Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Áz országgyűlés képviselőházának U € kozatlanságára való spekulálás. (Ügy van! jobbfelől. —- Friedrich István: Egy «Úgy van!») ivei szokták ihozm egyetemeinket is és fele­dik, hogy a» egyetemi kiadásoknak túlnyomó százaléka klinikai kiadást jelent. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Engem szoktak úgy odaállítani, mint a sok-egyetem kérdésének képviselőjét. Mielőtt átvettem volna a kultusz­tárca vezetését, éppen a kereszténypárthoz tar­tozó három ikultuszminiszter úr határozta el a menekült egyetemek fenntartását és annak a kabinetnek sem voltam tagja, amely a közgaz­dasági egyetem felállítását elhatározta. Ezeket a dolgokat készen vettem át. Tessék a Törvény­tárat megnézni; nem abban az időben mondta-e ki külön törvénnyel az első nemzetgyűlés, hogy fenntartja a menekült egyetemeket? Nem az ón kezdeményezésemre állították fel a közgazda­sági fakultást. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ezt akkor nem állították volna fel, ha én let­tem volna a felelős kultúrpolitikus, de miután ez megvian, és miután, ha a tanárokat nyugdí­jazzák, a pénzügyek iszempootjából csak mini­mális megtakarítás állhat elő, nem vagyok haj­landó egy egyetemet lemészárolni azért, hogy egy évben megtakarítsak 300.000 pengőt, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) azt a kü­lönbséget, amely az aktív tanárok fizetése és a nyugdíjak között van. Ne taktikázzunk tehát ezzel a kérdéssel és ne spekuláljunk a vidék járatlanságára. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen.) Milyen állapotban vettem át a kultusztár­cát? A debreceni egyetem klinikái tető alatt voltak, de le sem voltak vakolva, a,. Pozsonyból és Kolozsvárról menekült egyetemek pedig haj­léktalanok voltak, illetőleg Budán voltak elhe­lyezve különféle kórházakban. Ez alatt az idő alatt mit csináltunk mi? Építettünk Debrecen­ben hét és Szegeden Öt modern klinikát, azon­kívül Szegeden két, Pécsett pedig hét klinikát helyeztünk el adaptált épületekben. De a szege­diek közül is a sebészeti klinika, a gyermek­klinika és a női klinika elhelyezése olyan első­rendű, hogy bátran újonnan épült klinikaszámba mehetnek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha ez a 21 klinika nem lenne, ez annyit je­lentene, hogy 21 előkelő szanatórium nem lenne. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezek pedig három tagozatban sietnek a magyar nemzet segítségére. Segítségére siet az ambu­lancia, amely óriási tömegeket lát el, segítségére sietnek a közös kórtermek, ahova nemcsak a nagy tömegek, hanem a középosztály is Öröm­mel véteti fel magát. Klinikai látogatások alkal­mával láttam táblai bírót és kúriai bíró felesé­gét is közös kórtermekben, akik hálásak voltak, hogy ebben a kezelésben részesülhettek és hogy a műtétet elsőrendű tanár végezte el. (Ügy van! Ügy van! f a jobboldalon és a középen.) Ott van-. nak azután a külön kórtermek, amelyeket csak módosabb emberek bírnak^ el, de olyanok, akik a szanatóriumot nem tudnák megfizetni a maga sokezer pengőre menő költségével. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! A frázisok hatalma véget ér akkor, ha az életről van szó. Igen sokszor találkozik az ember magyar emberrel, aki, ha kérdik hogy van, azt mondja: rosszul. Mi a baj? Azt mondja, hogy a, gyerek vagy az asszony beteg. Ha azt kérdi az ember, hol vannak, az a felelet, hogy a gyermek egy gyermekklinikán, az asszony egy női klinikán, a másikat pedig a sebészeti klini­kán operálják. A magyar középosztály önmaga érdekei ellen dolgozik és a nép széles rétegei is önmaguk ellen dolgoznak, ha ennek a 21 vidéki klinikának a létjogosultságát kétségbe vonják. . ütése 1930 június 3-án, kedden. 