Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Ol. ülése 1930 június 3-án> kedden. 16 Az országgyűlés képviselőházának zeteket meg fogom kapni. (Helyeslés jobbfelöl es a középen.) Ugyancsak hitelhiányban szenved a test­nevelés ügye is és megakadt a beruházások végrehajtása. Még a tavalyi költségvetés indo­kolásába, úgy tüzelőm, azt vettük fel, hogy erre a célra négy éven át egy-egy millió, tehát Ösz­szesen négymillió fog rendelkezésre állani. Mi létesült ezékiböl az összegekből 1! Létesült elő­ször is a testnevelési főiskola, (Szilágyi Lajos: Egyik legkitűnőbb intézménye az országnak!) egy jó iskola. Én nem vagyok képes az iskolai testnevelést rendbeli ózni, iha nincsenek test­nevelési tanáraink. Szükséges tehát egy olyan fiatal generáció nevelése, amely a modern testi kultúrának legjobb vívmányait tudja. Hogy ezen a téren mit csinálhat egy szakértő és lelkes ember, azt láthatjuk azokban a vidéki városokban, ahova a testnevelési iskola végzett növendékei jniár kimentek, és ezek nemcsak az iskolákban végzik mintaszerűen a testnevelést: hanem a szabad társadalmi sportot is megszer­vezik és valóságos sportgócpontokat teremte­nek maguk körül. (Ügy van! Ügy van! jobb­felol és a középen.) Ez az első nagyabb létesít­mény. A tereket is megnagyobbítottuk, sport­pályákat csináltunk, a roskadozó épületet rendbehoztuk, úgyhogy ima mintaszerű épület áll e tekintetben rendelkezésre. A másik nagy objektum a fedett uszoda, amely most épül a Margitszigeten. Mi volt Irányadó^ hogy éppen a fedett uszodát épít­jük 1 ? Először is a magyar sportkörök véle­ménye, mert amikor az amsterdami olimpiász ntáin «összeültünk és ankétet tartottunk, ku­tatva a sikerek és sikertelenségek okát, az összes suprtágak egyhangúlag annak a kíván­ságuknak íadtak kifejezést, hiogy a fedett uszoda létesítése szükséges.^ Ehhez hozzá is já­rultam azért, mert az a nézetem, hogy éppen azokra a tereikre kell erőfeszítéseinket kon­centrálni, ahol a biztos siker előfeltételei meg­vannak. (Ugy van! Ügy van! jobbfelöl.) Mi pe­dig világrelációban is a kardvívásban és a vizisportban vagyunk a legjobbak, természe­tes tehát, hogy erőinket ide kell koncentrál­nunk. Ezért létesítettük a fedett uszodát, amely, remélem, az őszre meg is lesz. Azonkívül a bencésekkel a budai dohány rak tár ellenében eszközölt csere útján a. kultusztárca szé» terü­leteket kapott a tihanyi félszigeten, s a ben­césrend szanálása kapcsán minden évben to­vábbi területeket engednek át. Itt tehát a kul­tusztárca mindenesetre nagyobb áldozatok nél­kül rendkívül értékes területeknek birtokába jut, amelyeknek egyrészét majdan értékesíteni is lehet. Ezeket a területeket rendbehoztuk, ott ivóvízről is gondoskodtunk, úgyhogy az idén a cserkészek a kultusztárcának saját területére mehetnek a Balatonra. Erre azért helyeztem különös súlyt, mert kezdetben mindenkinek^ rokonszenves, hogy le­ventéket, cserkészeket lát a vidéken, de ha ezek a gyerekek lótnak-f útnak, játszanak, a lelkese­dés lohadni kezd. Természetes volt tehát a vágy, hogy a kultusztárca olyan területen iparkod­jék a Balaton mellett a cserkészeknek helyet adni, ahol a tulajdonos őket el nem űzi, ahol egészséges víz, kanalizált terület, erdő és mind­az, ami ilyen dologhoz szükséges, bőségesen rendelkezésre áll. (Ugy van! Ügy van! jobb­felől.) Itt akadtunk meg a beruházásokkal, óhaj­tottak még egy téli sportcsarnokot a vivó­sportnak, az atlétikának. De, azt hiszem, hogy nem lenne okos, ha mi megint mindent a fővá­rosba koncentrálnánk. Segítségére