tegyen kijelentéseket. Másik kérdésem az, vájjon Apponyi Albert grófnak, akit a külső és a belső politikában a maga védőügyvédjeként szokott fel- és kihasználni a kormány, (Ellenmondások jobbfelöl.) azt a kijelentését, hogy a mai választójog közveszélyes, mennyire értékeli és mennyire akarja honorálni? Ezen is átsiklott a miniszterelnök úr, mint igen jó taktikus, nem tartotta szükségesnek, hogy erre válaszoljon; hogy miért, nem tudom. Harmadik kérdésem pedig az volt, hogy milyen alapon tervezik a legközelebbi választásokat? Ez is érdekli az ország dolgozó népét. Tudnunk kell, hogy a legközelebbi választások is à régi alapon, a nyiltszavazásos terror módszerével fognak-e végbemenni, vagy pedig végre elszánja magát a kormány, hog-y a programmjában lapuló ezt a pontot is közelebb viszi a megvalósuláshoz és végre alkalmat ad Magyarország- dolgozó népének arra, hogy a mai magyar kormányzati rendszerről minden ' szolgabírói beavatkozás és minden büntetéstől való félelem nélkül megnyilatkiozhaissék. (Nánássy Andor: Reméljük, hogy így lesz! — Farkas István: Csapjátok el a kormányt!) Erre a kérdésre sem kaptam választ. Ellenben megkaptuk azt a kijelentést, amelyet már olyan sokszor hallottunk. (Farkas István: Ha az első hordárt az utcán megfogjuk, jobb miniszterelnök lesz, mint Bethlen!) Elnök: Farkas István képviselő urat ezért a sértő kifej ezésért rendreutasítom. (Farkas István: Ez sértő? Ha a hordárt miniszterelnökké akarom tenni, az nem sértés!) Ne méltóztassék folytatni a közbeszólás óikat. Propper Sándor: Megkaptuk azt a szokásos frázist, hogy a titkosság veszedelmet jelent az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX. országra nézve. Veszedelmet jelent talán a ma uralkodó rendszerre, talán az egység espárt hatalmára, de hogy az országra nézve nem jelenthet veszedelmet, az bizonyos. Magyarországon kívül ezidőszerint minden országban titkosan szavaznak és sehol sem történt valami olyan veszedelem, amelytől nekünk félnünk kellene. Nem mondotta meg a miniszterelnök úr, hogy miben rejlik a veszedelem, hogy miért veszélyes a titkos szavazás. Ennek kifejtésével adós maradt. Üjra feladta a rébuszt, de adós maradt a felelettel, pedig nagyon szerettem volna tőle hallani, hogy miért veszélyes a titkosság, miben rejlik az a veszedelem azon kívül, hogy talán kisebb számú tüzön-vizen át kormányt támogató képviselő fog bekerülni a Képviselőházba. (Farkas István: De jobb, tökéletesebb!) Miben rejlik az a veszedelem, tudnunk kell. Érdekli az ország dolg'ozó népét, hogy a legközelebbi választás valóban választás lesz-e, vagy pedig a múltnak megfelelően haj tóvá dászat. Azt az, egyet kijelenthetem, az igen t. uraknak, a t. Képviselőháznak, a kormánynak, hogy mégegyszer nyiltszavazásos terror alapján, a gyalázatos ajánlási rendszer mellett Magyarországom választani nem fognak. (Zaj.) I Elnök: A képviselő,úr egy törvényes rendelkezést olyan kifejezéssel illetett, amely imparlamentáris. Ezért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) l ^ Propper Sándor: Ez az ajánlási rendszeren, sajnos, nem változtat. Ha változtatna, köszönettel zsebre vágnám a rendreutasítást és mennék tovább. De bizonyítom azt, amit különiben mindenki tud, hogy legutóbb például a pestkörnyéki választás alkalmával, amikor négy lista futott, — kormánypárti lista, kereszténypárti lista, nemzeti demokratápárti lista és szociáldemokratapárti lista — a. kormánypárt 27.000 ajánlást gyűjtött össze, állítom: megfélemlítéssel, terrorral, rábeszéléssel, kenyértől való megfosztás fenyegetésével, és a választásokon 14.000 szavazatot kapott. (Várnai Dániel: Csak tizenkétezret! — Kahók Lajos: Hova lett a 15.000? — Jánossy Gábor: Meggondolta magát! — Derültség.) Ezt más jelzővel állatni, mint amit használtam, nem lehet. Tehát mielőtt az országgyűlés szabadságra megy, mielőtt a kormány ezt az ülésszakot berekeszti, nagyon jól tenné a közhangulat érdekében, (Farkas István: Az ország követeli. A nép, az egész ország!) a közhangulat javulása érdekében, ha megnyugtatná az ország dolgozó népét, hogy a hajtóvad ászatok terén az 1926-i utolsó volt. Utalnom kell ezzel a kérdéssel kapcsolatban a miniszterelnök úrnak egy másik kijelentésére is, aniely^ bizonyos mértékig inszinuáció volt az ő részéről felém, aimidőn ugyanis azt mondotta, hogy én az ő lábai közé botot akarok tenni, hogy ő Londonban azon elbukjék. Ez nemcsak inszinuáció, ' hanem ez bizonyos mértékben naivitás is és Bethlen miniszterelnök úrhoz igazán nem illik a naivitás. À miniszterelnök úr nagyon jól tudja, (Meskó Zoltán: Nem sokat törődik magukkal!) hogy az angol Foreign Office, az angol külügyi hivatal nem szorul ilyen mellékutakon való információkra. Vájjon Bethlen külügyi hivatala nem tudja, mi történik a szomszéd, a harmadik és a tizedik országban? Vájjon Bethlen külügyi hivatala nem tudja, hogy Angliában milyen a választási szisztéma, vagy egy másik országban .milyeneka,közviszonyok és a közállapotok? Ha nem tudná, akkor egy percig sem maradhatna itt meg és nem t

volna méltó arra, hogy az ország ügyeit intézze. Most méltóztassék elgondolni, hogy az angol külügyi hivatal milyen 37