Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

228 Az országgyűlés képviselőházának J/,05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. mük teljesítését. Eddigi magatartásiak pedig a vadászat okszerű gyakorlására semmiféle személyes garanciát nem nyújt.» (Zaj-) Ezt lehessen mondani egy főszolgabíró által aláírt határozatban, hogy annak a kisgazdának az életviszonyai és élethivatása nem olyanok, hogy vadászhasson! (Zaj a jobboldalon.) Többet is tudnék még errevonatkozólag mondani. Itt van például a mi vármegyei szabályrendeletünk. Amikor ezt napirendre hozzák, akkor azt szokták mondani, hogy a minisztérium kívánja ezt. Azt mondja a szabályrendelet, hogy akinek nincs vadászterülete, az nem tarthat vadászfegyvert, akinek pedig vadászfegyvere nincs, az nem bérelhet vadászterületet. (Zaj.) Magyarán mondva, lehetett valaki ezideig akármilyen tisztamultú ember, nem kaphat fegyvertartási engedélyt, mert azt kérdik tőle: van-e vadászterülete? Ha azt mondja, hogy nincs, akkor fegyvertartási engedélyt sem kap. (Kabók Lajos: Nem tudják, hogy a vadászat úri passzió?) En ezt a kérdést nem abban a hangnemben kívánom szóvátenni, mint Kabók t. képviselőtársam, hanem kifejezetten csak abból a szempontból, hogy a kormányférfiaknak, minisztereknek s az illetékes tényezőknek, akiknek nincs módjuk arra, hogy végső fokon megszüntessék az . anomáliákat, felhívjam a figyelmét és megkérjem őket tisztelettel arra, hogy igenis, törekedjenek a törvénynek érvényt szerezni, illetőleg e törvény helyett a mostani kor szellemének megfelelő újabb törvényt alkotni. Tudnám ezt további értelemben is forszírozni, de nem teszem. Ami a vadkárokat illeti, a vidéken, ahol nagyobb erdőbirtokok vannak, szükségtelen arról beszélni, hogy a kisgazdákat kizárják és panasz esetén nem orvosolják a panaszaikat. A köz szempontjából legyen szabad még egyet megemlítenem. Amikor egy község . vadászati bérlete lejárt és mielőtt az új bérbeadás megtörtént volna, kiment a hatóság a volt bérlőkhöz, a fegyvereiket elszedték tőlük, és azt mondották: az entente nem akarja, hogy a ti kezetekben fegyver legyen. Ezen a címen elvették tőlük a fegyvereket. Adandó alkalommal a munkavédelmi parancsnok úr azon a, vidéken járt, összehívta ezeket az embereket és azt mondotta: «Nemzeti szemponból szükséges, hogy magukat megszervezzem és majd adandó alkalommal fegyverrel is ellássam, hogy itt az élet- és. vagyonbiztonság őrei lehessenek.» Akkor — nagyon helyesen — azt mondotta egyik barátunk: «Elvették tőlünk a puskát azzal, hogy ezt nem akarja az entente; akkor azt sem akarhatja, hogy nekünk katonafegyver kerüljön a kezünkbe.» Mikor a karhatalmi parancsnok úr megkérdezte, hogy mi ennek a magyarázata, akkor elmondták, hogy a hatóság miként járt el velük szemben. A parancsnok megbotránkozott, de megígérte, hogy az illetékes tényezőket összeszidja. De azóta sem kaptak ezek az emberek fegyvertartási engedélyt. (Zaj.) A földbirtokreform kérdésével annyian és annyian foglakoztak,^ hogy a magam részéről nem kívánok e kérdésnél hosszasabban időzni. A magam részéről elismerem azt, hogy valami történt e téren: lecsökkentették a 27'60 pengős búzaárat, viszon azonban vannak még hiányosságok, amelyeken segíteni kellene. A legtöbb helyen, így Kápolnán is megtörtént, hogy a gazdaközönségtől elvettek házhelyek céljaira bizonyos mennyiségű földet, vagy on válts ági földből adtak kártalanításul, de ezt a különbözetet a házhelyigénylőkkel fizettették meg. Csak jellemzésül kívánom megemlíteni, hogy míg a korábban kiosztott 600 négyszögöles házhely 211 pengővel megváltható, addig a drágább részben megállapított 500 négyszögölet csak 570 pengővel lehet megváltani. A panasz be van adva ebben a tárgyban. Hogy az ötös bizottság, vagy nem tudom milyen bizottság, amely vele foglalkozni fog, hogyan fogja elbírálni, nem tudom, de kell, hogy ez a panasz meghallgatásra találjon. Vannak vidékek, ahol a foldigénylőkre nézve előnyösebb a korábbi megváltási ár, de ezt a rendelet hatálytalanította. Ha előnyösebb a felekre az előbbi megállapítás, úgy azt kell érvényben hagyni. A hitelkérdés terén legyen szabad csak arra rámutatnom, hogy mennyire szükséges e kérdés rendezése és hogy mennyire kevés — amint azt a múlt napokban is hallottuk — az a kölcsönösszeg, amely a gyufakölcsön fennmaradt részéből most osztatott szét. Ez az összeg csak nagyon kicsi mértékben oldja meg a Kérdést, mert a kért Összeg egynegyedrészét tudják csak kielégíteni, pedig hogy mennyire nagy szükség volna nagyobb tőkeösszegre, e mellett érveket felsorakoztatni szükségtelen. Egy barátomnak a kért 17.000 pengő kölesönének folyósításakor a 14 százalékos kamaton túl felszámítottak 995 pengő kölosönfolyósítiási díjat, 85 pengő kezelési díjat és a szabályszerű 14 százalékos kamatot, úgyhogy a 17.000 pengő megszerzésére a kamatokan kívül 1200 pengőt számítottak fel neki. (Kuna P. András: Uzsora!) Szóvá kell tenni egyes fosztogató uraknak eljárását. Ezek az urak kiimennek a vidékre és megkérdik: kinek van szüksége kölcsönre. Sajnos, ma kinek nincsen szüksége kölcsönre?! Erre azt mondja: gyerünk ki a határba, el fogjuk bírálni a földet. Amikor kimentek, azt mondja: a maga földje megéri azt a hitelösszeget, amit kér, a 100—200 pengőt, — M mennyit kér reá — de adjon bizonyos előleget. Amikor azután elmennek, értesítik a gazdákat, hogy pénz nincsen, nem tudják folyósítani a hitelt. Így azután az igénylés csődöt mondott. így f osztogat ják^ tudatosan a falusi gazdákat. Érdemes megnézni, hogy miként lehet angol fontra, vagy dollárra szóló kölcsönt kapni. Egy barátom 500 dollárt vett kölcsön és 399 dollárt kanott kézhez, de a kamatot 500 dollár után kell fizetni. Ha l'yen nagy a különbség a kölcsöntőke és a kifizetésre kerülő összeg között, akkor miért kell még ezenfelül 16 százalékot kamatba fizetni? Bocsánatot kérek, ez mind olyan dolog, ami orvoslásra szorul. (Kuna P. András: Át kell alakítani olcsóbb és hosszabb lejárati! kölcsönre!) Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem a szövetkezetek kérdését. Az érdekelt körök, amikor a szövetkezetekről van szó, mindig gáncsolják, elítélik,, megvádolják a kormányt, hogy a szövetkezeteknek az adófizető polgárok pénzéből nyújt kedvezményeket és- hogy a szövetkezetek egészségtelenek, szükségtelenek, államellenesek. Természetes dolog, hogy ezek elfelejtik azt, hogy a szövetkezetek támogatására juttatott pénznek kilenctizedrésze a faluból, a falu népének zsebéből folyik be adó címén és amikor a szövetkezetek .céljaira ezeket a szükséges összegeket kiutalják, ezek az összegek az igazi szociális érzésnek, a közszükségnek megfelelőleg használtatnak fel, azokhoz kerülnek r vissza, akik befizették. Csak egyet vagyok bátor tisztelettel megemlíteni. A ml községünknek, amelynek adatai rendelkezésemre állanak, egy 1900 lelket számláló kis községnek közel 10 éve van hitelszövetkezete. Ezidőszerint kihelyezett kölcsöne 14.000 pengő, és 13.000 pengő betétje van.