Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

208 Az országgyűlés, képviselőházának U05. ülése 1930 június 11-én, szerdán.. fel, a többi országokra és világrészekre esett 20%. A múlt esztendőben, illetve már a háború után ez a helyzet változott. Európa részese­dése a világ nemzeti ."jövedelméből 50%-ról 40% alá esett, Amerika átvette a vezetést több, mint 40%-kai, a többi világrészek és országok részesedése maradt a régi. A múlt esztendőben Amerikában még gyarapodtak a takarékbeté­tek, a tőkeképződés emelkedett. Maga a Fede­ral Reserve Bank kimutatja, hogy 22 milliárd dollárral emelkedtek egy év alatt a takarék­betétek. Ügy látszott, hogy Amerika Európa, elszegényedését nem fogja megérezni, azonban már az idei esztendőben mutatkoznak kétség­telen jelei annak, hogy Európa elszegényedé­séből Amerikának nemhogy nincs haszna, ha­nem ellenkezőleg: Amerika kénytelen mind­inkább belátni azt, hogy elszegényedett Euró­nából ő sem élhet, és így kénytelen Eurónával kooperálni. (Ügy van! Ügy van!) Amerikában a múlt esztendőben nagy változás történt, ami­kor a newyorki tőzsdekrach bekövetkezett. Ez a tőzsdekrach, amely megszüntette a j>énz­drágulást világszerte, a maga következményei­ben még súlyosabban hat ki az amerikai vi­szonyokra. Kapcsolatba hozom itt ezzel a kérdéssel a mezőgazdaság viszonyát az iparhoz. (Halljuk! Halljuk!) Bármilyen agitáció történik szerte az országban napjainkban, egy kétségtelen, amit mindenkinek el kell ismerni: a mezőgazda, ;i földmívelő ráfizetésből nem gazdálkodhatok; (Ügy van! a jobboldalon.) a mezőgazdának joga van megkívánni azt, hogy megkapja terményei­ért azt az árat, amelyből ő legalább a költsé­geit viselheti, és amelyből tisztességesen meg­élhet. (Ügy van! a jobboldalon.) Egy másik tételem, amely szintén megdönt­hetetlen, az, hogy a magyar földmíves, a ma­gyar gazda nem is kívánja azt, hogy mások rovására-emelkedjék a jövedelme, hogy mások rovására gazdagodjék, hanem csak azt kívánja, hogy,'ha az ő terményeinek az ára leesett, ugyanolyan arányban olcsóbbodjanak a rezsi­költségek, az i^ari cikkek is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ebből a szempontból sze­retném én a megoldást látni. Nem ismerem a kormány ter veil a búzaár és a rozs ár alakulá­sának irányítására vonatkozólag, azért nem is foglalkozhatom vele, egy azonban bizonyos, az, hogy amikor 26 -pengő volt a búzaár, akkor a kenyérár alig volt magasabb, mint mo^st. (Ünv van! a jobboldalon.) másszóval a kenyérár alig esett azóta, amióta a biizaár 26 pengőről 20 pengőre szállt le. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Könnyen méltóztatnak ezt ellenőrizni. A lisztárak valamivel estékedé korántsem olyan arányban, mint amilyen arányban esett a búza ára. Amikor agrár oldalról az kívánták a ma­lomipartól és a pékipartól, hogy ugyanolyan arányban olcsóbbítsák elsősorban ők a termé­keiket, azt a választ kaptuk, hogy a. búza, a gabona ára, főleg a pékiparban, nem az a té­nyező, amelytől különösen függ a kenyérnek az ára. Meglepetéssel látom, hogy most, ami­kor arról van szó, hogy a búza ára akár ter­mészetesen, akár beavatkozás folytán emelked­hetik. már készen van a válasz, hogy akkor a kenyérárát is emelni kell. Nem jogosult a ke­nyér árának emelése, mert akkor, amikor 26 pengő volt a búzaár, ugyanennyi volt a ke­nyérár. Akkor miért emelkedjék az idén, ami­kor újból 26 pengős búzaár várható. Maradjon a kenyárár ugyanannyi. (Mozgás jobbfelŐl.) Meg vagyok arról győződve, hogy a magyar pékipar, amely megbecsülésnek örvend ré­szünkről is, belátja ezt és e belátása folytán oda fog hatni, hogy ez az indokolatlan drágí­tás be ne következzék. Nem tudom, milyen terv készül. Azt. szeretném, hogy minél kevésbbé mesterkélten, minél kevesebb adminisztrációs költséggel, mennél közelebb jussunk a termé­szetes forgalomhoz, lehetőleg ugyanazokkal az eszközökkel, amelyek külföldön is beváltak. (Kuna P. András: Kölcsönös megegyezéssel!) Azt hiszem, hogyha a mezőgazdasági kivitelt úgy támogatnánk, mint ahogy a külföldön tá­mogatják, — amint elfogadott eszköz a búza és rozskivitel premizálása, bizonyos jutalomban részesítése a búzakivitelnek — magától előidé­ződne a búzának mérsékelt áremelkedése. A tőzsdén már is jelentkezik bizonyos áremel­kedés, mert az azelőtt 20 pengős búzaár most 23—24 pengő között van. (Felkiáltások a jobb­oldalon és a középen: Éppen most esett, indo­kolatlanul!) A 23—24 pengő között van meg m-a is a búza ára, és minden különösebb beavatko­zás nélkül. Fenntartva a kivitel fejlesztésének támogatását, elérjük azt a célt, hogy a búza bizonyos elfogadható^ áron eladható lesz. (F. Szabó Géza: Aratáskor majd lenyomják!) Ami most már az ipart illeti, meg vagyok róla győződve, hogy a gazdasági élet törvényei, amelyek sokkal erő sebbek, mint az állami tör­vények, végre fogják hajtani az ipari és mező­gazdasági árak diszparitása között azt a folya­matot, amelyet természetes ésszel várni lehet. (Forster Elek: Ha a r kartellek megengedik!) Amerikában és Európában is azt látjuk, hogy nemcsak annak az iparnak, amely a mezőgaz­dasági terményeiket használja nyersanyagul, estek a nyersanyag árai, hanem több más ipar­nak is, amely vassal, rézzel, kőolajjal, gyapot­tal és egyéb nyersanyagokkal dolgozik, az egész vonalon estek a nyerstermény-árai. Esett a rézérc ára, esett a vasérc ára, meglehetősen erősen esett a gyapot ára, a nyersolaj ára. Az áresés a mezőgazdaságból átment arra az ős­termelésre, amely az ipart egyéb tereken szol­gálja. Ennek következménye más nem lehet, minthogy az ipar terén is bekövetkezzék a fo­kozatos áresés. Amerikában jelentkezik az ipari válság s ez a mezőgazdasági válság következménye. A mezőgazdasági válság maga után vonta az ipari válságot. Amerika fog előljárni az árak olcsóbbításában és Amerika nem fogja elérni a túlzott vámemeléssel, amire most készül, hogy a maga iparát megmentse. Megnyugvással vettem tudomásul az igaz­ságügyminiszter úr bejelentését, hogy a kartell­törvényjavaslatot mielőbb elő fogja terjeszteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Másrészről azonban bízom a magyar iparban is, hogy józan gazda­sági belátásra térve, lehetővé fogja tenni a köz­vélemény megnyugvását. Mert mint a falu képviselői odáig mi sem mennénk, hogy a ma­gyar gyáripart le kell rombolni, hiszen a ma­gyar gyáripar sok százezer szegény embernek ad kenyeret s egyáltalában nem vagyunk haj­landók arra, hogy a vámcsökkentésben odáig menjünk, hogy a magyar gyáripar alapjai megrendüljenek. Ezért az az aggodalom, amely a gyáriparosok lapjában megnyilatkozik s amely úgy tüntet fel bennünket, mintha mi a gyáripar ellenségei volnánk, teljesen alaptalan. Az amerikai ipar válsága, az amerikai munkanélküliség megindulása, általában az amerikai gazdasági élet romlása Amerikát is belátásra fogja kényszeríteni. Hiszen itt van egy legfrissebb értesülés, amely azt a nagyon érdekes jelenséget tárja elénk, hogy ma már

Next

/
Oldalképek
Tartalom