15 Az egyetemi költségeknek 75%-a pedig erre megy, ezt ne méltóztassanak elfeledni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez az elszegényedett társadalom nem képes meg­fizetni a magánorvosoknál és a magánszanató­riumokban azt az elbánást, amelyre szüksége van, az élethez pedig a szegény embernek is joga van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a kö­zépen.) T. Ház! Itt van a budapesti egyetem kér­dése. Nekem nagyon fájdalmas, hogy ezen a té­ren nem tehettem eddig meg mindazt, amire szükség lenne. Van azonban ennek egy elvi aka­dálya is és ez a következő. Mikor a vidéki egye­temek létesültek, azt az eljárást követték, hogy felszólították az összes városokat, tegyenek ajánlatot, mivel járulnak hozzá az egyetem épí­téséhez. Énnek az akciónak lett eredménye az, hogy Szeged és Debrecen 50%-kai járulnak hozzá az építésekhez, Pécs városa, pedig pár héttel ezelőtt 600.000 pengőt és az összes kiadások 25%-át ajánlotta meg. De továbbmegyek. Ha a vidéken középis­kola épül, de még továbbmegyek, ha abban a kis ezer vagy nyolcszáz lakossal bíró dunántúli községben népiskola létesül, ha mással nem, igás- és kézi napszámmal, telekkel kell hozzá­járulni a községnek. (Helyeslés.) En készséggel elismerem azt, hogy Budapest székesfőváros gyönyörű áldozatokat hoz népoktatásáért, kö­zépfokú oktatásáért, szép áldozatokat hoz mű­vásárlásokra és Könyvtárára is. Ezt nem lehet tagadni és nagy igazságtalanság lenne ezt két­ségbe vonni. Ezt okvetlenül be is kell számí­tani. De azért a vidéknek az egyetemek cél­jaira szolgáló nagyfokú hozzájárulása és a fő­város semmi áldozata között nagy ür van. Már tárgyalásokat kezdtem Budapest irányadó fér­fiaival, hogy legalább a felszerelések kiegészí­téséhez Budapest bizonyos évi összeggel annyi­val is inkább járuljon hozzá, mert hiszen a Bu­dapesti Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileuma 1935-ben lesz és^ a budapesti egyetem méltán várja a szék- és fővárostól, hogy olyképpen mint Szeged, Debrecen és Pécs áldoznak a maguk egyeteméért, ezt az áldoza­tot Budapest is meg fogja hozni és semmi két­ségem nincsen, hogy erre meg is lesz a kellő fogékonyság, ha nem exorbitáns összegeket ké­rünk. (Petrovácz Gyula: A tanítói szakasz előtt meg volt a kétség, a tanítói szakasz után hiába kérnek!) Azt hiszem, Petrovácz igen t. képviselő úr ezt csak tréfából mondja, mert olyan nagy véleménnyel vagyok az igen t. kép­viselő úrról, hogy nem is hiszem, hogy politi­kumot kapcsolatba hozzon egy nagy érdemi kérdéssel, azzal, hogy Budapest klinikái és la­boratóriumai megfelelően felszereltessenek. (Szilágyi Lajos: A népjóléti miniszter úr fel­borította a főváros vagyoni helyzetét.) Ami a műegyetemet illeti, műegyetemünk egyike legjobb iskoláinknak. Azt hiszem, aki látta annak működését, az csak a legnagyobb elismeréssel szólhat róla, annyival is inkább, mert azok a magyar mérnökök, akik külföldre kerülnek, tudásukkal kivétel nélkül becsületet hoznak a magyar névre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Azt hiszem, hogy olyan intézet fejlesztését, amely mérnököket, gépész­mérnököket, építészeket és vegyészeket nevel, tehát olyan embereket, akik nem •hivatalokba tolonganak, hanem a termelésbe akarnak bele­kapcsolódni, még most sem fogják úgy feltün­tetni, mintha az erre kiadott összegek nem len­nének közvetlenül hasznos beruházások (Ügy van! jobbfelől.) és remélem, hogy erre a célra, ihia másból nem, a kölcsönből a szükséges fede-

Next

/
Oldalképek
Tartalom