Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-406
250 Az országgyűlés képviselőházának állami zárlati bíróságról és ez a törvényjavaslat a közüzemi vállalatok közvagyonba való átvételéről, tehát szocializálásáról intézkedik. (Farkas István: Fábián már egyszer fel is olvasta!) Ez az úr, akiről 'beszéltem, azonos azzal az, úrral, Wolff Károllyal, aki tegnap itt jónak látta felvetni a világnézleti kérdést és nekirohanni a szociáldemokráciának. (Kabók Lajos: Hangulat dolga! — Krisztián Imre: Azt roszszul tette és ezt helyesen tette. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek mind a két oldalon, képviselő urak! Propper Sándor: Azt hiszem, hogy mivel ez az írás megcáfolatlan maradt, minthogy ezért az írásért senkit he nem pöröltek, s ezért senki nem kereste igazát, az igaznak fogadható el, és ha az igaz, akkor én még mindig nem vonom kétségbe Wolff Károlynak azt a jogát, hogy hadakozzék a szociáldemokrácia ellen, hogy folytassa szélmalomhareát, de — bocsánatot kérek — morálprédikációra nem tartom őt alkalmasnak, ehhez való jogát elveszítette éppen forradalmi szereplésénél fogva. Ez az. amiért én tegnap közbeszóltam, s ez az, amit kifejezésre akartam juttatni. Végtére ő nem volt kisember a múlt rezsimben sem, a főuavarnagyi bíróság elnöke volt. Mint ilyen, mint köztisztviselő esküt tett. A forradalomban, mikor letette az esküt a Nemzeti Tanácsra, őzzel a második esküjével első esküjét megszegte, tehát vagy forradalmár vagy esküszegő. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék ilyen személyeskedő kijelintéseket tenni s személyes megjegyzéseket vinni a kritikába. (Kabók Lajos: Tegnap Wolff Károly egy órán át személyeskedett!) Wolff Károly képviselő úr senkit személyéhen nem támadott. Az ő beszéde nem lehet ok arra, hogy Wolff Károly képviselő urat személyében támadják. Propper Sándor: Nem akartam megsérteni, tényeket szögeztem le. Az én felfogásom az, hogy aki valamely esküt megszeg, .az vagy esküszegő, vagy forradalmár. A forradalmárnak megvan az a joga, hogy minden korábbi institúciót, minden korábbi esküt semmisnek vegyen, hiszen éppen ez a forradalom, hogy a múlttal minden tekintetben szakít. Hogy melyiket választja Wolff Károly képviselőtársam, azt nem tudom, (Kabók Lajos: A hangulattól függ!) nem is törődöm vele, én csak azt mondom, hogy mindenkinek tisztelem a maga elvi meggyőződését, az ellenfelét is, de csak addig, amíg konzekvens és férfias, ameddig tud áldozatot is hozni a maga politikai meggyőződéséért és nem mindig ott nyüzsög, ahol nyüzsögni jó, ahol a nap süt és ahol az előnyére szolgál. Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. (Farkas István: Nem is vonatkozott senkire! Elvi megállapítás volt! — Kabók Lajos: Amilyen a hangulat, ott van!) Propper Sándor: Wolff Károly t. képviselőtársunk osztályharcról beszélt es azt mondotta, ho* 1 "^ erről az oldalról hirdetik az intranzigens osztályharcot. Ezzel szemben én azt hangsúlyozom és azt bizonyítom, ha osztályharc van, azért van, mert van osztályuralqm. (Ügy van! a ssélsőbaloldalon.) Méltóztassék csak a mai rezsim munkálkodását egy kicsit közelebbről figyelembevenni. {Farkas István: Például ennek a Háznak Összetétele milyen?) Nem beszélek most a nyilt szavazásról, erre később kerül majd sor. (Meskó Zoltán: Későhb a titkosnak kell sorra kerülni! — Farkas István: A nyilt szavazás az egyik alappillére az