Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Az országgyűlés képviselőházának U emelkedése folytán még- 2,300.000 pengőről keltett gondoskodni, akkor látjuk, hogy összesen 7,940.000 pe>ngő az, amit az egyes céloktól a kultusztárcának el kellett vonnia. Ennek a kerek nyolc milliónak elvonása valóban az elevenbe vágott ós egyik nagyrabecsült barátom, Kun Béla is rámutatott felszólalásában olyan tételekre, amelyeket csak különös sajnálattal redukáltunk. Nyolc millió redukciót keresztülvinni egy olyan táírcánál, ahol %% a rendes kiadásokra, tehát meglevő intézmények, fenntartására fordíttatik; keresztülvinni egy olyan tárcánál, ahol 80% a személyi kiadás; keresztülvinni olyan tárcánál], ahol a nyugdíjteher 27 millió és keresztülvinni olyan tárcánál, ahol az adminisztrációt már a minimumra redukáltuk: valóban, nehéz volt. Mit jelent az, hogy 80% a személyi kiadás? Ez azt jelenti, hogy a lelkészek illetményeinél, a legtöbb felekezeti iskolánál csak a személyi kiadásokhoz járulunk; itt tehát redukciót eszközölni nem lehet s így az összes levonások arra a csekélyszámú tételre nehezedtek rá, amelyek a miniszter szabad diszpozíciója alá tartoznak; úgyhogy e redukció után meglehetősen ki vannak merevítve a kultusztárca keretei. Hol kívánatosak elsősorban a megtakarítások? Kívánatosak ,az adminisztratív kiadásoknál, (Ügy van! balfelől.) mert ha megtakarításokat óhajtunk tenni, kérdezzük a vidéket, kérdezzük az egyszerű adófizetőt: akarja-e, hogy kevesebb iskola legyen, akarja-e, hogy kevesebb lelkész legyen, akarja-e, hogy a klinikákon kevesebb orvos legyen? Ezt nem óhajtják? Mi az, amit a társadalom óhajt? A meddő adminisztrációs kiadások csökkentése. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezen a téren a kultusztárca — azt hiszem — meg is tette a magáét. Nyolc évvel ezelőtt, amikor a- tárca vezetését átvettem, 1922/23-ban, a kultuszminisztérium, központjának 889 alkalmazottja volt. A szanálás alkalmával, 1925-ben, az akkor működött létszámbizottság 461 főt állapított meg, niint a kultuszminisztérium normális létszámát, s abban a költségvetésben, amelyet most képviselek, az 1930/31-ikiben már csak 397 fő a kultuszminisztérium központja, tehát lényegesen alatta marad a takarékossági bizottság és a létszámbizottság által megállapított létszámoknak is. (Helyeslés a jobboldalon.) A fogalmi szak 104-ről 59-re csökkent, a berendeltek száma 148-ról 56-ra. Az apadás nyolc év alatt 57%, s ehhez képest a központi igazgatás költségei az 1928/29-iki költségvetéstől a most felhasználás alatt álló, tehát az 1929/30. évi költségvetésileg 165.000 pengővel csökkentek; ez a költségvetés pedig a központnál további 200.000 pengő csökkenést hoz. Ha figyelembe vesszük, hogy a kultusztárca összes kiadásai 142,600.000 pengőt tesznek ki s a központ kiadásai csak 2,550.000 pengőt, akkor megállapíthatjuk, hogy a központi igazgatás — a kultusztárcának közigazgatási szervei nincsenek — az egész^ budgetnek csak 1'8%-át teszi ki. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy kevés üzem van, amely kisebb rezsivel dolgozik, mint a kultusztárca. (Ügy van! a jobboldalon.) Es ha • kérdem, hogy ez hogyan volt lehetséges, erre a választ azzal adhatom meg, hogv a kultuszminisztérium tisztviselői kara olyan odaadással dolgozik, (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) hogy nemcsak az én hálámra, hanem az egész nemzet elismerésére is méltó. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ahol akkora redukciót lehet keresztülvinni s az ügymenet még sem szenved, ez annak a tanújele, hogy ott a megmaradt tisztviselők erejük teljes megfeszítésével . ülése 1930 június 3-án, kedden. 13 dolgoznak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha ebben a teremben elhangzottak elismerő szavak a kultuszminisztérium működésével szemben, én kötelességemnek tartom azok túlnyomó többségét a tisztviselői karra áthárítani. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) .Általában a tárca végösszegének megítélésénél figyelembe kell venni két körülményt. Először azt, hogy külföldön a népoktatási terhek nem jelentkeznek az állam kulturális kiadásai között, az állam kulturbudgetjében, mert rendesen úgy van a népoktatás ügye szervezve, hogy a tartományi tagozatok látják azt el, — Ausztriában a Bundeslandok, Poroszországban a Provinzok — úgyhogy a külföldi kultusztárcák kiadásai természetesen kisebbek a népoktatási költségekkel, amelyek az alsóbbrendű közigazgatási szervezeteknek budgetjeiben szerepelnek. Annak ellenére, hogy nálunk ezek a népoktatási terhek az állami költségvetésben szerepelnek, mégsem túlságosan kedvező helyet foglalunk el a világ és a középállamok költségvetéseiben abban a tekintetben, hogy hány százalék jut a' kulturális kiadásokra. A másik momentum, amelyről meg kell emlékeznem, az, hogy a többi tárcák, különösen a gazdasági tárcák a multakban a megtakarításokból, most pedig a kölcsönökből és egyéb bevételekből a költségvetés keretein kívül természetesen hasonlíthatalanul nagyobb összegeket kapnak, mint a kultusztárca. Nem igazságos tehát, ha csak a költségvetés adatait méltóztatnak szembeállítani, hanem az egész gazdálkodást kell tekinteni és a budgeten kívül adott összegeket is be kell számítani méltányosan akkor, amikor az egyes tárcáknak' jutó javadalmazást méltóztatik mérlegelni és különösen az arányosságokat keresni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha most már azt vizsgálom, hogy az 5,640.000 pengőt kitevő apadás hogyan oszlik meg, meg kell állapítanom, hogy kétharmadrésze ennek három nagy csoport között reparoiálódik; a tudományos kiadások, a felsőoktatás

f és a népoktatás között. A tudományos kiadásokat csökkentettük a redukció 34'6%-ával, a felsőoktatás kiadásait 15%-kal, a népoktatás kiadásait 13%-kal. Méltóztatik tehát látni, hogy nem helytálló az az állítás, mintha nem ügyeltünk volna a népoktatásra is. Hiszen méltóztatik látni, r hogy a tudományos kiadások és^ a felsőoktatási kiadások sokkal nagyabb mértékben vették ki részüket a csökkentésből, mint a népiskolai kiadások. A nagy számokban és különösen az adminisztrációnál .keresztülvitt ilyen takarékosság mellett fel szoktak hozni, ki szoktak ragadni • egyes tételeket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En ezekre a dolgokra nem válaszolok, hiszen nem érdemes ezekkel addig foglalkozni, míg csak^ a sajtóban jelennek meg, nyilvánvaló célzatossággal. De nézzük csak meg, hogy mégis milyen fájdalmas apadásokkal van éppen a magasabb műveltség világában dolgunk. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar művészet igen virágzó állapotban van. Ha külföldre megyünk kiállításokra, minden esetben becsületet hozunk a magyar névre, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) úgyhogy abban a hatalmas küzdelemben, amelyet a magyar nemzet a világ irányadó nemzeteinek megbecsüléséért és fokozottabb megértéséért folytat, egy-egy követséggel felér az a munka, amelyet a külföldi kiállításokra menő művészeink végeznek. (Ügy van! Ügy van!) Mégis a 23. címet, amelyből a művészetek táplálkoznak, 3,891.960 pengőről 313.000 pengő-