Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

Az országgyűlés képviselőházának 4.O6. ülése 1930 június 12-én, csütörtökön. 243 kozónak — ez az objektum ismét eladóvá vált, és mi, akik azon a vidéken járatosak vagyunk, — én minden esztendőben egypár hetet szoktam Hévízen tölteni, s nagyon sok ismerős jóbará­torn, sőt rokonságom is van azon a vidéken, ott a szomszédban — mi nagyon jól tudtuk, hiszen ez köztudomású volt, mindenki tudta, hogy ez az objektum 320-000 pengőért eladó, akárki^ meg­veheti. Ügynökök is jártak és ajánlgatták ezt az objektumot, amely, mint mondom, hír sze­rint 320-000 pengőért lett volna megvehető. A pénzügyminisztérium nyugdíj alánja, vagy az Országos Nyugdíjalap, amelyet a pénzügy­minisztérium kezel, megvette rendes becsű után 500.000 pengőért, félhold telek kivételével, mert félholdat a régi tulajdonosba telekből macának visszatartott. Később azután ezt a félholdat is megvette a nyugdíjalap további 16.000 pengőért. Az egész objektumot tehát, amely köztudomás szerint 320.000 pengőért megvehető volt, meg­vette 510.000 pengőért. (Friedrich István: Ez az igazi árstabilitás!) 1927-ben, vagy 1928-ban, nem tudom pozitíve a dátumot, hogy a szerző­dést mikor kötötték, (Friedrich István: A föld ára lement, ennek hadd menjen fel!) de most az újabb évtől kezdve, még 1928-ban be­fektettek a Nyugdíj alánból ^ebbe az épületbe, szobák javítására.^ fürdőszobák létesítésére stb., szóval escy generális javításra — ahogyan én informálva vagyok — cirka 40.000 pengőt, úgy­hogy már az első évben belekerült ez az objek­tum a Nyugdíjalapnak 550—500 ezer oengő­jébe. A nmlt esztendőben, 1929-ben aztán meg­vettek ezzel a telekkel szemben, az országútnak másik felén, egv újabb 3200 négyszögölnyi terü­letet, vagyis két katasztrális holdat, hogy mi­lyen áron, nem tudom, nem sikerült az adato­kat megszereznem, de ezt is készpénzen vették és akkor erre az új területre is ératett a nyug­díjalap garázst, személyzeti lakást, g-órét, tehén ­i stall ót, lóistállót és azután cirtka, 200-000 nengő költséggel újabb 50 szobás szállodaféle helyi­séget, melyről tegnap a miniszter úr jelentette ki, hogy büszke reá, hogy ő csinálta meg al­tisztek részére, vagy legalább is olcsóbb ellát ­mánvú közalkalmazottak részére. r De ugyianitt csináltak, mélyen t. Ház, tenniszpálvát is, amire még később visszatérek. (Fábián Béla: Altisz­tek részére! — Friedrich István: A garázst is altisztek részére! — Fábián Béla: Azoknak az altiszteknek részére, akik a mások autóját ve­zetik! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Akik sántáik és nem tudnak a fürdőbe gyalog 1 menni! — Fábián Béla: Azoknak varázs kell? — Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások jobb­felől: Halljuk a szónokot!) Amit most mondok, esiaik később akartam elmondani, azonban a miniszter úr közbeszólása arra kényszerít, hogy a. saját tapasztalataimat e téren mármost elmondjam. . Ez az autó. amelyen állami jelzés van. — hátul piros-fehér-zöld jelzés, amiből azt ^kell követikeztetneni, hogy ez állami autó — május­tól október végéi a:, amíg be nem zárják a hé­vízi fürdőt, reggeltől estig szaladgál a Krejcso­vics-szálló és a hévizi iroda előtti megálló kö­zött, lefelé is hozza ő méltóságaibat. felfelé i« viszi ő méltóságaikat. En sokakat láttam abból az autóból kiszállni s a még hátralévő 100 vagy 150 métert a fürdőig gyalog megtenni, ellen­ben mankós embert farról az autóról leszállni — két hetet szoktam évenként Hévizén tölteni — soha egyetlen