Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-406
244 Az országgyűlés képviselőházának W6. ülése 1930 június 12-én, csütörtökön. védterületet a fürdőre vonatkozólag az uradalom kérni elmulasztotta. 1928-ban, tehát két évvel ezelőtt, miután beiszaposodott a Sorg által fúratott kút és miután úgylátszik nem volt alkalmas a nagyobbarányú vízellátásra, szükségesnek találta az akkor már tulajdonos Nyugdíjalap, hogy a régi kút mellett új kutat fúrasson. Ezt az új kutat, miután meggyőződtek róla, hogy védterülete az uradalomnak nincsen, tehát lehet fúratni, minden további nélkül meg is fúrták. 110—120 méter mélységben megtalálták a hévizi hőforrást, a 42° C. vizet, de azután még lej ebb fúrtak. 170—180 méter mélységre, mert még melegebb vizet akartak elérni, ott azonban hideg vizet kaptak. A miniszter úr azt állította tegnap, hogy ivóvízről (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Használati vízről beszéltem!) és használati vízről volt szó, — felolvasom a miniszter úrnak, ha tagadásba veszi — hogy szerinte csupán ivóvízre és használati vízre volt szükség^ Megtalálták az ivásra alkalmas hideg vizet és akkor azt cementtel betömték, (Derültség a baloldalon J hogy a 110 méter mélységről tisztán csak a 42 C. fokos hővizet szolgáltassa a kút. Amikor ez megvolt, — és itt kezdődik az, amit én kifogásolok, ami egyúttal azt a bizonyos jóhiszeműséget is kizárja, amelyet én ilyen testülettől mindig elvárok — akkor ők, akik tudták, hogy Fastetich herceg elmulasztotta a védőöv kéneset, megkérték azt a saját maguk részére. (Zaj a baloldalon.) Hiszen ha csak ivóvízről, használati vízről lenne szó, akkor védőöv kérésére ninics szükség, t. miniszter úr, mert a vármegyei szabályrendeleteik világosan meg*mondják, hogy a szomszéd kútjától hány méterre lehet legközelebb kutat fúrni. Ha tehát csupán ivóvízről és^ használati vízről van szó, akkor védőöv kérésére az általam tisztelt testületnek szüksége nincsen, ők azonban málst akartak biztosítani: felhasználván azt, hogy a Festetich uradalom, tisztikara vétlen mulasztást, vagy kétségtelenül hanyagságot követtek el, megelőzni akarván az uradalmat, a maguk részére kérték a védőövet úgy, hogyha ad absurdum akarom vinni a dolgot esetleg még az is megtörténhetett volna, hogy az ő védőövükbe kerül bele az egész hévizi tó és a hévizi tavat lehet betiltani, mint amely az ő védőövükhöz tartozik. De én tárgyilagos akarok lenni. Felszólították azután az uradalmat is, —; ebben ugyan divergálnak kissé az információim, mert kompetens helyről más információt kantám, de százszázalékig elfogadom a «hivatalos» információt — figyelmeztették a hercegi uradalmat arra. hogy vigyázzanak, mert nincs védőövük és még baj történhetik. Közben megtörtént, — mert hisz a példa ragadós — hogy a postatisztek is kezdtek építeni egy nagy fürdőetablissementet és minden további nélkül őlk is meg-fúrták a hévizi forrást. Sztrikte joguk volt hozzá, elismerem, mert hiszen nincs olyan törvény, amely nekik ezt megtiltotta volna, miután a hercegi uradalom tényleg mulasztást követett el. De ha ezt megteszi egy magánfél,— mert az kétségtelen, hogv itt az első jog, az eredendő, az ősi jog a hercege, az ősi tulajdonosé, akik pedig az ő jogát kvázi elvenni vagy csak megcsonkítani akarták, csak egy helyzetet használtak ki, amely ezt 'lehetővé' tette részükre — mondom, ha ezt megcsinálja egy magánfél. annak a megsértett uradalomnak jogorvoslatért módja van ahhoz r a hatósághoz fordulni, amely a kérdésben illetékes. Itt látom azután azt a momentumot, amely