Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

210 Az országgyűlés képviselőházának 4-05. ülése 1930 június 11-én. szerdám. elől. (Ügy van! a jobboldalon.) Másam is be­látom és be kell látnia mindenkinek, hogy amíg az innsbrucki egyezmény rendben nincs, nem beszélhetünk a hadikölcsön valorizálásról. Mert azt a hamis ^képet tárnánk a külföld elé, minthaez az ország nem tudom micsoda nagy valorizálásokra lenne még képes. Az inns­brucki egyezmény megkötése előtt nemzeti ér­dek, hogy lássa a külföld, hogy ez az ország valorizálásra nem képes és nemcsak a mos­tani kormányzatnak érdeke, hogy ez a közvéle­mény megerősödjék a külföldön, hanem érdeke minden magyar pártnak, minden magyar em­bernek, mert ezekben a kérdésekben különösen a külföld felé egységesen kell állást foglalni. ( Ügy van! a jobboldalon.) Általában helytelenítem, hogy amikor ezek­ben a nehéz gazdasági időkben termelési ága­kat egymással szembei állítunk. Szeretném, ha álmagyar gyárosok kiküldöttei, a magyar gaz­dák és a magyar munkások kiküldöttei, <az ipa­rosok, a kereskedők mind összejönnének, párt­politikától mentesen megbeszélnék äz orvoslás szereit és én lehetetlennek tartom, hogy ennek a nemzetnek fiai, bár mindenkor hajlanak az ellenmondásra, amikor azt látják, hogy körü­löttünk egész Európában folyamatban van az elszegényedés és a gazdasági bajok növeked­nek, ezek a magyar emberek ne találják meg egymást. Nem lehet pártpolitikai érdek a bajo­kat még sötétebbre színezni azzal, hogy erőseb­ben fessük alá ott, lahol arra szükség nincs, mert ezzel nem segítünk, csak a tömeghangu­latot rontjuk cél nélkül. (Ügy van! a jobbolda­lon.) Olyan gazdasági helyzetben, mint a mos­tani, amikor mindenkinek meg kell feszíteni végső erejét, kötelességtudással arra kell töre­kednie, hogy az ország gazdasági erői foko­zódjanak és^ átmentsük magunkat azon a gaz­dasági válságon, amelyen ma egész Európa át­megy. Lehetetlen, hogy gyöngítsük ezeket a gazdasági erőket, hogy tompítsuk azt a tömeg­pszichét, amelynek nem arrafelé kell néznie, ahol fel van írva az, hogy hagyjatok fel min­den reménnyel, hanem arrafelé, ahonnan a re­ménysugarat lövellnek. Az elmúlt napokban egy szomszéd ország­ban, Romániában nagy változás történt. A trón­változás nem magyar belügy, nem is foglalko­zunk vele. nem is szólunk bele, ez tisztán Ro­mánia belügye. (Ügy van! a jobboldalon.) El­hangzott azonban az új uralkodó részéről egy kijelentés, hogy a szomszéd országokká^ jó vi­szonyban akar lenni, a jó viszonyt akarja erő­síteni! (Egy hang a jobboldalon: Adja vissza Erdélyi!) A magyar nemzet, amely sok kálvá­rián ment keresztül, olyan nemzet, amely felej­teni tud. Egy feltétele van azonban minden jó­viszonynak, az, hogyha az igazságot keressük, az igazság keresésében támogassanak bennün­ket. Ha ebben az irányban fog a jóvrszony kj­érlelődni. ha. ebben az iránvban keresi a jó­viszony kifejlesztéséi akkor sok sebet el fo­gunk felejteni és odaállunk azért, hogy együtt dolgozzunk. De az igazságról Magyarország soha le nem mondhat. (Üp"f van! a jobbolda­lon.) Az igazságot fogúik továbbra is keresni és ebből a szempontból viszont helytelenítenem kell azt. amikor más oldalon azt halljuk, hogy a kisentente kiküldöttei újból Össze akarnak ülni, hogy a politikai kisentente-ot gazdasági kiisentente-tá erősítsék. Nem tudom, mit jelent ez*? A gazdaságpolitikai eszközöket is megint ez ellen a