Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

220 Az országgyűlés képviselőházának U05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. jenek behozatalát megakadályozni. Ott, összeegyeztetve nézeteinket, megállapodás jött létre, hogy az érdekeltek ezt a kérdést tanulmányozni fogják és méltányos megoldást találnak. Nagyon kérem erről a helyről is és ezúttal is a földimívelésügyi miniszter urat, méltóztassék saját hivatalában érdeklődi! ez iránt a (kérdés iránt és méltóztassék minden esetre a legnyomatékosabban oda hatni, hogy ez a kérdés szociális szempontból is kellő megoldást nyerjen annak az időpontnak a bekövetkeztéig, amikor az említett rendelet egyébként életbelépne. Tudom, hogy a földmívelesügyi miniszter úr maga is rajta van, hogy a tejértékesítési kérdések kellőképpen (megoldassanak. Evégből létesült. a Tej szövetkezeti Központ, amelyet a földmívelesügyi kormány igen jelentékeny összeggel szubvencionál, én azouban úgy látom, amennyire a dolgokba be lehet tekintenem, hogy ez a Tejszövetkezeti Központ, bár a kartellhez nem tartozik, maga is tehetetlen a kartellel szemben, vagyis, hogy úgy mondjam, ez a Tej szövetkezeti Központ kullog a kartell után, már pedig azt hiszem, hogy az állam által szubvencionált vállalatnak nem lehet az a célja, hogy a kartell után kullogjon, hanem ennek a vállalatnak a tejértékesítés tekintetében irányadó politikát kell folytatnia. Ha pedig ezt egymaga nem tudja elvégezni, amit lehetségesnek tartok, a székesfőváros legnagyobb pártja részéről, de a székesfőváros vezetősége részéről is ajánlatot tettek arra nézve, hogy a főváros teljes erejével hajlandó támogatni azt, hogy a tejértékesítés kérdése a gazdáknak és a fogyasztóknak érdeke szempontjából egyaránt kellő megoldást nyerjen, (Helyeslés jobbfelől.) vagyis, hogy a termelő és a székesfővárosi fogyasztó egymáshoz közelebb hozassák. A fővárosnak igen jelentékeny intézmények állanak ebben a tekintetben rendelkezésére és ha a kormány felveszi az érintkezés fonalát, egészen kétségtelen, hogy a földmívelesügyi minisztérium az általa szubvencionált tejszövetkezeti központ és a főváros útján, a kettőnek egybefogásával ezt a kérdést a közérdeknek megfelelően meg tudja oldani. (Ügy van! Űov van! jobbfelől.) T. Ház! A kereskedelmi kartellekről beszéltem. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Egy másik ilyen kartell, amit ennek nevezhetnénk, a búzakartell. Nem tudom, hogy ilyen kartell kifejezetten van-e, tény azonban az, hogy a tünetekből azt látjuk, hogy ilyen kartell érvényesül. (Jánossy Gábor: Snekuláció van, kartell talán nincsen! — Zaj.) Sándor Pál t képviselőtár- ' líiam a múltkor, amikor a földmívelesügyi miniszter egyelőre még csak nagyjából jelezve közölte a képviselőházzal, hogy a kormány a búza és az egyéb gabonafélék árának feljavítására intézkedéseket tervez, közbeszólt, hogy: igen ám, de tiltakozunk az ellen, hogy bárki is privilégiumot kapjon. (Graeffl Jenő: Helyes! — Zaj.) Nem tudom, hogy Sándor Pál képviselő úr kire, vagy mely tényezőkre gondolt abíban^ a tekintetben, hogy azok majd talán privilégiumot kapnak, de mi gazdák nagyon jól tudjuk azt, hogy ma a gabonaértékesítés terén vannak^ privilégiumok (Kuna P. András : Van ám!), és ezeket nem a kormány adja. Hiszen a gabonakereskedők — nem tudom, hopry formális kartell-e ez, vagy kartellen kívül történik-e (Krisztián Imre: Felekezeti privilégium.), de tény az, hogy összebeszélnek és az országot maguk között felosztják. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mindegyiknek megvan a maga országrésze és abban az országrészben minden falunak megvan a maga búzaügynöke. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Szeretném látni azt a kisgazdát, aki az én falumban másnak el tudja adni a búzáját, mint Lichtig Samunak és aki másként tudja eladni a búzáját, mint amennyit Lichtig Samu azért megajánl. (Krisztián Imre: Ez a privilégium! Es ezt nem veszi észre a magyar sajtó! — Zaj.) Tulajdonképpen maga a terménytőzsde sem •esryéb, mint valami kartellszerű testület. (Krisztián Imre: A Lichtig Samuk gyülekezőhelye!) Hiszen a tőzsdén kik az urak? Azt mondják, hogy a tőzsdének autonómiája van és közgazdasági érdek, hogy ez az autonómia megóvassék. En az autonómiáknak mindig híye vagyok. Miről van azonban itt a tőzsde kérdésében szó? Itt két érdekeltség áll egymással szemben: a kereskedői érdekeltség és a gazdaérdekeltség. A tőzsdén autonómiaként meg van szervezve a -n*eskedői érdekeltség és ez diktálja az árakat a gazdáknak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. —Zaj. — Halljuk! Halljuk!) De mást is érdekes volna ott megvizsgálni. Sajnos nekem, aki a tőzsdétől el vagyok zárva, nincs rnódom olyan precizitással belemélyedni ennek a kérdésnek tanulmányozásába és felderítésébe, mint ahogyan Sándor képviselő úrnak sikerült az egyéb kartellek tekintetében. Nem tudom tehát nrecízen, hogy a tőzsdén mi és hogyan történik, de azt hiszem, hogy azoknak a bizonyos napi hivatalos terményáraknak megállapítása nem történik nagyon szerencsés módon. (Derültség a jobboldalon.) Mert ki állapítja meg azokat a terményárakat és minek az alapján állapítja meg? Hiszen ha figyelemmel kísérjük napról-naura, hogy a budapesti tőzsdén hánv vágón gabona cserél gazdát, megállapíthatjuk, hogy Cegléd városának heti piacán sokkal több búzát adnak el mindennap, mint a budaoesti tőzsdén és jobb áron adják el, mint a budapesti tőzsdén. Hogyan van tehát az, hogy mégis a budapesti tőzsdei forgalom az irányadó az egész országra nézve a terményárak megállapítása tekintetében? (Kuna P. András: Szomorú dolog, de úgy van! Elég szomorú! Ott vannak a gazdák, nem tudnak csinálni semmit.) Ezért kívánatos volna a tőzsdei inkompatibilitás kérdését is rendezni. A képviselői inkompatibilitásról sokat hallunk és én miagam is azon a nézeten vagyok, hogy ezt a mostaninál sokkal szigorúbban kellene megoldani. (Jánossy Gábor: Helye«, a legfőbb ideje!) De vannak más inkompatibilitások is és én igazán nem tudom, nem inkoimpatibilis-e. hogy ugyanazok a tőzsdehatalmassá !?ok, akik a gabona árát egv-két kötés alapján megállapítják, mint gabonakereskedők táviratilag utasítják az ő országrészükben minden faluban levő ügynökeiket, hogv a búza ára ennyi és ennyi, ennvit fizetünk érte; természeteden^sokkal kevesebbet, mint a budapesti tőzsdei ár és a-nnál nagyobb árat ott igazán senki el- nem érhet. (Kuna P. András: Sőt azt mondják, ennyi százalék hiba van benne, meg ennyi!) Van még egy további kérdés is a tőzsdével kapcsolatban, amelyet nézetem szerint legfőbb ideje volna valamiképpen rendezni. Sándor Pál t. képviselőtársául — bocsánatot kell kérnem tőle, hogy ismételten és annyiszor hivatkozom reá — a múltkor bizonyos keserű fájdalommal tette szóvá, hogy a Vitézi Rendben egyetlen zsidó sincs. A miniszterelnök úr erre a kérdésre megfelelt és én nem is kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Azt azonban megállapíthatom, hogyha Sándor Pálnak fái. hogy a Vitézi Rendben egy zsidó nincs, annál nagyobb öröme telhetik neki a tőzsdében, mert ott viszont keresztény ember nincs. (Krisztián