Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának 40$. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 22*7 állítása szerint itt nemcsak egyéni érdekről van sző, nemcsak magának a tulajdonosnak érdekéről, hanem elsősorban államérdekről, közgazdasági érdekről és csak harmadsorban egyéni érdekről. (Kiina P. András: A többtermelés szempontja!) Államérdek azért, mert ismétlem, az ország területén csak 123 községbén volt tagosítás, és a többi községben úgy van, ahogy az első földosztás volt, a kataszteri ívek a betétek rendezetlenek. Elsősorban állami érdek tehát, hogy a későbbi örökösödési, vételi hézagok pótoltassanak és a telekkönyvi betétek a tényleges valóságnak megfelelően féktettessenek fel. Eddig nagyon szűkmarkú volt az állam ezekkel^ az eljárásokkal szemben, mert ahol volt már műszaki eljárás, betétes szerkesztés, ott csak 10%-kai járul hozzá a költségekhez és ahol nem volt eljárás, ott 20%-kai. Amikor tehát kétharmadrészhen az állami érdeknek megfelelő kívánság az, hogy a kataszteri * és betétmódosítások megtörténjenek, amikor az állam a maga érdekében tartja szükségesnek, hogy tagosítsanak, akkor ne korlátozza, hanem elősegíteni törekedjék ezt (Helyeslés a jobboldalon.) azáltal, hogy a költségeket a háborúelőtti időnek megfelelően nyolc éven belül hagyná visszafizetni, mert nyolc éven belül már annak a birtoknak jobb terméséből könynyen tudná a részére juttatott kölcsönt viszszafizetni az illető, sokkal könnyebben, mint a jelen nyomorult körülmények között két év alatt, és abban az eset/ben, ha az állam jelentős részét átvenné ezeknek a költségeknek, más szempontból is a közérdeket szolgálná, mert itt tagadhatatlanul megint a mezőgazdasági szempont a fontos. Amíg oosut termel, amíg külkereskedelmi szempontból nem kívánatos búzát tud termelni, addig a kisgazdatársadalom kivitel szempontjából csak tehertétele és nem előmozdítója a közgazdaságnak. Az volna a tiszteletteljes kérésem, mélyen t. Képviselőház, hogy az állam ott, ahol nagyobb arányú műszaki felmérések voltak, 40%-ban járuljon hozzá a költségek megtérítéséhez, és ott, ahol nem* voltak műszaki felmérések, ott pedig — mert az állam érdekében kívánatos — 50% -kai járuljon hozzá az állam a tagosítási költségekhez. (Kuna P. András: Közérdekű dolog!) Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval rámutassak a vadászati törvény hiányosságaira. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ha van valami, amire azt mondhatjuk, hogy idejét multa, amit az idő vasfoga nagyon kirágott, úgy ezt a lueglévő vadászati törvényről elmondhatjuk, főképpen azért, mert az a birtokos, akit az Isten azzal áldott meg, hogy 200 holdnál több földje van, a köz szempontjából nem köteles vadászterületét bérbeadni, hanem azon vagy maga vadászik, vagy azt üzleti, vagy sportszempontból értékesítheti, ' ellenben a község lakosságának összterületét kénytelenek haszonbérbe adni és az érte befolyó összeget nem a közbirtokosság, nem az egyén élvezi, hanem akkor^ még tehermentesítik azt a nagybirtokost az ő pótadójában, tudniillik annyival többet fizetünk mi, kisgazdák, a község pénztárába vadászati engedély címén, amennyivel többre a^ nagybirtokos pótadója miatt van szükség és így tehermentesítjük magát a nagybirtokot. Azt mondják, t. képviselőtársaim, hogy felosztandó. De nagyon sok helyen meg sem próbálják felosztani, sőt volt rá eset, hogy az egyik vagy másik község képviselőtestülete arról a vadászati bérről azt mondotta, hogy a gazdák pénzéből^ kívánja beutalni. A törvényhatósági bizottság úgy határozott, hogy a köz- ' ségnek nincs róla joga határozni. (Egy hang a jobboldalon: A törvényhatóságnak semmi joga sincsen hozzá, miniszteri rendelet állapítja meg.) Éppen azért volna rá szükség, hogy necsak minden törvényhatóság a maga ízlése és gondolata szerint irányíthassa, hanem egységes törvény irányítaná ezt a nagyon fontos dolgot, Az a sajátságos, hogy töhb esetben ezt a kérdést még társadalmi szempontból ítélik meg és a szerint hajtják végre. (Patacsi Dénes: Igaz!) Sokat tudnék mondani állításom igazolására. Itt van például egy községnek — a neveket elhallgatom, nem kívánom szóvátenni sem azt a hatóságot, sem azt a községet, ahol ezek megtörténtek — határában 4500 katasztrális hold föld, ez annak rendje és módja szerint kiadatott haszonbérbe és egy kisgazdatársam vette ki minden tortura ellenére. Tizenöt fegyveres vadásznak — úgy tudom, 300 katasztrális holdanként egy-egy puskát engedélyez a törvény — volna helye ezen a kérdéses területen, de arra a kisgazda barátomra, bár köztiszteletben álló ember azon a vidéken, azt mondták, hogy nem megbízható, nem adnak neki fegyvertartási engedélyt. (Patacsi Dénes: De ha megint kommunisták lesznek, akkor ismét szükség lesz a kisgazdákra!) E^y másik köizség területén egy nagybirtokosnak fácánosa van, ő az illetékes tényezőket megkérte, — szent meggyőződésem, hogy igy van, mert a tényezők azt igazolják — hogy lehetőleg teljes mértékben az uradalom kezében maradjon a gazdák vadászterülete is, amely szomszédos az uradalmi földekkel. Kiment az il Jetékes tényező és annak rendje és módja szerint megnyitotta az árverést. Egy kisgazdatarsunk is odament és letette a vadászati fegyvertartási engedélyét és amikor megkezdődött a tárgyalás, s azt mondotta a tárgyalást vezető közigazgatási egyén, hogy: «Erre a kérdéses területre megnyitom az árverést», akkor valaki 50 pengőt ajánlott, erre kisgazdatársam 500 pengőt mondott és amikor ez a kijelentés elhangzott, a közigazgatási hatalomnak f ottani letéteményese felfüggesztette a tárgyalást és kihívta azt a kisgazdát, és azt mondotta neki, hogyha azonnal el nem takarodik innen, összetépi a vadászjegyét és kirúgja. (Patacsi Dénes: Gyalázat!) Bocsánatot kérek, semmi esetre sem kívánatos, hogy ilyen dolgok egyéni gondolatra legyenek reászabva. Tudnék még sok ilyet mondani. (Barthos Andor: Fel kellett volna jelenteni!) Fel van jelentve, és nem tesznek az ügyben semmit sem. Egy másik esetben megtörtént, thiogy azt megelőző időkben úri barátaink bírták a vadászterületet és kivették kisgazdatársaink. A község területéről négy tisztamultú, becsületes kisgazda kért fegyvertartási engedélyt, hogy a kérdéses vadászterületen vadászhasson. Nem adták meg nekik az engedélyt. Hiába fellebbeztek az alispáni hivatalhoz, a főszolgabíró kijelentette, hogy neki a fegyvertartási engedélyt illetőleg kizárólagos diszkrecionális joga van, s abban neki nemcsak a belügyminiszter nem parancsol, hanem még az Atyaúristen sem. (Zaj jobbfelől.) Nem merném állítani, ha nem szó szerint így moindta volna. (Zaj.) Ezt maga ez a főszolgabíró írásban is kiadta. Kaeagnivaló, sőt felháborító, hogy akkor, amikor erre a, vadászterületre puskásokat ajánlott a barátunk, hogy ezt és azt szeretné, akkor azoktól megtagadta és azt mondta válaszul írásos határozatban: «Nevezettek valamennyien földmívesemberek, akik ezideig vadászattal nem foglalkoztak és így sem rendes foglalkozásuk, sem egyéni viszonyaik nem indokolják kérel-