Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

222 Az országgyűlés képviselőházának 4-05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. telni. (Mozgás a jobboldalon.) Ezen vizsgálat a bejelentéstől számított 48 óra alatt megejtendő, ellenesetben a vezeték betakarható.» T. Ház! Azt hiszem, faluhelyen nem igen fog akadni kisiparos, aki ilyen pontos precizitással elkészített tervezeteket két példányban előállítana, de még ha .akadna is kivételesen ilyen, akkor is nagyon sokszor előfordul, hogy mikor a lakó beköltözik, akkor jut eszébe, hogy egy bekapcsolót ennek és ennek a szobának erre és erre a helyére még elfelejtett, ezért azután új kérvényt, új vázrajzot kell a bányához benyújtani és csak akkor végezíhető a felszerelés. Azt hiszem, ez más célt nem szolgálhat, csakis azt, hogy az ilyen házi berendezés készítését a kőszénbánya részvénytársaság magának monopolizálja és a kisiparosokat az ezen a téren való boldogulástól elzárja. Egy másik szembetűnő rendelkezése^ ezeknek a szerződéseknek az, hogy a bányavállalat nemcsak nem fizet bért a községeknek a közterületek használatáért, hanem még a községek kötelesek garanciát vállalni abban a tekintetben, hogy a község bizonyos minimális áramot fogyaszt és amennyiben ez nem fogyasztatnék el, a község az el nem fogyasztott áramnak árát is megtéríti a vállalatnak. Ez talán még nem volna olyan égbekiáltó dolog; a gondos kereskedő a kockázatot áthárítja a községre. (Ügy van! a .jobboldalon.) Ahogyan azonban ez történik, az különös. Ha* már olyan garanciát vállal a község, az volna a természetes, hogy vagy bizonyos fix mennyiségű fogyasztás elérésétől tétessék ez függővé, vagy pedig a vállalat által a községben létesített vezetéknek a hosszától. Nenv ettől tétetik azonban függővé, hanem a község mindenkori lakóinak számától akkor, amikor nemcsak a külterületeken — tudjuk, hogy ez mit jelent faluhelyen, a tanyavilágban — egyáltalában nincs vezeték, hanem -még a község belterületén ; is csak a sűrűbben lakott utcák vannak vezetékkel ellátva. Ennek következtében tehát megtörténhetik az, ha pl. &

r községnek valamely területén, a község határában valamely nagyobb birtokot parcelláznak és ott megtelepszik pl. öt-hatszáz ember, akkor a község által, garantált összeg egyszerre f felemelkedik azzal a tétellel, amelyet ez az újonnan letelepített lakosság száma megszorozva a fogyasztási egységgel, magában reprezentál. A véletlen esélytől tétetik tehát függővé, hogy a község a bányavállalatnak garancia címén nagyobb Összeget fizessen. Hiszen ezen talán még lehetne változtatást tenni. Sajnos, a hatóságok úgyszólván minden^ községben minden kritika nélkül elfogadják és keresztülviszik az ilyen, nézetem szerint, lehetetlen feltételeket. De egyébként, ha a községi garancia kérdése talán meg is állhat, akkor is van még ennek a kérdésnek egy másik bibije, amelyre ügyeim kell. Nevezetesen ezekben a szerződésekben a bányavállalat kiköti azt, hogy amennyiben a pengőpénz elveszíti aranyértékét, abban az esetben a fogyasztók aranyértékben, tehát^ nem pengőértékben kötelesek a fogyasztott áramot megfizetni. En már magábanvéve azt is csodálkozással látom, hogy a felsőbb hatóságok jóváhagynak ilyen szerződést, amelyben a mai körülmények között feltételeztetik, hogy pengőpénzünk esetleg elveszti értékstabilitását. Ha azonban még a fogyasztóval szemben tesz is a bányavállalat ilyen kikötést, az ellen a fogyasztó utóvégre védekezhetik akkor, ha pénzünk értéke háború vagy valami más nagy bajok következtében esetleg mélyen leesne, úgy, amint a múltban volt, védekezhetik egyszerűen azzal, hogy amit nem bír megfizetni, azt felmondja, nem fogyaszt villamosáramot, hanem világít mécsessel, mint ahogy annakidején a háború korszakában világítottunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Ekkor azonban következik f a községi garancia és amennyiben pénzünk^ értéke lezuhanna, amit feltételez ez a szerződés, akkor a községnek, pl. az én községemnek is valami évi 18.000 pengőt kellene aranyban fizetnie az "el nem fogyasztott vagy el nem fogyasztandó áramért. Feltűnik azután ebben a szerződésben még a következő. A szerződés 40 évre szól, de 20 esztendő múlva felmondható, amikor is a község megválthatja a berendezést és ha^ akarja, házikezelésbe veheti magát az elosztást, bár az áramot ebben az esetben is még a negyvenedik év végéig a bányavállalattól köteles venni. A megváltásra nézve azonban olyan feltételek vannak megállapítva, amelyek a megváltást teljesen lehetetlenné teszik. Nevezetesen a községnek a szerződés értelmében nemcsak a megváltás tárgyát képező berendezés becsértékét kell megfizetnie, hanem ezenkívül még a szerződés hátralévő^ idejére elmaradó hasznot is meg kell a bányának térítenie. Pedig a község legfeljebb azért váltaná meg, ha megváltaná, hogy a haszon az övé legyen. De ha azt a hasznot a becsértéken felül oda kell adnia, akkor miért váltsa meg? (Mattá Árpád: Ki köt ilyen jó szerződést?) Érdekes, hogy ez az eredeti szerződésben nem volt benne. De amikor a vármegyétől ióváhagyva visszajött, azzal a módosítással hagyták jóvá, hogy ezt a dupla árat kell fizetni^ a megváltásért. Eredetileg csak a becsértéket kellett volna fizetni, ellenben a vármegye ezt oda módosította, hogy ezenfelül meg kell fizetni az elmaradó hasznot is. Ez engem nagyon megdöbbentett és legnagyobb meglepetésemre a vármegyénél azt a felvilágosítást nyertem, hogy ők a kereskedelemügyi minisztérium szakközegeit kérdezték meg és azok vétették be a szerződésbe ezt a rendelkezést. A bányavállalat együk igazgatósági tagjával is beszéltem s ha jól emlékszem, ő is azt mondta, hogy ők erre nem helyeznek súlyt, de a kereskedelemügyi minisztériumban kívánták a szerződésnek ilyetén módosítását. (Mozgás a jobboldalon.) A 40 év leteltével, amennyi időre a szerződés szól, még mindig nem lehet megszabadulni a vállalattól abban az esetben sem, ha a község azzal nem volna megelégedve. Eltekintve attól, hogy ki van kötve ebben a szerződésben, hogy a távolsági vezetékek ottani elhelyezését a község örök időikre díjmentesen tűrni tartozik — amit szintén nem értek, mert az ilyen kérdés megoldását jobb a törvényhozási útra bízni s a község az én nézeteim szerint ilyen kötelezettséget magától neon vállalhat — ' a szerződésben azonkívül ki van kötve méa: az is, hogy 40 esztendő múlva, ha újra árlejtésre kerül ez a koncesszió, a Salgótarjáni bánya vállalatnak egyenlő ajánlatok mellett elsőbbsége van. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Pedig elképzelhető, hogy a község esetleg éppen azért akar megszabadulni attól a vállalattól, mert az nem jól szolgálta ki. Lehetővé kell tehát tenni a községnek, hogy egyenlő ajánlat, sőt talán még kedvezőtlenebb ajánlat mellett is mással szerződhessék. Különben is • akkor, amikor nem kizárólag a fogyasztási