megcsonkított kis ország ellen akar­ják-e fordítani, amely a politikai eszközöket érezte szomszédai részéről'? Nem tudom feltéte­lezni, mert azt hiszem, a szomszéd országok politikai vezetőiben is van gazdasági belátás, hogy ha ebben az irányban akarnak haladni, Önmaguknak is ártanak. Többször kifejtettem ebben a Házban és most is annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy ebben a ^felparcellázott Közép-Európában minden ország egyformán szenved. Caillaux volt francia pénzügyminisz­ter nemrég megjelent cikkében azt jegyezte meg, — ezt tehát egy volt francia kormányfénfi mondotta — hogy a középeurónai utódállamok túlságosan mohón terjesztették ki területnye­reségüket, (Kuna P. András: Az már igaz!) túlságos nagy területeket kaptak! Francia részről megtörtént ez a megállapítás. De egyszersmind a gazdaságpolitikus szem­üvegén keresztül nézve, meg kell állapítani, hogy ez az Európa, amely azelőtt 19 vámterü­letet képezett, most 37 vámterületen dolgozik, ugyanakkora területen, mint amekkora az Egyesült-Államok egyetlen vámterülete. Ez az Európa ilyen szétparcellázott vámterületen nem bír boldogulni, hanem vámpolitikailag köze­lebb kell jönniök az országoknak és vámpoli­tikai tekintetben meg kell szüntetni azt az éles harcot, amely most folyamatban van. (Ügy van! Ügy van!) Wolff Károly t. képviselő úr felszólított bennünket, — és azt hiszem ez a felszólítás nemcsak nekünk szólt, hanem mindazoknak, akik nemzeti alapon akarják előrevinni az or­szág ügyélt — hogy mindazok, kik a keresztény világ-nézet alapján és nemzeti alapon féltik km ország vsorsát, fogjanak össze. Ebben a világ­nézetben, ebben a törekvésben nemi ismerek pártkereteket, itt nincsenek párt-válaszfalak. (Ügy van! Ügy van!) Amikor nagyon solk dol­got elhagyunk, amikor a panaszoknak kiszine­zése, a sebeik • szaggatása pillanatnyilag, egyé­nileg nagy népszerűséget hozna és amikor ál­dozatot hozunk abban a tekintetben, hogy a konkrét panaszokat jelöljük meg, amelyek or­voslásra vezető utakat jelöljük meg, inkább a konkrét panaszokat jelöljük meg ; amelyek or­vosolhatók, azt hiszem, a legjobb úton vagyunk, hogy mindazoknak a támogatását, akik féltik az ezeréves Magyarország jövőjét, egy nagy, tömör magyar egységbe olvadásait elősegítsük. Szeretném, ha azok is, akik ezen a világ­nézetem kívül államaik, ebben a törekvésben, az ország gazdasági életének jobbrafordításában velünk együtt lennének és megmutatnék a kül­földnek, hogy van Közép-Európában egy kis orsziág, amely nemcsak azt érdemli meg, hogy néki az igazságot megadják, hanem azt is meg­érdemli, hogy Európa újraépítése érdekében orvosolják mindazokat a panaszokat, amelyeket a viláír ítél őszléke. elé juttat. (Ügy van! Üay van!) Abban a reményben, hogy a kormány fá­radságos munkája előbb-utóbb' mégis ered­ményt hoz, a magyar reménynek jegyében fogadom el a javaslatot, (Élénk helyeslés, éljen­zés és tams.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Mala sits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A régi világban, ha vihar volt közelgőben és már lát­szottak a sötét felhők, itt-ott egy villámlás is cikázott, rendszerint a templomba szoktak menni a hívek és meghúzták a haransrkötelet, harangoztaik a vihar ©lé. Később, a technika fejlődésével, különösen a szőlőmüvelő vidéken, rájöttek arra, hogy a harangozas nem sokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom