Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Az országgyűlés képviselőházának 401. ülése 1930 június $-án, kedden. 17 ebben az országban tönkretesszük a humanisztikus műveltséget. Huszonnyolc humanisztikus gimnáziumban 13.000 gyermeket teljes mértékben fognak továbbra is latinra és görögre tanítani. De a reálgimnáziumokban szeptembertől kezdve a III. osztályba tesszük fel a latint. (Helyeslés.) Vannak, akik azt mondják, hogy jobb lenne ezt csak az ötödik osztályban kezdeni. Azt hiszem, hogy a fejlődés folyamata ez is lesz. Nekem azonban csak olyan arányban szabad reformokat csinálnom, amilyen arányban azt végre is tudom hajtani. Ez pedig a latin tanárok számának f csökkentését jelentené és a modern nyelvtanárok számának emelését. Ezt olyan arányban lehet észszerűen keresztülvinni, amint a latin tanárok szukcesszíve nyugdíjba mennek és a külföldi ösztöndíjas helyekről hazakerülő modern nyelvtanárok száma növekedni ifog, akik a modern nyelveket megfelelően beszélik. Ez volt a főoka annak, amiért csináltam a külföldi ösztöndíjakat és a külföldi Collegium Htungaricumokat. Nincs szomorúbb látvány, mintha az ember bemegy olyan középiskolába, ahol a modern nyelvet olyan tanár tanítja, akinek rossz a kiejtése és aki nincs a helyzet magaslatán. (Ügy van! Ügy van!) Ennél sokkal jobb, ha nem is tanítja a gyermeket, inert ha a gyermek egyszer rosszul tanulja meg azt az idegen nyelvet, soha nem fogja rendesen megtanulni. Annak ellenére, hogy megalkottam a reformot, mégis vártam mindaddig, amíg a bécsi és berlini Collegium Hungaricumból megfelelő tanerők jöhetnek haza, továbbá míg az olasz és francia egyetemekről olasz- és franciaszakos, Aberdeenből angolszakos növendékek haza nem jönnek. Most már, miután hazajöttek, elsőrangú tanárokat bocsáthatok rendelkezésre. Eddig latin nyelven végezték el a gyermekek grammatikai iskoláztatását. En azt hiszem, — és ez az én pedagógiai meggyőződésem — hogy ezt teljesen jól csak az anyanyelven lehet elvégezni. Hogy miért van a latinban három, a görögben pedig ötféle mult, a latinban kétféle jövő, azt azzal a tízéves gyermekkel megértetni nem lehet, mert logikai ismeretei nincsenek meg és tanul valamit, amit megérteni képtelen, megérteni nem is lehet képes. Ezt az egész nyelvtani iskoláztatást el kell végeztetni a gyermeknek saját anyanyelvén és akkor sokkal könnyebben megtanulja azt, amivel most hihetetlenül kínlódik. Ma, amikor kívülről jövő germanizáeió veszélye nem fenyeget, semmiféle akadálya nem lehet annak, hogy a sok idegen közül a német nyelvet elsőben kezdjük. Ez úton fogunk tudni számottevő eredményeket ezen a téren elérni. Ebben ismertettem azt a középiskolai reformot, amely ennek az évnek szeptemberében a reálgimnáziumokra nézve életbe lép. De azonkívül is küzdünk a középiskolában a túlterhelés ellen. Szülői értekezleteket tartottunk a tanárokkal, hogy lássuk, mi a véleménye iá szülőknek, akiknek véleménye felett nem lehet olyan egyszerűen napirendre térni, mert dilettánsok. A tanárokon és a kultuszminisztérium szervezetén kívül talán egyedül a szülők tudják, hogy mi folyik az iskolában. Velük végigtárgyalták minden egyes iskolában a helyzetet. Azonkívül a tanártestületekhez is kérdést tettünk a túlterhelés megállapí

