Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-405
Az országgyűlés képviselőházának 405. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 205 30—40—50 éves emberek, hajótörött exisztenciák, akik kétségbeesetten lótnának-futnának ebben az országban. És lássa, itt van a veszedelem. Mert ön mindig azt mondja, hogy szociális elégedetlenség van egy bábjáték miatt. Látja, kérem, nincsen szociális elégedetlenség, majd ezt is. meg fogom magyarázni. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Nincsen?!) Amenynyiben yan, ez egy részletkérdésnek taktikai kihasználása, ami nem fog szociális elégedetlenséget kelteni. ; De ha én itthagytam volna azoknak a tanerőknek ezreit akik a megszállott területen becsületesen szolgálták a magyar nemzetet s elődeim, és én nem helyeztük volna el őket iskolákhoz, akkor joggal lenne ebben az országban elégedetlenség. (Rassay Károly: így jogtalanul van? — Zaj.) Igen, t. képviselő úr, ezért nagyobb a kultusztárca budgetje -aránylag, mert ezeket az embereket nem lehetett megölni s nem is hiszem, hogy vállalkozhatott volna erre belátásos ember, aki politikával foglalkozik. (Gróf Hunyady Ferenc közbeszól.) Hiszen tényeket mondok, ezek közismert dolgok, ezekkel szemben nem lehet tusakodni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugyanilyen helyzet van az Államvasutaknál. Az igen t. képviselő úr reám specializálja magát. Én nem tudom, mivel szolgáltam rá erre a szimpátiára, (Elénk derültség.) de reám specializálja magát. Ugyanezeket a számításokat megteheti másutt is, a Máv.-nál is, amelynél ugyanilyen helyzet van. A Máv.-mak óriási nagy hálózata van, egyes állomásokon ma is több alkalmazott van, mint kellene és rengeteg a nyugdíj teher. A t. képviselő úr azt mondja, hogy a dologi kiadások gyorsan em'elkedtek. A szanálás íílaít mi úgy komprimáltuk a dologi kiadásokat, hogy azzal meg lehetett élni egy vagy két esztendeig; hiszen megtettük azt, hogy nem tataroztuk az iskolákat — mert hiszen a dologi kiadások ilyen természetűek — egy vagy két évig, hogy a fűtést a minimumra redukáltuk és azt mondottuk az érdekelt szülőknek, hogy járuljanak hozzá a fűtéshez. Ezt meg lehetett csinálni a szanálás idején egy-két évig, de a végén normalizálni kellett a helyzetet, hiszen a klinikákon rongyokban feküdtek a betegek ezelőtt hét évvel, az egyetemnek tehát be kellett szerezni a szükséges fehérneműt. Ilyen dolgokról van szó. Ha t. képviselőtársam nein számvevői szempontból nézi ezeket az ügyeket, hanem az életet nézi, akkor látja ezeknek szükségességét. Végtelenül sajnálom, hogyha már ennyi fáradtságot vett magának az igen t. képviselő úr, — mert látom, hogy sokat dolgozott — a dolognak csak a számszerű részét vizsgálta éü nem approfondálta az életnek azokat a nagy valóságait is, amelyek a számok mögött vannak. Azt hiszem, ezer és egy dologra, amire kitért nehéz lenne most válaszolnom, de a dolgok lényegére válaszoltam. Ami pedig a halbiológiát, stb. illeti, átengedem a dicsőséget, hogy a biológiai intézetet halbiológiának nevezze. Az.igen t. képviselő úr kifogásolja a külföldi intézményeket is. Merem mondani, hogy ezeket igen olcsón szereztem, és ezek igen nagy szolgálatot tesznek a magyar nemzetnek. Minthogy azonban ezt a ^kérdést is már elcsépeltük, s ^ olyan erő s ellenféllel, mint amilyen Éassáy képviselő úr, már tisztáztuk, (Zaj a baloldalon.) ennélfogva felesleges ennek a kérdésnek fejtegetésébe belemennem és be is fejezhetem beszédemet. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Zaj a bal-és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szól U S Vil következik? Perlaki György jegyző: Schandl Károly! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Schandl Károly: T. Képviselőház! A költségvetés megajánlása vitájában egy tételt kívánok leszögezni, amelynek szolgálatába kívánom állítani felszólalásomat: (Halljuk! Halljuk!) a kormány politikájában ezekben az időkben a legnagyobb súlyt a gazdasági politikára kell helyezni. (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Elnök csenget.) A mai gazdasági életben a mezőgazdaság az alapja az ország jövőjének és így a krízist, amelyen a mezőgazdaság keresztülmegy, feltétlenül a legmesszebbmenőén figyelembe^ kell venni mind a kormányzat, mint a törvényhozás részéről. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem szabad szem elől téveszteni ennek a krízisnek vizsgálatánál azt a körülményt, ami az orvosszerek megállapításánál is a helyes útra vihet bennünket, hogy az a kriais nem egyedül Európára szorítkozik, hanem most már a tengerentúli államokban is teljes erővel lépett fel. Miután azonban a mezőgazdaság az alapja különösen ennek a kis országnak, amely Európában a legnagyobb exportáló ország, szolgálatot vélek teljesíteni a magyar mezőgazdaságnak, amikor tényleges adatokkal világítom meg a magyar földbirtok, a magyar mezőgazdaság helyzetét. (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartom ezt azért, mert rendkívül kényes kérdés a hitelkérdés. Nagyon kényes kérdés, hogy egy ország keretében a mezőgazdaság, a földbirtok mennyire hitelképes. Elismerem mindenkinek kötelességét^ főleg a törvényhozó kötelességét abban az irányban, hogy minden konkrét bajt az illetékes tényezők tudomására hozzon, és azt szeretném, ha a költségvetési és az appropriációs vitában is inkább konkrétumok szerepelnének, amelyek a törvényhozás segítségére szorulnak. Altalánosságban tartani bizonyos dolgokat, a vádakat és nanaszokat, amelyek alkalmasak arra, hogy túlsötét színben tüntessék fel a helyzetet, (Ügy van! a jobboldalon.) bármennyire elismerem^ is, hogy jóhiszeműségből eredhet, ennek ellenére azonban ártalmára lehet magának az ügynek, amelynek érdekében valaki azokat hangoztatja. (Űay van! a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Különösen mezőgazdaságunk hitelképessége szempontjából rendkívül óvatosan kell bánni a kifejezésekkel, (Ügy van! a jobboldalon.) amelyek arról szólanak, hogy a magyar földbártok meddig van eladósodva. Meg kell állapítanom, hogy a magyar földbirtok eladósodása még nem terjed ki addig a határig, olyan arányokig, amilyeneket a szomszéd országokban — Közép-Európában — tapasztalunk. Leszögezem, hogy ezekkel az adatokkal szolgálatot akarok tenni a magyar földnek, a magyar mezőgazdaságnak, mert illetékes tényezők figyelmeztettek engem arra. kik a világpiacon, a pénzpiacon eljártak, hogy sok túlzott panasz, amelyet politikai tendencia támaszt alá, a külföldön a magyar mezőgazdaságot már hátrányos helyzetbe alkalmas hozni. Különösen alkalmat szolgáltatott nekem arra, hogy az appropriáció vitájában felszólaljak, Horváth Mihály igen t. képviselőtársam különben teljésen jóhiszemű felszólalása, aki az én bizottsági beszédemben elhangzott adataimra utalt, mintha én a bizottságban azt mondottam volna, hogy a magyar földbirtok már 28%-áig van eladósodva, értékének í 28%-áig. Sietek megállapítani, hogy a tudósítások sajtóhibával kö-