osztályuralomnak!) Az önkor'. ülése 1930 június 12-én, csütörtökön. mányzatról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál a belügyminiszter úr egészen nyilt és leplezetlen osztályuralmi álláspontra helyezkedett a Képviselőházban és túlnan a Felsőházban és a bizottságokban, és cikkekben és felszólalásokban kereken és leplezetlenül kijelentette, hogy ez a törvényjavaslat, amely tárgyalás alatt volt, a szociáldemokrácia ellen, a munkásság ellen irányul, a polgári érdekek védelme mellett. T. Képviselőház! Ha akár a belügyminiszter úr, akár Wolff Károly úr, vagy akárki más nekem mutat valamely alkotmányt az egész világon, amely ismer osztályokat, vagy ismer más megkülönböztetéseket a nagy egységen belül, akkor én igazat adok a belügyminiszter úrnak, de amikor tudom, hogy osztályokról semmiféle alkotmány nem beszél és nem beszélhet, amikor tudom, hogy a régi alkotmányok a nemzet fogalma alatt, az új, modern alkotmányok a nép fogalma alatt sűrítik össze az állam fogalmát, akkor én az osztályharc, az osztályuralom létezését abban látom kifejezésre jutni, hogy miniszterek nyakra-főre állanak fel és nyíltan és világosan az alkotmányos felfogás és alkotmányos érzület ellenére tesznek állandóan olyan kijelentéseket, mintha megengedhető és lehetséges volna egy osztálynak a másik felett uralkodnia. T. Képviselőház! A szociáldemokrácia nem találta, fel aa osztáiyharcot, amidőn hirdeti, hanem felfedezte az osztályuralmat, és ha osztályharcot folytat, ezt az ellen az osztályuralom ellen folytatja, amely különösen napjainkban és különösen Magyarországon olyan érezhetően tűnik ki a kormánynak minden ténykedéséből. Nem kell másra utalni, mint a boletta-rendszerre, amelyről Gaal Gaston t. képviselőtársam tudott most olyan lesújtó véleményt mondani. Hát nem osztály uralom ez? (Jánossy Gábor: Nincs még itt... Meskó Zoltán: Látott már bolettát? Tudja mi az a boletta?) Hát egy kormánynak, amely az egész ország kormányának érzi imagát, amely úgy gondolja, hogy az egész ország érdekeit hivatott képviselni, lehet olyan gondolattal előállania, hogy megadóztatja a kenyeret a nagybirtokosok javárai Mi ezt Ez a legtipikusabb, a legstilizáltabb osztályuralom, amely sehol a világon nem képzelhető. (Meskó Zoltán: Látott\ már bolettát? — Farkas István: Hát az optánsügyben nem a birtokosok kártalanításáról van szó?) Elnök: Csendet kérek! Farkas István és Meskó Zoltán képviselő urakat kérem, ne szóljanak közbe. Propper Sándor: Merem állítani, nincs ezidőszerint egyetlen olyan állama, kormánya, törvényihozása a világnak, ahol ezt a gondolatot akár csak fel is merték volna vetni. Ez az osztályuralom az, amely a_ hangulatot élessé teszi, ez az, amely az osztályharcot a szükségen felül kiélezi, ha tehát szükség van arra, hogy a hangulat jobb legyen, akkor most ezt a kormánynak kellene felülről megkezdenie, szakítson a maga osztályuralmi módszereivel és mutasson végre egy Őszinte, becsületes emberi gesztust a dolgozó tömegek felé is és necsak mindig attól fájjon a feje, hogyan tudjon segíteni a nagybirtokosokon, vagy más bajba jutott nagytőkéseken, vagy egyéb ehhez a réteghez tartozó valakiken. Egyébként mindezt nem azért hoztam fel, mintha engem aggasztana Wolff Károly hadüzenete. Egyáltalán nem. És ha Wolff Károly konzekvens akarna lenni Önmagához, akkor neki a hangulatjavító munkát nem ilyen elnyomásokkal, nem autonómiák felrúgásával,