kell men­nünk azoknak a vidéki városoknak, ahol a sport egyes ágai iránt a megfelelő lelkesedés és ér­deklődés megvan. (Helyeslés.) Áttérve most már a középfokú iskolák kér­désére, sajnos, azt kell mondanom, hogy közép­iskoláink épületei rendkívül kedvezőtlen álla­potban vannak. Valami már történt is azért az országban. Pesterzsébeten, egy új nagy kom­munitásban az állami gimnázium, építése t be­fejezést nyert. Kecskeméten és Baján most épül a piaristáknak és a cisztercitáknak gimná­ziumuk. Sárospatakon a református kollégium építkezése folyamatban van. (Éljenzés jobb­felöl.) Szombathelyen állami reáliskola létesült. Az ebben a költségvetésben foglaltak alapján pedig Székesfehérváron létesül leanyliceum. Ha tehát nem is sok, de az ország mai anyagi helyzetéhez mérten mindenesetre számottevő lé­pés történt előre. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés jobbfelöl.) De az erőt mégsem koncentráltuk az építke­zésekre, hanem inkább pedagógiai munkára. Ez a reálgimnáziumok reformja, amelyet 540/1930. számú rendeletemmel már őszi hatály­lyal életbe is léptettem. Miről van itt szóH A latin nyelvet a reálgimnáziumokban, tehát egyetlen iskolafajtában, szeptembertől kezdve, nem az első osztályban, hanem a harmadikban fogjuk kezdeni (Helyeslés.) és helyette erősít­jük az anyanyelvnek és az első idegen nyelv­nek, a német nyelvnek oktatását. (Helyeslés és taps jobbfelöl.) Ezen a téren megint nagy han­gulatkeltés folyt. Ügy akarták feltüntetni a dolgot, mintha a kultuszminiszter meg akarná ölni ebben az országban a klasszikus oktatást. 116 fiúközépiskolánk van, ebből 28 humaniszti­kus gimnázium, 69 reálgimnázium, s 19 reál­iskola. A 28 humanisztikus gimnáziumban meg­marad a latin nyelv az I. osztálytól kezdve a VIII.-ig, megmarad a görög nyelv kötelezőnek az V. osztálytól kezdve. (Barthos Andor: Elég hiba!) így lesz ez 28 gimnáziumban, amelyekbe 13.139 növendék jár. Nem értem tehát, hogyan lehet úgy odaállítani a dolgot, mintha ebben az országban a humanisztikus oktatást krízis fe­nyegetné. (Friedrich István: Ki az, aki állítja?) Ezt nagyon gyakran állították. Ellenben nem lehet ráoktrojálni a szülőkre azt, hogy latinra és görögre taníttassa gyermekét, ha nem akarja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ha, a magyar társadalomban felhangzik időnként az a vád, hogy a kultúra valami felesleges, (Bar­thos Andor: A vaskalaposak részéről!) ez azért van, mert az a szülő nagy költséggel taníttatja a gyermekeit, megvonja magától az élet apró Örömeit és hallja, hogy a mellékszobában a gyerek fel-alá szaladgál és görögöt vagy latint magol, ö ennek az életben való hasznosságát nem látja át és természetes, hogy az egész kul­túrában és az egész iskolaügyben csak a tudó­sok játékát vagy kedvtelését látja. Csak abban az esetben lehet a latin és gö­rög nyelvoktatás hasznos, ha csak olyan gye­rekre oktrojáljuk, akinél a szülő ezt kívánja, ép­pen ezért csak olyan helyen tartom megenged­hetőnek, ahol helyben reálgimnázium is van, ahol a szülő szabadon választhat, hogy mire akarja taníttatni a gyermekét és hova akarja adni. Ha humanisztikus gimnázium .mellett vá­laszt, ne rontsa le a tanár iskolai munkáját és ne mondja, hogy minek a gyermeknek a latin és a görög. De viszont szabadságot kell adni a szülőnek, hogy aki ezt nem óhajtja, aki két nyelvre akarja bazirozni gyermekének oktatá­sát, az annak módjában legyen. (Helyeslés ) Nem igaz és célzatos beállítás az, hogy mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom