Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

226 Az országgyűlés képviselőházának U05. ülése 1930 június ll-én, szerdán. is, hogy kik szavazhatnak és kik nem, — kilenctized része nem — akkor kiadtak egy 10 négyszögcentiméteres szavazócédulát, amelyre ráírtak húsz nevet és természetes dolog, hogy a Pestről esetleg időközönként hazazsuppoít büntetett előéletű söpredék nép, (Ügy van! a jobboldalon.) amely akkor ellepte falvainkat, az eredeti cédulákon szereplő szocialistákat, kommunistákat törekedett megválasztani. Természetes dolog;' hogy mi meg, ha már választhattunk, a saját területünkön élő tisztességes polgárembereket akartuk megválasztani. Ez volt a mi becsületes törekvésünk. Mi volt a következménye? Egy élvtárs úr, nem tudom, helyesen mondom-e így, akinek bognársegéd volt a hivatása, eljött hat fegyveres ember társaságában abba^ a helyiségbe, ahol mi a szavazólapjainkat írtuk meg. Azt mondotta, mit csinálnak itt elvtársak. Én azt mondottam, alkotmányos jogainkat kívánjuk gyakorolni. Amikor meglátva céduláinkat, — majd elhozok egy ilyen cédulát, sajnálom, hogy nem áll rendelkezésemre állításaim igazolása végett — azt mondotta, hogy .minden betű, minden mondat, amely megtagadja az általuk kibocsátott cédulát, ellenforradalmi ténykedésnek számít és a forradalmi törvényszék elé fog az illető állíttatni. Ez az önök szabadsága, ez a* Marxalapon való országkormányzás, amely itt, 133 napig folyt és folyik Oroszországban, Franciaországgal, Németországgal farkasszemet nézve a kereszténység a kommunizmussal. (Kabók Lajos: Itt meg mindenki éhezik, nyomorog az egész ország, ez a maguk politikája!) Szükségét éreznem annak, hogy rámutasnak, milyen közel áll az önök ténykedése a kommünhöiz. Sohasem lehet tudni, hogy mikor két és egytized vagy két és kilenctized. Helyesem mondotta Viczián István t. képviselőtársam, hogy a Marx elmélete alapján van szocializmus és van kommunizmus. Ami magát az áporoprriáeiót, a megajánlást illeti, méltóztassék megengedni, hogy véleményemet a falu érdekéiben elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) A közelmúlt időben az egyik plenáris ülésen a miniszterelnök úr volt szíves kijelenteni,^ hogy a kormányzás előrelátás. A magam részéről ezt oda kívánom módosítani, hogy kormányozni annyit tesz, mint körülnézni, szemlélődini, hogy azok a törvények, amelyek régebben hozattak, vagy azok a rendeletek, amelyek régebben adattak ki, megfelelnek-e a célnak, nem kezdte-e ki őket az idő vasfoga; hogy azok a rendeletek, amelyek nemes eszközöket, becsületes eszközöket kívánnak nyújtani s amelyek végrehajtattak, megfelelnek-e a célnak és ha vannak olyanok, amelyek nem megfelelőek, fel kell figyelni arra, hogy kíván'atosak-e azoknak érvényben tartása, nem volna-e szükséges, hogy helyettük a mostani kor szellemének megfelelőt alkossanak. Ha körülnézünk, bizony találunk néhány olyat, amelyet közvetlen a falu érdekében volna szükséges megváltoztatni s nemcsak módosítani, hanem helyettük újakat alkotni. Ilyen volna a tagosítási, a vadászati törvény, a földreform pénzügyi részének helyes és kívánatos megoldása, a hjtelkérdés helyes megoldása, a selyemtenyésztés kérdése, valamint azok. amelyek motiválják a társadalmi rétegek lelkületét. A tagosítás kérdését illetőleg, agrárállamnak mondhatnám alapja, fundamentuma agrárszempontból az, hogy tagosítva van-e az országbam a nemzetnek a kisgazdák kezén levő földbirtoka, vagy nincs. Habár én a pénzügyminiszter úrnak június 5-én tett kijelentését, igéretét, amely szerint, az ő beszédét idézve, egy el nem mondott b

