Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-406
240 Az országgyűlés képviselőházának W6. ülése 1930 június 12-én, csütörtökön. tud hiteltúllépésekkel, tud egyéb módon megfelelő összeget előteremteni, ha az a felfogása, hogy egy problémát meg kell oldani. En most arról beszélek és azt hangsúlyozom, hogy a munkanélküliség problémáját, igenis, meg kell oldani és erre a célra a törvényhozásnak, a kormánynak pénzt kell találnia. Nem lehet ezt a kérdést továbbra is azzal a főúri gesztussal elintézni, hogy erre a célra pénz nincsen, és éppen ezért a kormány ezt a problémát nem oldhatja meg. Kell lenni pénznek! Mert ha a kormány nem fog találni pénzt ennek a fontos problémának elintézésére, akkor az ebből származó konzekvenciákat a kormány lesz majd kénytelen elviselni. T. Képviselőház! A szociális biztosítás kérdése mellé szorosan odasimul a nyolcórai munkaidő kérdése. Azokon a tárgyalásokon, amelyeket a miniszterelnök úr szakminisztereivel és a szakszervezetek vezetőivel lefolytatott, a tárgyalás homlokterébe ez a két kérdés került: a munkanélküliség esetére szóló biztosítás kérdése és a nyolcórai munkaidő kérdése. (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon. — Elnök csenget.) Miután a szociális biztosítás kérdésével má*foglalkoztam, most rá kell térnem a nyolcórai munkaidő kérdésére, amellyel szemben az volt a kormányférfiak aggályoskodása. hogy a nyolcórai munkaidő bevezetése újabb bajokat fog előidézni^és a helyett, hogy ezt a^ nagyfontosságú szociális problémát megoldana, azt még inkább nagyobbítani fogja. Ezért, hogy kellő megnyugtatást szerezzen, .a .szakszervezeteknek , kiadott egy kérdőívet, hogy erre válaszoljanak. hogy valójában milyen helyzetet^ is látnak a nyolcórai munkaidő megvalósítására. S A szakszervezetek újabban foglalkoztak a tárgyalások után ezzel a problémával és^ megadták a választ a miniszterelnök úrnak. Válaszukban megállapították, hogy a nvolcórai munkaidő megjavítja a niunkások életszínvonalát, csökkenti a munkanélküliek számát és kiszélesíti a fogyasztópiacot. Ezt komoly, beható tanácskozások .után állapították meg. Amidőn ez hozzáértő férfiak megállapítása, akkor nem lehet a nyolcórai munkaidő kérdését továbbra is a munkáltatók elgondolása alapján kezelni és pusztán a munkáltatók ellenzése miatt arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez meg nem valósítható kérdés. A nyolcórai munkaidő kérdése elsőrendűen fontos aikkor, amikor ilyen nagyfokú munkanélküliséggel találjuk szemben magunkat. Különösen fontois akkor, amikor az tapasztalható, hogy, míg egyrészt a nagy ipari telepek egyik részében nem tudják a hét hat napján nyolc órán keresztül foglalkoztatni a munkásokat. addig másrészt vannak nagyipari telepek, ahol a nyolcórai munkaidő már nem elég, hanem ahol rendszeresen 12 órát dolgoztatnak és 12 órai munkaidő vei látják az üzem fenntartását rentábilisnak. Ilyen nagyfokú munkanélküliség esetén ezt nem lehet eltűrni. Amikor a munkanélküliség .ilyen nagy problémaiként bontakozik ki előttünk, akkor igenis a törvényhozáisnak a másik problémával, a nyolcórai munkaidő megvalósításával is foglalkoznia kell, mert — amint mondottam — a nyolcórai munkaidő megvalósítása megjavítja a munkások életszínvonalát, csökkenti a munkanélküliek számát és kiszélesíti a fogyasztópiacot. Csak számításokat ke 1 ! eszközölni. Ha ott, ahol háromezer ember dolgozik — például Ózdon, az ózdi nehéz vasipari telepen — 12 órás munkaidő mellett, nyolcórás lesz a munkaidő, akkotr