indokolttá teszi, hop^v ezzel a kérdéssel a Ház előtt foglalkozzam. Fingern nem érdekel senkinek a magánérdeke, engem csak keittő érdekeli: egyfelől _ a polgári társadalom alapját képező tulajdonjognak — mindenkivel szemben való — abszolút és biztos védelme, a másik pedig az, hogy közhat ósáignak, annak a hatóságnak, amely esetleg ítélni hivatott, ha a magánfélek közt van ilyen vagyoni differencia^ nem szabad oly dolgot megcsinálni, hogy ő lép be a jogos magánérdek megsértő jenek. Habár ez bíróilag nem is üldözhető, habár ezért magánjogi pert nem is lehet indítani, de egy jellemzéssel itt az ország színe előtt kénytelen vagyok élni: hogy az ily eu eljárás hatósági közeghez, pláne főhatósághoz, akinek félül kellene emelkednie minden olyan dolg'on, amely erkölcsileg nem abszolút alátámais-ztható, legalább is nem illik. T. Képviselőház! Még meg kell jegyeznem valamit. A miniszter úr azt mondta, hogy az uradalom és az érdekelt nyugdíjalap éppen az ő utasítása folytán egymással kiegyeztek, egyességet kötöttek és hogy teljes a békesség. Annyi igaz, hogy kiegyeztek, azonban bocsánatot kérek, egyességnek és egyességnek nagyon sok fajtája lehet. Ha én például sötét este sétálok valahol a Gellérthegyen^ és elém áll valaki, reám szegezi ; a pisztolyát, és ^ azt mondja, nénzt vagy életet és erre én egyességre lépek, békés úton átadom a_ bugyellári sómat: az egyességnek ez is egy fajtája. (Derültség.) Erkölcsi tekintetben azonban ez az egyezség még sem azonosítható olyanfajta egyezségekkel, amikor én önként és a kölcsönös érdekek alapján stb„ presszió nélkül kötöm 'meg az egyességet a szembenálló féllel. Itt mi a helyzet? Itta Festetioh-uradalom szemben áll azzal a kormányhatalommal, amely neki igazságot kellett volna hogy szolgáltasson, ha véletlenül más magánféllel kerül szembe. Minek az alapján dőlnek el az ilyen nerek? Hatósági szakértők véleménye alapján. Ha most megnézzük a szakértők lisztáját, konstatálni vagyok kénytelen a következőket. Nem. külföldi indifferens szakértőket hozatott az a. hatóság, amely itt eljárt, am elv szakértőktől talán elvárhatta volna az ember legalábbis azt, hogy függetlenek legvenek a hatóságtól, hanem a szakértők a következők voltak: a Festetich-uradalom részéről öholnokv Jenő egyetemi tanár, a nyugdíjalap részéről Rozslozsnik főigeológus, a geológiai intézet vezetőié, a oostások részéről Ferenczi osztálygeológus, aki az előbbinek alantasa, a hatósági szakértő pedig, akinek véleménye tulajdonképpen azután eldönti a kérdést a különböző szakértői vékmié^yek között, Sümeghy osztálygeológus, megint Kozslozsnik főgeológiis alárendeltje, valámenynyien nedig együttvéve, alárendelje! annak a minisztériumnak, amellyel szemben áll ott itt az illető uradalom. Ha ilyen körülmények között az a. masránfél azt mondja,, hngy legalább a veszett fejsze nyelét meg akarja menteni é« «kiegyezik», az talán nem egészen azonos az előbbi, 9. revolveres esettel, de hogy egy picit hasonlít rá„ az kétségtelen. Ezt az e^yessé^et egészen önként megkötött egyességnek minősíteni annál kevésbbé tudnm. mert hiszen az e.p'vessée'et megkötő főtiszttől hallottam, hogy «Megkötöttük, mert hát mit csináltunk volna 1 ?» T- Kénviselőház! Végeztem is ezzel a kérdéssel. Miután az időm megint kevés kezd lenni, kénytelen vagyok áttérni egv másik olvan ügyrp. ^melyet szintén közérdekből tartok í+t nertraktálandónak és ez a? Ihusz-ügy. (Wattjuk! Hollp/.k!) Méltóztatnak tudni, hogv itt az Tbnez-ügyben Rassay t. képviselőtársam intemeüált. Az interpellációra az illetékes miniszter úr
