Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának J+05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. £09 az amerikai mezőgazdaság is súlyos válságban van. Kanadából jön az értesítés, hogy a búzaárak esése annyira elértéktelenítette a kanadai földeket, hogy a nagy földhitelintézetek a legnehezebb helyzetbe kerültek, mert a birtokok tömeges árverezésével egész tőkéjüket veszélyeztették volna. Nem árvereznek tehát, hanem mit tesznek? Szakembereket küldtek ki az Egyesült-Államokba, ahol az ottani földhitelintézetek veszik kézbe a birtokokat s nagybani gazdálkodást folytatnak, — mert mint Wolff Károly t. képviselő úr célzott is reá — a farmerek kezdik otthagyni földjeiket. A földhitelintézetek hozzák rendbe nagybani gazdálkodás útján a földeket, hogyha majd pár év múlva, ha túllesznek a válságon, ismét találjanak a földre ^vevőket. Ez a pénzügyi krízis, ez az agrárpénzügyi krízis Amerikában megvan és ez is meggondolásra fogja kényszeríteni Kanadát éppúgy, mint. az Eszakamerikai EgyesültÁllamokat. A vita során Fábián Béla igen t. képviselő úr tett egy megjegyzést, amelyet nem hagyhatok szó nélkül. Éhben a nelhéz gazdasági helyzetben, amikor a falun mindenki a holnapi kenyérért aggódik, a falu minden vezetőjének kötelessége odaállani, ahol a falu népén segíteni tud. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Papnak, tanítónak, jegyzőnek, földbirtokosnak egyformán kötelessége, hogy a maga szociális érzékét tettekkel, cselekedetekkel tanúsítsa. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Kétségtelen, hogy azok '• a szövetkezetek, amelyekről Fábián kén viselő úr szólt, nem ellenségei nemcsak a falu kisiparosságának, hanem kereskedőinek sem. Egy tételt le kell szögezni. A szövetkezetek a falun nem azért nem olcsóbbak, mert a kereskedők uzsoráskodnak, hanem ellenkezőleg, megfordítva áll a dolog: a mai falusi kiskereskedő szolidan dolgozik, éppen olyan szolidan, mint a szövetkezet, ezért egyformák az árak. A falusi kiskereskedő és a szövetkezet együttműködése szolgálja a közérdeket. Annak a kiskereskedőnek, aki szolid alapon dolgozik, a szövetkezet nem okoz semmi konkurreneiát. De ha valamely kereskedő panaszkodik a szövetkezetre, ott már valami baj van. Az arra vágyódik, hogy magasabb jövedelmet ^biztosítson magának. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Ebből a szempontból, ha elismerjük azt, hogy a szövetkezetek, amelyek puritán alapon dolgoznak, a népnek javára szolgálnak, mégpedig javára szolgálnak a fogyasztási szövetkezetek is, akkor nem lehet azt mondani, hogy bűnt követ el az a jegyző, .aki a szövetkezet vezetésében résztvesz. A belügyminiszter úr rendeletet adott ki a közelmúltban, amelyben a közigazgatási tisztviselőket eltiltotta az üzleti vállalkozásokban való részvételtől. Ez a rendelet szól a legkisebb falusi szövetkezetre is. Mi nem kívánunk a szövetkezetekre nézve kivételt tenni a többi, részvénytársasági alakulattal szemben. De ha elvétve kivételesen megengedi a kormány azt, hogy a közigazgatási tisztviselők ott, ahol arra közérdekből szükség van és ott, ahol tényleg altruisztikusan működik az a vállalat, annak vezetésében közreműködhessenek, akkor a szövetkezetekre nézve is ugyanezt kérjük. A szövetkezeteket illetőleg is a belügyminiszterhez kell minden egyes esetet felterjeszteni és az vizsgálja meg, hogy vájjon van-e egyrészről szabad ideje annak a közigazgatási tisztviselőnek, másrészről, hogy közérdek-e az illetőnek abban a szövetkezeti alakulatban való közreműködése De különösen óvást kell emelnem az ellen, amit a képviselő úr itt mondott, hogy a jegyzők jutalékot kannak a szövetkezetektől a forgalom után. Teljes tévedés ez, forgalmi jutalék a szövetkezeteknél egyáltalában nincs, ilyet nem ismerek. Ha pedig csak egy ilyen is akadna, az kétségtelenül visszaélés, s ha a képviselő úr ezt az illető központnak bejelentené, az feltétlenül gondoskodnék ennek a visszaélésnek megszüntetéséről. A jegyzői karnak — a lelkészi és tanítói karral együtt — az a része van bent a szövetkezetek vezetésében — és pedig nem a mindennapi üzletvezetésben, hanem csak az irányításban, — amely együttérez a falu népével, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.)

f amely érzi a falu bajait, amely szociális érzékkel van megáldva és amely ebből a szempontból nem kritikát érdemel, hanem elismerést. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl) Mert azt is le kell szögeznem, hogy ezek a közigazgatási tisztviselők és ezek a falusi vezetők minden nagyobb honorárium és minden jutalék nélkül, önzetlenül végzik ezt a munkát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ami pedig a kisiparosokat illeti, a kisiparosok is benne vannak a szövetkezeti mozgalomban. En voltam az, aki a kisiparosok érdekében a népjóléti miniszter úr elé terjesztettem egy indítványt, amely a falu népének nagy tetszésével találkozott. Azt hiszem, a Gyáriparosok Országos Szövetsége is hajlandó lesz az ebben való közreműködésre. Hozzuk közel azt a falusi kisiparost a magyar gyáriparhoz. A falun ma nem arról panaszkodnak, hogy alacsony búzaár, hanem azt mondják, nem a búzaárnak megfelelőleg csökkent a ruházati cikkek ára. (Ügy van! Üny van! jobbfelöl.) Ha elsősorban lehetővé tesszük azt, hogv a magyar falu kapjon néhány olyan tartós, jóminőségű standard szövetet, amely a gyárból közvetlenül jut a kisiparoshoz, hogy az azt feldolgozza^ és olcsó fazóndíjial bocsássa azután a falu népének rendelkezésére, akkor óriási elégedetlenséget szüntettünk meg már ezzel és nagy lépéssel vittük közelebb az elégedetlenség orvoslásának kérdését a megoldáshoz. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl) A magyar kisiparosok, a falu kisiparosai erre vállalkoznak. Mert azt is meg kell állapítanom', — lehet, hogy a képviselő úr nem tudja. annyira — hogy falun a kisiparos egyben kisgazda is. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) Alig van olyan kisiparos, akinek földje ne lenne, tehát a kisgazda é? kisiparos köpött ellentétet nem lehet szítani. Ami a kisgazdák érdeke, azt támogatnia a falusi kisiparos is. Ebbe az akcióba- amelyre hiszem, hogy a magyar gyáripar hajlandó lesz, azokat a .kisiparosokat kellene bekapcsolni, akik azután a munkabért is méltányos áron számítják. Ami a másik kérdést, a hadikölcsönök kérdését illeti, ezzel nem akarok bővebben foglalkozni. Wglff Károlv képviselő úr felvetette ezt a kérdést- (HnUmk! Halljuk!) A hadikölcsöniegyzőket én két részre osztom. Azoknak, akik a hadikölcsönpamrokat a múlt években a börzén, vagy a kávéházakban, vagy akárhol spekulációra vásárolták, a magvar államkasszából egy fillért sem szabad adni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Szeretném, ha ebből a Házból menne el az a tudat, hofrv a spekulánsok ne reménykedjenek, egy fillért sem kapnak a ma"•vtír állam nénzéből. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ami azonban a másik csoportot illeti, akik maguk jegyezték a hadikölcsönöket, akik e miatt akár ők, j akár gyermekeik, vagy az árvák vagv bárki ioffntódnk -elszegényedett és ma nagy nehézségekkel küszködik, itt lehetetlen elzárkózni a hadikölcsönök valorizálása 31*