egyszerű számítással eljutunk annak meígállapítáísáig, hogy mennyi munkással több nyerhet majd foglalkozást r a nyolcórai munkaidő bevezetésével. Hasonlóan meg kell ezt valósítani az, állam üzemeiben is, elsősorban a diósgyőri vasgyárban, ahol még ma is van egyes üzemekben 12 órai munkaidő akkor, amikor a munkanélküliek tízezrei nem tudnak murikalkalmakhoz jutni, amikor a munkanélküliek tízezeréi nem heteken és hónapokon át, hanem egyik esztendőről a másik esztendőre a munkanélküliség keserű kenyerét kénytelen fogyasztani. A munkanélküliség problémájának megoldására a szociális biztosítás, a munkanélküliség esetére szóló biztosítás és a nyolcórai munkaidő törvénybeiktatásán kívül egy egész sereg propoziciót tártak fel a szakszervezetek vezetői és azokat írásban átnyújtották a miniszterelnök úrnak és a szakminisztereknek. Például az építőmunkások nem kevesebb, mint 15 pontból álló kívánságot nyújtottak át írásban, amely 15 pontba belefoglalták az építőiparra vonatkozólag szükséges intézkedéseket. Sajnos, egyetlen-egy intézkedés sincsen, amelyet ezekből a pontokból átvettek volna. Hasonlóan úgy, ahogy az építőmunkások pontokba foglalták a_ szükséges intézkedéseket a megemlített szociális törvényhozási munkálatokon kívül, más szakmák is, a közlekedési szakma, a vasipari szakma, a faipari szakma és a többi hatalmas szakpiák mind-mind feltárták azokat a propoziciókat, amelyeknek megvalósításával a munkanélküliség kérdése megoldható. Ugy látszik azonban, hiábavaló volt az ezirányú fáradozás; úgy látszik, hiábavaló volt a oontokba való összefoglalás, amelyekkel megielölték azt, hogy miként lehet a munkanélküliséget enyhíteni. A kormányt egyéb gondok foglalkoztatják, a kormány más problémával van lekötve, s úgy látjuk, hogy a kormány most mindenek fölé helyezi az agrártársadalom baiiainak elintézését, és pedig olyan módon, hogy azokat a fogyasztók rovására oldja meg. A tegnapi napon az egyik kénviselő úr azt mondotta, hogy vigyázzunk ennél a kérdésnél. Niagyon helyesen állapította meg azt. hogy ne haragítsák rá egymásra a városi fogyasztótömegeket és a mezőgazdasági termelőket,mert ha a mezőgazdaság bajai úgy lesznek, megoldva, hogy az <a fogyasztók rovására történik, akkor a városi fogyasztótömegeket tényleg rá fogják haragítani a mezőgazdaságban foglalkozóikra, a mezőgazdáikra. Az pedig nem kívánatos állapot, hogy a falu és a. város népe egymással farkasszemet nézzen. Ennen ezért ebben az elkeseredett helyzetben, ebben a vigasztalan helyzetben nem szabad a kormánynak a helyzetet még rosszabbá, ; még elviselhetetlenebbé tenni. Még kevésbbé szabad, lakikor, amidőn a munkanélküliség problémájának megoldására a kormánynak nincsen egyetlenegy komoly intézkedése sem- foglalkozni különböző közlekedési vállalkozások, vízi közlekedési vállalatok' megvásárlásával, azoknak hatalmas arányú szubvencionálásával. Mert ha a magvar tengeri hajózásra tud majd a kormány milliókat előteremteni, akkor joe-gal állítom azt, hogy tudnia kell a munkanélküliség problémáiára is összegeket előteremtenie, mert ez olyan hatalmas és fontos szociális probléma, am elv kellene, hogy mindent megelőzzön, amely kellene, hogy minden probléma elé kerüljön, hiszen ma már a munkanélküliség olyan hatalmas nyomort rejt magában, amelyet szóval kifejezésre juttatni alig lehet. T. Kén viselőház! Az appronriációs törvényjavaslat tárgyalását felhasználtarm arra, hogv a munkanélküliség na:gy problémáját itt ismételten szóvátegyem, hogy figyelmeztessem a