1 tása végett, hiszen az újabb időben az ismertetésre méltó anyag hihetetlen mértékben megszaporodott. Ezt mind felvették a tantervbe, de meghagyták benne mindazt, amit a múltban i« szükségesnek tartottak. Ez szükségképKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXIX. pen túlterheléshez vezet. Egyszer &gy heroikus elhatározással a múlttal is számolnunk kell és az iskolából ki kell tennünk — (bár fájdalmas — mindazokat a kultúr javakat, aimelyek, ha összegezzük, meghaladják egy kicsiny gyermek befogadóképességét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy a középiskola világválságának oka az> hogy többet kísértünk meg tanítani, mint amennyit sikeresen tanítani lehet. Keveset, de jól kell tanítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Taps.) Azonkívül kiküldöttem külföldre első pedagógiai munkatársamat, Komis államtitkár urat, különösen Angliába és Amerikába, hogy tanulmányozza a legmodernebb közoktatási rendszereket és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy nem sok tanítóerő van abban, ha a tanár végez kísérletet, amelyet a gyermek passzív végignéz. Primitív kísérleteket a fizikában, kémiáiban, hliológiában, a gyermeknek magának kell tudni végezni. Nem elmondása, recitálása egy könyv tartalmának, hanem aktív átélés© a tananyagnak, ez ad életet a modern iskolának. (Ügy van! Ügy van/ a jobboldalon.) Ezek azok a szempontok, amelyek a középiskola bizonyos reformjánál irányadók. Engedjék meg, hogy most pár szót szóljak a polgári iskoláról. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hogy valaki a polgári iskoláik ügyét világosan lássa, foglalkozni kell ennek az egész dolognak historikuimával az utábibd időben. A fejlődés visszamegy arra, hogy a megszállott területeken nagyon sok polgári iskola volt. Ezeknek tanári kara ott természetesen nem tarthatta magát és hazajött. Összeálltak kisebb csoportokba és ahova hívták őket, vagy ahova maguk elmentek és fogékonyságot találtak, magánpolgári iskolákat csináltak. Így gombamódra keletkeztek az országban magánpolgári iskolák. Egyrészük megszűnt, életképtelennek bizonyult, de egyrószüket átvette vagy a polgári község, vagy az egyházközség, néha az állam is. így szaporodott meg a polgári iskolák száma. Időközben 'bekerültök a polgári iskolába a háborús alacsony létszámok, azok a létszámok, amelyek négy évvel ezelőtt az elemi iskolában voltak és ott jelentették a tanulók számának bizonyos csökkenését. így is alig volt azonban polgári iskola, amelynek létszáma . a százat meg ne ütötte volna, amelyek azután, mihelyt a háborús alacsony létszámok onnan kimennek, nagyon hamar megint normális szép iskolák lesznek. Egy időben kétségtelenül volt a polgári iskolák ellen hangulat. Amikor azonban ennek konkretizálására és az ebből következő intézkedések végrehajtására került a sor, amikor ki kellett válogatni a kis polgári iskolákat és el kellett rendelni azok megszüntetését, akkor egyszerre egész vidékek mozdultak meg és a hangulat egyik napról a másikra az ellenkezőbe csapott át. Azt hiszem, hogy nekünk nem a hangulatok világában kell kultúrpolitikát csinálnunk, amellyel a jövő generációnak dolgozunk. Nekünk a magyar nemzet állandó nagy érdekeit, a magyar nemzet gyermekszámának állandó adatait kell tekintetbevennünk és ahhoz kell dimenzionálnunk intézményeinket. Annyival is inkább meg kell ezt tennünk, mert, sajnos, a pénzügyi helyzet most nem engedi meg, hogy behozzuk a 8 osztályos népiskolát. Amióta ezzel a tervvel foglalkoztunk, a gazdasági helyzet megromlott és ezzel nekem is számolnom kell. De ha nem csinálunk 8 osztályos népiskolát, akkor kétszeresen szükség van a polgári isko-