egyet sem láttam. Ellenben lát­táim, hogy a.kik a fürdőből kijönnek, azok az állami «jelzésű» autóba — nem aikarok uopre­cíz lenni s ezért nem mondom, hogy «állami» KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX. autóba ~ beülnek, robog velük az autó, pedis 1 csak 500 méterre van a szálloda ettől a helytől s visszafelé megint hozza az újabb méltóságos urakat. Ezt csak mellékesen voltam bátor fel­említeni a miniszter úr közbeszólására. (Fried­rieh István: Talán asztmások, szegények! — Petrovácz Gyula: Vagy reumások!) Méltóztassék megengedni, hogy folytassam tovább a létesítményeket, mert egyelőre azok­kal akarok végezni. Ugyancsak a. nyugdíiaslap bekerítette ezt a területet díszes luxusikerítéssel, a kerítés hossza, cirka 3000 méter és amennyire én informálva vagyok, cirka 17 pengőbe került folyómétere, úgyhogy ez az objektum anroximatív számítás szerint_ legkevesebb 900.000 pengőjébe van a nyugdíjalapnak. Hozzá kell még_tennem, hogy ebben az objektumban, ahol összesen elfér 120 tisztviselő és 40 altiszt, — így van építve: 120 tisztviselőre és 40 altisztre, tehát összesen 160 közalkalmazottra — a múltban ezeknek 70%-a volt magasrangú állami tisztviselő, sőt akár­hány olyan is vtan köztük, — én is ismerek egy párat — akinek igen szép magánvagyona van s olyant is tudóik, akinek ezer hold birtoka is van (Kabók Lajos: Ebből nem lehet meg­élni!) s ebben az intézményben töltötte el a maga háirom hetét, (Pronper Sándor: Ezer holdból nem lehet megélni! — Rothensteiri Mór: Kell egv kis mellékfoglalkozás is! — De rültséa és zaí. — Elnök csenget. — Várnai Dá' niel: Mit szól ebhez Podmaniczky? Ezeket nem kell kiirtani?) Amit idáig elmondtam, ahhoz végtére a nyugdíjalapnak joga volt; tehet, amit akar, csak a miniszternek tartozik elszámolással. (Zaj.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Gaal Gaston: Bár meg kell említenem, hogy a nyugdíjalao is közpénz, azt azért fizó tik be a tisztviselők, ^az államtól kapott fizeté­süknek r másfélszázalékát, hogy valamivel ők is hozzá látszassanak járulni ahhoz az óriási nyugdíj teherhez, amelyet különben az állam, az ország visel. Most áttérek arra a részére a dolognak, amelyre a súlyt helyezem. Sorg Antal 1908/9-ben fúratott egy kutat fent azon a területen, miután az ő etablisse­ment-ja részére természetesen vízre volt szük­sége. A pénzügyminiszter úr tegnap úgy állí­totta be a dolgot, hogy ártatlan fúrásról volt szó, ivóvízre, használati vízre van csak szük­sége annak az objektumnak. En elfogadom a miniszter úrnak ezt az érvelését, megállok ezen az alapon. Sors: Antal tehát 1908/09-ben fúratott egy kutat. 1913-ban a Festetieh ura­dalom a hévizi tó számára az uradalmi főtiszt révén beadványban megkérte a védterület megállanítását. Akkor nyilvánították gyógyfür­dőnek Hévizet és ennek kapcsán megkérte a tör­vényben neki biztosított védterület meg­állapítását. Az iratokat aktkor 1913-ban az uradalom visszakapta felsőbb helyről pót­lások és kiegészítések végett, Közben kitört a háború, az uradalom főtisztje bevonult a csa­patokhoz, elment a harctérre, azután jött a forradalom, a felfordulás, tökéletesen megfe­ledkeztek a dologról és nem kérte ismét az uradalom a védterületet a saját tavára, amely lesralább száz esztendő óta közfürdő és amely­nél az uradalom viszonyaihoz képest minden­esetre elég nagy befektetések történtek. Ismét­lem, megfeledkeztek ennek a jognak érvénye­sítéséről, úgyhogy konstatálnom kell, hogy 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom