Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-406
Az országgyűlés képviselőházának U06. A munkás osztály helyzete különösen megromlott- Az elhatalmasodott munkáltatók a nagyfokú munkanélküliséget felhasználták arra, hogy a munkabéreket leszorítsák. Ma már egész nyugodtan lehet állítani, hogy nemesük a munkanélküliek helyzete romlott le, nemcsak a munkanélküliek fogyasztásképtelensége állott elő, hanem a munkában alkalmazottak is rendkívül súlyos' helyzetbe jutottak egyrészt a lecsökkentett munkabérek miatt, másvészt azok miatt a rendelkezések miatt, amelyek az üzemekben egyre-másra megmutatkoznak. A Képviselőháznak talán nincs is tudomása arról, hogy ma a különböző üzemek, amelyek üzemben vannak, milyen munkaidő mellett foglalkoztatják munkásaikat. A legnagyobb vállalatok között is vannak olyanok, amelyek hetenként csak három-négy napon keresztül tudják foglalkoztatni munkásaikat, akkor, amidőn a munkáslétszámot másr felére vagy ez alá is lesüllyesztették. Nagy ipartelepek, amelyek 1500, 2000, sőt még ennél is több 1 munkáist foglalkoztatnak, a leghihetetlenebb rendelkezéseket kénytelenek végrehajtani. Vannak olyan esetek, — akár elhiszik a képviselő urak, akár nem — amikor előkelő gyárüzemekben kéthetenként egyszer jut kétnapi munkaidőhöz a munkás és kéthetenként egyszer jut a kezeihez 10—12, legfeljebb 14 pengős kereset. Ezt csak azért említem meg, hagy méltóztassanak tudomást szerezni arról a rendkívül nagyfokú leromláisról, vásárlóképtelenségről, amely a dolgozó munkások körében tapasztalható. Tessék most ezzel összehasonlítani a munkanélküliek helyzetét, azoknak helyzetét, akiknél ez nem átmeneti jelenség, nem egy-két hónapig tartó, hanem esztendőről esztendőre áthúzódó jelenség. Ma már szomorúan lehet kijelenteni, hogy a munlkanélküliság^ úgyszólván foglalkozást jelent, mert sokaktól lehet megkérdezni, hogy mi a foglalkozásuk, s akkor azt kénytelenek mondani, hogy: «munkanélküli», azért, mert esztendőkön keresztül a munkanélküliség keserű kenyere jut c sztályrészükül. T. Képviselőház! Ezt a nroblémát most már nem lehet tovább olyan módon kezelni, ahogyan ezt eddig kezelték. Nem lehet a Képviselőháznak megnyugodnia abban, hogy a miniszterelnök úr leült a szakszervezeteik vezetőivel, több ízben tárgyalt velük és az ott felvetett problémákat átvette, és nem lehet azt hinni, hogy ezzel már az egész kérdés elintézést nyert. Azokkal a miniszteri kijelentéseikkel sem lehet elintézettnek tekinteni a kérdést, amelyek itt elhangzottak. Mert hallottunk itt a kereskedelemügyi miniszter úr és a szakminiszter urak részéről kijelentéseket, amelyekben r azzal iparkodtak megnyugtatni a törvényhozás tagjait és a közvéleményt, hogy közmunkákat indítottak meg, és beszéltek itt az Államvasutak 30 milliós rendelésének kiadásáról és egyéb hasonló munkálatokról, ezek azonban megközelítőleg sem jelentenek annyi munkaalkalmat, amennyi szükséges a rendkívüli nagyarányú, az egész orszaigot átfogó nagy munkanélküliség problémájának enyhítésére. Miután itt olyan helyzettel állunk szemben, hogy a kormány, a közület képtelen napjainkban annyi munkaalkalmat teremteni, amennyi elegendő a munkanélküliek foglalkoztatására, mes kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy az önhibájukon kívül munkanélküliségbe jutottakat segíteni, támogatni kell, és éppen ez okból meg kell minden körülményeik között valósítani a munkanélküliség esetére szóló biztosítás törvényét. E nélkül ez a hatalmas gazdasági ülése 19$0 június 12-én, csütörtökön. 233 probléma megoldást nem nyer, elilenbfen a munkanélküliek elkeseredése foikról-fokra nagyobbodik. Nem akarok itt olyan kijelentéseket tenni, amelyeknek alapján bárki is azt higyje, hogy fenyegetődzöm, ellenben kötelességem a törvényhozás figyelmét ráirányítani a munkanélküliek hallatlan nagyfokú elkeseredésére és nyomorára. (Zaj.) ' Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy a hangos beszélgetéstől tartózkodjanak, mert ezzel zavarják egyrészt a szónokot, másrészt a figyelő képviselő urakat. Kabók Lajos: Kötelességem ez egyrészt azért, mert közöttük élek, napnap után látom, tapasztalom azt a végtelen nagy f nyomort, amelyben vannak, másrészt azért, mert hozzám fordulnak naponta számosan és segítséget, támogatást kérnek elhagyatottságukban. Ne méltóztassanak megnyugodni a miniszterelnök úr eddig tett intézkedéseiben, mert a miniszterelnök úr egyáltalában nem vitte előbbre a munkanélküliség kérdését. En figyelmeztetni akarok arra is, hogy a legutóbbi napokban, a múlt héten csütörtökön tartottak gyűlést a munkanélküliek, amelyen olyan elkeseredett hangulat mutatkozott meg, amilyent munkanélküliek gyűlésén még soha, de soha nem tapasztaltunk. Mi hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a munkanélküliek gyűlése általában mindig nagyon elkeseredett szokott lenni. Hiszen ez érthető. Aki hónapokon keresztül, egyik esztendőről a másik esztendőre nem tud munkát kapni, aki éhezik és nyomorog családjával együtt, aki lerongyolódik, aki nem tud házbért fizetni és kilakoltatják az utcára, az ég alá teszik, csak természetes, hogy elkeseredik és ökölbe szorított kézzel gondol azokra, akik segíthetnének rajta, de segíteni nem akarnak. Ezen a multheti munkanélküli gyűlésen kijelentették, hogy nem gyűléseznek tovább, ez volt az utolsó gyűlés. Jól meg kell gondolni, hogy ez mit jelent. Szerintem ez azt jelenti, hogy a munkanélküliek kétségbeejtő nyomora most már gyűlésekben nem fog kifejezésre jutni, hanem gyűléseken kívül fog megnyilvánulni, és ha a törvényhozás ezt sem fogja figyelmeztetőnek tekinteni, akkor majd azoknak, akik szemet hunynak e nagyfontosságú társadalmi probléma felett viselniök kell azt a felelősséget, amely rájuk hárul azokért a bajokért, amelyek bekövetkeznek a munkanélküliek elszánt cselekedetei következtében. Ezen nem is lehet csodálkozni. Akiknek agyát egész nap az fogja el, hogy ugyan honnan tudnak eery darab kenyeret szerezni, — mert, t. Képviselőház, erről van ma szó pusztán, a kenyérről r ~~ akik napi kenyérszükségletüket sem tudják megszerezni önmaguknak, családjuknak, akiknek odahaza a síró-rívó gyermekek, a jajveszékelő asszony, a rongyokba került, eladósodott család nroblémája nyomja a fejüket, azoknál nem lehet csodálkozni azon, ha elkeseredésükben meggondolatlan cselekedetekre ragadtatják magukat. Még mielőtt ez bekövetkezik, a törvényhozásnak kötelessége megakadályozni, hogy itt ilyen események következzenek be, s a törvényhozás nagyfokú mulasztást követ el, ha ezt a kérdést ebben az állapotában is a további halogatásba fullasztja. Én azt tapasztaltam, hogyha a kormány egy problémát meg akar oldani és az pénzbe kerül, akkor tud találni a probléma megoldására pénzt, A legpontosabb kiszámítások után