Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának ^05, Imre: Pedig az többet jövedelmez, mint a Vitézi Rend tagsága!) Olvastuk a múltkor az új tőasdetanácsasok névsoriát. Megengedem, hogy a közt, gondolom, 70 új tőzsdetanácsos közt volt öt-hat keresztény ember is, (Kuna P. András: Kisgazda!), ezek azonban nem mutatkoznak, ezek nem láthatók; a tőzsdén tényleg csak zsidó látható és ha valaki ezt ^kétségbe vonja, leteszem a Ház asztalára a tőzsde fotográfiáját. (Derültség a jobboldalon.) A Pesti Tőzsde című újság volt szíves nekem megküldeni képes mellékletét. Itt mindjárt az első képen látható a határidőpiac, «ahol mostanában izgalmas és sorsdöntő napok viharzanak le.» (Kuna P. András: Jön az aratás!) Itt van azután a második csoportkép: «a batáridőpiac feszülten várja a liverpooli jegyzést.» Itt vannak továbbá egyéb csoportképeken kívül a tőzsde összes hatalmasságai. Bocsánatot kérek, ezek közt keresztény embert találni igazán lehetetlen. (Krisztián Imre: Tőzsdetagnak lenni, ahhoz nem kell nagy vitézség.) Még egy kartellkerdéssel óhajtok -most foglalkozni. Ez talán már nem nevezhető szorosan kereskedelmi kartelinek, de a falut közelről érdeklő kartell vagy legalábbis kartellszerű működés. A Sándor Pál képviselő úr által felsorolt és műkő dés ükben megtámadott kartellek közölt talán első helyen f említette, mint a legtöbb bajnak a kútforrását, a szénkartellt. A szénkartellnek van egy mellékhajtása is és ez a villamosenergia-kartell. Amint a gabonakereskedők megosztoztak Magyarországon, mindegyiknek megadva a maga országrészét, épígy a szénbányák is megosztoztak az országon és nekik is mindegyiknek megvan a maga érdekszférája, ahol teljhatalmúlag, illetőleg egyeduralmilag szolgáltatják annak a vidéknek a villamos energiát; illetőleg az ott levő községekkel igyekszenek szerződést kötni a villamos energia szolgáltatására nézve. Nekem rendelkezésemre állanak nyomtatásban mintái azoknak a szerződéseknek, amelyeket az egyes községekkel a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság — amelynek körzetébe az én kerületem is tartozik — kötött, illetőleg kötni akar. Ebben a szerződésben sok olyan rendelkezés van, amely méltán kifogás alá esik. En, tekintettel arra, hogy az energiatörvényjavaslatnak az országgyűlés elé való beterjesztése küszöbön áll. — bár ez a törvényjavaslat természetesen még most r részleteiben nem képezheti a képviselőház tárgyalásának anyagát — mégis ennek néhány intézkedésére, illetőleg a mai időkben szokásban lévő szerződések egyes intézkedéseire a mélyen t. kormánynak, illetőleg a kereskedelemügyi miniszter úrnak szíves fisrelmét bátorkodom felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt feltűnt nekem ebben a szerződésiben az, hogy a Salgótarjáni Részvénytársaság nem elégszik . meg azzal, hogy a villamos energiát szolgáltassa és el is ossza a községbeli fogyasztók részére, hanem ezenkívül valósággal monopolizálni akarja a maga^ részére a villamos házivezetékek elkészítését is. Pedig mi méltán várjuk a küszöbön lévő energia-törvényjavaslattól, hogy az ország elektrifikálása a villamos szerelési kisipart fellendítse és hogy ebből igen sok kisiparos találjon megélhetést. (Ügy van! Ügy van!) Mit tesz már most ez a szerződés, amelyet, sajnos, a hatóságok igen meleg támogatása mellett az egyes községek elfogadnak. Ez a szerződés nem direkte, hanem közvetve lehetetlenné teszi a fogyasztókra nézve azt, hogy a házivezetéket mással, mint a báülése 1930 június 11-én, szerdán. 221 nyavállalattal készíttessék el. Miért? Hogy jobban megértsük a szerződés pontjának lehetetlenségét, mindenekelőtt ismertetni óhajtom azt, hogy ez a kérdés a székesfővárosban hogyan van szabályozva. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk azt, hogy ha valaki Budapesten házat építtet, ugyanaz az építőmester, aki a házat építi, abba egyszersmind a villamos vezetéket, az úgynevezett házivezetéket is elkészíti és amikor ezzel együtt a ház készen van, akkor fordulnak azután a székesfővárosi elektromos művekhez avégből, hogy a székesfőváros villamos hálózatába a ház bekapcsoltassék. Előzőleg tehát nem kívánnak arról semmit sem tudni, csak amikor készen van, akkor érvényesül az a szabály, amelyet a fővárosnak erre vonatkozó szabályzata megállapít, nevezetesen (olvassa): «Minden új berendezést és bővítést a bekapcsolás alkalmával ideiglenesen, azt követőleg pedig véglegesen felülvizsgálnak és a berendezés szabályszerűségét szigorúan megkövetelik. Szabálytalanság esetén utólag is bármikor kifogásolhatják és kizárólag a berendezést készítő cég tartozik felelősséggel az általa szállított anyagok és

t munkák jóságáért.» Ez, azt hiszem, teljes mértékben megóvja a közérdeket és a főváros üzemének érdekeit is. Ezzel meg lehetne elégedniök a vidéki áramszolgáltató vállalatoknak is. Hogyan rendelkezik azonban a Salgótarjáni Bánya Részvénytársaság által a községekkel kötött szerződés? A szerződés csak röviden emlékezik meg erről, ellenben hivatkozik a szerződésnek mellékletét képező községi szabályrendeletre, amelynek mintáját szintén a bányavállalat bocsátja a községek rendelkezéséré. Ebben a következők foglaltatnak (olvassa): «A házi berendezést végző iparos a munka megkezdése előtt legalább négy nappal — méltóztassék erre ügyelni (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) — két példányban kiállított vázlatrajzot köteles a bányának benyújtani, amely a községi építkezési szabályrendelet figyelemlbevételével készítendő és pedig Vso vagy Viop léptékben és a fogyasztó nevével és lakhelyével ellátandó. Minden helyiségről (pince, földszint, emelet, padlás) külön vázlatrajz készítendő és azon világosan fel kell tüntetni a berendezendő épületet határoló helyiséget, telket, vagy utcát, valamint az egyes helyiségek rendeltetését, például bolt, raktár, szoba, műhely, konyha, istálló stib. Nedves^ vagy veszélyes anyagokat tartalmazó helyiségek külön meg jelöl emlők. Fel kell tüntetni az órának és főbiztosítónak felállítási helyét, az ölsszes vezetékek elhelyezésének helyét, keresztmetszetét és szigetelési módozatát, hivatkozással a bemutatót mintákra, a vezetékek fektetési módját (szigetelőkön, falban, csövekben), a ki- és átkapcsolókat, fali érintkezők, biztosítók, lámpák, motorok és egyéb áramfogyasztó tárgyak helyét, fajtáját és nagyságát, és a várható áramfogyasztást, végül a netán ott velő állami távírók és távbeszélők vezetékeinek keresztezés! helyét. A terveket a bánya megvizsgálja és ha kifogásolnivalót nem talál, jóváhagyó jelzéssel látja el, aminek alapján a munka megkezdhető; ellenkező esetben csak a jóváhagyott terv vétele után, amelyen változtatásokat csak a bánya engedélyével lehet eszközölni. Betakart vezetékek tervezésénél a felszerelt vezetékek betakarása előtt a bányának jelentés teendő, hogy annak betakarás a előtt a vizsgálatot megejthesse. Különben joga van a bekapcsolást megtagadni vagy a vezetékeknek a tervező iparos költségén leendő feltárását köve-