eszédemre kívánta megígérni azt, hogyha majd az állami kölcsön rendelkezésünkre áll, ebből fog kihasítaini ennek megoldására egy kivánt összeget, a magam részéről annak a nagy vidéknek érdekében készséges tisztelettel megköszönöm, de legyen szabad ennek részleteiről is beszélnem, nem azoknak, akik ezt ismerik, hanem azoknak, akik nem ismerik, hogy milyen nagy horderejű kérdések ezek, s ha valamikor megvalósíttatnak, mennyi áldás fakad belőlük. Amikor beszélünk búzamárkázásról, jószágtenyésztésről, fokozottabb gazdasági ismeretekről, kérdem tisztelettel, van-e értelme, jelentősége, súlya beszélni ezekről addig, amíg a kisgazdák kezében, tulajdonában lévő birtokok összesítve nincsenek és lehet-e beszélni addig a fokozottabb gazdasági ismeretek kérdéséről, amíg még vannak vidékek, mondhatnám, nagy vidékek, ahol kilenctizedrészben szekciós földek vannak, amíg 8—10 hold föld 25—30—40 darabból áll, sokszor néhányszáz négyszögöles darabokból?! Vájjon lehet-e itt intenzíven gazdálkodni, vájjon tudunk-e, ha a gazdasági ismereteik uiünden ágát-bogát ismerjük is, termelni a legnemesebb maggal is a sűrű barázdában? Ismerhetem-e a műtrágya hasznosságát, ha csak nadrágszíj széleségű földem van? Jellemzésül megállapítani kívánom, hogy a Nagy-Magyarország területén még csak 123 község területén tagosítottak, most a mai ország területén eddig mindössze 45 község területén folytak tagosítási eljárások, de jellemzésül leszögezni kívánom azt a nyomorúságot, hogy most mindössze 1'5 millió pengő áll rendelkezésre. A 45 községből csak egy község bírta visszafizetni jól-rosszul az előlegezett eljárási költségeket, úgyhogy most 44 község területén áll a tagosítás. 18 község van, amely kérelmezte, bogy tagosíthasson és a bírói eljárást megindították, de tovább nem tudtak menni pénzhiány miatt. Arról nincs is statisztikai adat, hogy hány község kérelmét utasították el, pusztán kifejezetten anmak alapján, hogy pénz nem áll rendelkezésre, tehát nem tagosíthatnak. De megemlíteni bátorkodóim tisztelettel azt is, hogy béke idején 6—8 pengőbe került egy katasztrális hold tagosításának összes költsége és a jelenben 25—30, sőt 40 pengőbe is belekerül. (Kuna P. András: Nagy emelkedés!) 14 pengő az alapár, ha a föld egy féleségű és ha sík. Ehhez jön 50% eljárási költség és nem' tudom mi, úgyhogy ma 21 pengőnél olcsóbban nem lehet tagosítani csak azon a helyen, ahol egy tagban veszik ki. Ha két vagy három darabban veszik ki, akkor már 20—30%-kal megdrágul az eljárási költség. Megnehezíti mé|g a jelen állapotot a múlttal szemben az is, hogy a háború előtti időben nyolc éven belül volt visszafizethető az a költség, amelyet az érdekelteknek az állam rendelkezésére bocsátott, a jelenben pedig két éven belül kell visszafizetni. De ez tulajdonképpen egy évet jelent. Ha például valamely községnek 40.000 nengőre van szüksége, hogy tagosíthasson, akkor a haladó munkálatok folyamán a harmadik félévben az első félévben nyújtott kölcsön már esedékes a visszafizetésre, f úgyhogy ha 40.000 pengőt kap. tulajdonképpen csak egy évre kanja, mert 20.000 pengőt, amelyet az első két féléviben kapott, a második két félévben már vissza kell fizetni. Szakemberek