Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

242 Az országgyűlés képviselőházának 4.06. ülése 1930 június 12-én, csütörtökön. akarják, hogy kihágásokért büntetve legyenek, azok ne szegjék meg a törvényeiket. Kvázi "úgy állította be az én múltkori felszólalásomat, amelyben kifogást 'emeltem a kihágási bíró'sá' gok, illetve a kihágási bíráskodással megbízott egyes fiatal tisztviselőik túlkapásai ellen, hogy én a törvény megszegőinek megbüntetését kifogásolom, pedig amikor arra kértem, a kormányt, hogy az amúgyis rendkívül nehéz gazdasági helyzetben és abban az amúgyis példátlanul! felizgatott hangulatban, amelyben ma a vidék gazdaközöiisége van, méltóztassék bizonyos intelmeket adni ezeknek a fiatel uraknak, hogy a kihágási büntetésekkel túlzásokba ne menjenek, (Ügy van! a Jobboldalon.) nem azt mondottam, hogy ezentúl minden törvény, és minden rendelkezést büntetés nélkül lehessen áthágni, csak azt kívántam, hogy a túlzásoktól tartózkodjanak

1 azok a tisztelt urak; és ne történhessék meg, hogy amikor egy közönséges útrendőri kihágásért büntetőparanosban 5 pengő büntetést szab' ki a szolgabíró, annak ellenére, hogy jogelv ez, hogy az egyszer kiszabott büntetést a terhelt terhére felemelnie a hatóságnak ex offo nem szabad, amikor az illető a büntetőparancsra nem volt hajlandó fizetni, hanem tárgyalást kért, ugyanez a szolgabíró, mert az ő büntetőparancsa eliten tárgyalást mert kérni, büntetését 30 pengőre és 3 pengő eljárásra emelte. (Fábián Béla: Nem egyedülálló eset!) Hozzátettem, ami a legszomorúbb, hogy ezt az ítéletet az alispáni hivatal másodfokon jóváhagyta. En tehát, t. miniszter úr, nem azt hirdettem, hogy ebben az országban ezentúl szabadon lehessen kihágásokat elkövetni, csak azt kértem, hogy méltóztassék ezeknek a kihágásoknak büntetésénél mértéket tartani az illető közegekkel, mert az az eljárás, amely ma folyik, nem fog jóra vezetni., Különösen fontois ez az intelem akkor, amikor a nagyközönség már annak teljes tudatában él, hogy ezeknek a kihágási bírságpénzeknek fele a minisztériumokba, az illetékes minisztériumokba félkerül és ott mindenféle tisztviselői jóléti, stb. stb. intézményeknek alimentai ására fordíttatik. (Scitovszky "Béla belügyminiszter: Nem így van, tévedés! — Urbanics Kálmán: Hogy a pénzügyminisztériumban hogyan van, nem tudom, de a közigazgatásnál az ilyesmi teljesen ki van zárva! — Zaj a jobboldalon.) ' Elnök: Csendet kérek^ képviselő urak. Gaal Gaston: Ha tévedés, nagyon fogok örülni, nagyon kíváncsi vagyok azonban arra, hogy hol lesznek

1 ezek az óriási összegek elszámolva, mert hisz óriási összegek folynak be. maga a miniszter 1,100.000 pengőt irányoz elő ezen a címein, azonban több folyik be, mint amennyit • előirányoz. Hogy ezek a pénzek hol lesznek elszámolva, én erről még a magam részéről olyan meggyőződést nem szerezhettem, amely engem megnyugtathatna. Azután, t. miniszter úr, ugyancsak a kihágásokkal kapcsolatban kénytelen vagyok a Képviselőház elé hozni egy esetet. Egy egészen ismeretlen vidékről, az ország felső részéből, egy egészen ismeretlen ember, egy kőmíves írt hozzám, aki múltkori beszédem folytán küldte ezt a levelet. A levél a következőképben hangzik. A bevezetésről nem beszélek. (Olvassa): «Nekem is kijutott a drákói szolgabírói Ítélet, a szolgabírói hivatalnak a legfiatalabb szolgabírája, névszerint — a nevet kihagyom — jóvoltából, aki dacára annak, hogy nem is az Q hatáskörébe, vagy ügykörébe tartozik az ügynek intézése, mégis ügyemet ő vette a kezébe és egy folytatólagos ipari kihágásból három ügyet alakított három szám alatt. 516/1929., 96/1930. és 118/1930. számok alatt és.a három tárgyaláson megbüntetett háromszor 1200 pengőre, vagyis összesen 3600 pengőre azért, mert iparengedély nélkül árultam szőlővesszőt. (Felkiáltások: Hallatlan!) Megemlítem, hogy kőmíves vagyok...» (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások: Hihetetlen!) Méltóztassanak várni, én ennek a dolognak jogi részét is meg fogom világítani. (Tovább olvassa): «Megemlítem, hogy kőmíves vagyok, mint ilyen, a téli hónapokban, 1914-től, iparengedéllyel foglalkoztam szőlővessző eladásával, némi mellékkereset reménvében, de később olyan törvény lett hozva 1922-ben, hogy az ilyen üzlethez csak a földmívelésügyi miniszter adhat' iparengedélyt, és ezzel én nem rendelkezvén, az előbb megnevezett szolgabíró csendőröket küldött rám és valahonnan néhány szőlővesszőre vonatkozó nyomtatványt vagy lapot kerítvén előmennek alapján hozott ilyen ítéletet. Megemlítem, hogy csupán egy tárgyaláson voltam jelen és így két tárgyalást a távollétemben tartott meg. Persze, én megfellebbeztem, de hiába. mert az alispáni hivatal helybenhagyta.» Most jön az ő külön szubjektív megjegyzése. (Ol vassá): «Hát így néz ki a magyar közigazgatás? (Egy hang jobbfelől: Nem!) Most már, mert megfizetni nem tudom, vagy 180 napi börtön, vagy főbelőhetem magam, azért, mert egy kis darabka kenyeret akartam keresni egyéb munka hiányában.» (Kun Béla: Ügy látszik, a mai rendszer ezt a legnagyobb kihágásnak ítéli! — Jánossy Gábor: Ez nem rendszer, ez egy szörnyű, sötét kivétel!) Azt kérdezem a t. miniszter úrtól, — amikor elismeréssel és örömmel konstatálom, hogy csak szórványosan fordul elő ilyen szörnyű eset, amilyen ez — amikor a kisebb büntetéseknek özönével izgatják ma az amúgy is agyongyötört falu nénét, amikor egyes fiatal tisztviselők azt hiszik, hogy a saját tekintélyüknek tartoznak azzal, hogy minél magasabb bírságokat szabjanak ki, akkor vétek-e én a képviselői kötelesség ellen, vétek-e a nép érdekeivel szemben köteles gondoskodás ellen és nem a kötelességemet teljesítem-e, nem a kormánynak teszek-e jó szolgálatot, amikor a kormányt arra kérem, hogy az ilyen alkalmaknak vágjon elébe és az ilyen panaszoknak ne tegye ki saját magát, mert végeredményben minden ilyen panasz a kormányon csattan és az a szegény agyonzaklatott nép, amelyet odakünn ezek a baiok érnek, azt a kormányt fogj a érte kárhoztatni és okolni, amely kormány őt ezek ellen az atrocitások ellen meg nem védi. Rá kell most térnem, szintén a miniszter úr válaszával kapcsolatban, a hévizi ügyre. amelyre a múltkor válaszolni nem volt módomban, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) amelyet azonban most abszolút tárgyilagossággajL tisztán úgy, amint a dolgok állnak, leszek bátor teljes egészében a t

% Képviselőház előtt ismertetni. Hogy melyik évben történt, nem tudom, de már jó régen, lehet körülbelül 20 vagy 25 esztendeje, hogy egy Sorg nevű vállalkozó a hévizi fürdőteleptől, illetve a tótól, légvonalban körülbelül 500 méterre, egy szállodát épített, amely 6 vagy 7 holdas telek közenében fwt a szállodát hosszú ideig kezelte; annak a. szállodának vendégei, szállóvendégei pedig lejártak a hévizi tóra fürödni. Ezt a szállodát 1914-ben a hozzátartozó, cirka 7 katasztrális hold telekkel megvette valami Krejcsovics nevű vállalkozó, összesen 220.000 aranykoronáért. Méltóztassanak nól vigyázni a dátumokra, ez 1914-ben történt. 1926-ban —• miért, miért nem, azt nem tudom, ez valószínűleg privát ügye- családi ügye lehetett annak a Krejcsovics nevő vállal-