Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának J/,0 A dologi kiadásoknál azt kifogásoltam, hogy az 1924/25. évhez képest 116%-kai emelkedtek a dologi kiadások, és azt kifogásoltam, hogy egyes dologi kiadások tételei egy esztendő alatt 70— 80—100%-kai emelkedtek. Itt valamelyik költségvetés okvetlenül irreális. Vagy az előbbi, ahol nagyon alacsonyan vették fel a dotációt, vagy a későbbi, ahol aránytalanul felemelték. A miniszter úr akkor is tévedett, amikor azt mondotta, hogy a szegedi miseruha kérdését beszédem slágerének szántam. Ennél sokkal komolyabb és sokkal nagyobb felelőséggel járó kérdéseket is érintettem. De a miseruhára vonatkozó válasza a t. miniszter úrnak szintén nem elégít ki engem. A miniszter úr válaszának egyik részében azt fejtegette, hogy a Csanádi egyházmegye mint menekült egyházmegye rászolgált arra, hogy igényeit ilyen módon kielégítsék. Magam is megszállt területről származom. Ennek következtében alkalmam volt személyesen érintkezni válságos időkben a menekültekkel. Láttam .a vagónlakásokat, láttam éhségüket, nyomorukat, szenvedésüket, látom ma is még aránytalanul alacsony nyugdíjaikat, és azt a lehetetlenséget, hogy nem tudnak elhelyezkedni sehol. Tudom azt, hogy ezek a menekültek megtanultak szerények lenni. Azt is tudom, hogy a katholikus egyháznak nincs szüksége arra, 'hogy megtanuljon szegénynek ienni, (Zaj a jobboldalon.) mert a katholikus egyház a bibliai szegénységnek, a szegény embereknek az egyháza. A katholikus egyház nem kíván ínséges időkben 56.000 pengős misemondó ruhát. A katholikus egyház nem kívánja azt, hogy szociális szempontból elégedetlenségre vezető Összehasonlításokat lehessen tenni az ő rovására és az ő bőrén a neki juttatott ajándékok fénye és a szegény szenvedő magyar emberek keserű sorsa között. Ami pedig a miniszter úr válaszának azt a részét illeti, hogy altruisztikus háziipari egyesületeket akart munkához juttatni, itt megnyugtathatom az igen t. miniszter urat, hiszen beszédemben szó szerint azt mondottam: «ha a miniszter úr nagyon helyesen a katholikus egyház liturgikus céljaira és a háziipar támogatására bizonyos Összeget fordítani akar», tehát helyeseltem az ilyen intézetek támogatását elvben^ és gyakorlatban. De azt állítom, hogy a szegény középosztály és a szegény munkásosztály sokkal több asszonyának tudott volna kenyeret juttatni, ha több egyszerű és szerény misemondó ruhát rendel, éppúgy, mint ahogy több szegény templom szükségletén tudott volna enyhíteni akkor, ha másképpen osztja be a megrendelését. A t. miniszter úr felszólalásának reám vonatkozó részében azt mondta, hogy olyan politikai módszerrel, amelyet én alkalmaztam, nem fogom tudni aláásni az ő becsületes munkával megszerzett tekintélyét. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elsősorban nem akarom aláásni az ő tekintélyét. En elvi alapon mondok bírálatot, bírálom az ő politikáját és politikájának eredményét, de nem bírálom az ő személyét. Másodszor pedig nem tudom, hogy mit ért ilyen módszer alatt, mert annál tárgyilagosabb módszert, mint számok alapján bírálatot mondani, elképzelni nem tudok. De végül meg is nyugtatom az igen t. miniszter urat. Elismerem, hogy a politikai módszertannak sokkal nagyobb mestere, mint én vagyok. Kijelentem azonban, hogy sem politikai módszertant, sem politikai erkölcstant sen5. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 201 kitől, a miniszter úrtól sem vagyok hajlandó tanulni, mert szerintem a Dolitika lényege nem a taktikában rejlik, hanem az egyszerű és leplezetlen igazság kérdésében. (Helyeslés balfelől) Sok mindenre válaszolt az igen t. miniszter úr, de %iég több van, amire nem válaszolt. (Kuna P. András közbeszól. — Malasits Géza: Megkapja a pápai rendjelet! A miniszter úr kieszközli magának, mert iól viselte magát. — Derültség és zaj. — Elnök csenget.) - Nem válaszolt a miniszter úr a zárszámadással kapcsolatos összes észrevételeimre, kivéve csak egyetlenegyet, amely a misemondóruhákra vonatkozott. Nem válaszolt sem a túlkiadásokra, sem az előirányzottnál csekélyebb bevételekre irányuló megjegyzéseimre. Nem válaszolt a költségvetésileg rendszeresített alkalmazottak létszámának be nem tartása kérdésében. Nem válaszolt arra nézve, hogy saját előbbi költségvetését a zárszámadáshoz beadott indokolásban irreálisnak nevezte. Nem válaszolt a zárszámadási jelentés 244. tételére; nem válaszolt arra sem, hogy a rendkívüli kiadásoknak majdnem 50%-át Szeged városára fordította. Végül nem válaszolt arra a tudatosan feladott konkrét kérdésemre sem, hogy miképpen lehet hetekintést nyerni arra nézve, vájjon egyes minisztériumoknak nincsenek-e vállalkozókkal és iparosokkal szemben tartozásai. Most már indokolnom kell, hogy miért tettem fel ez^ a kérdést és újból fel kell tennem ezt a kérdést. (Halljuk! balfelöl.) A magyar közvéleményben ugyanis olyan hírek vannak elterjedve, amelyek azt állítják, hogy a kultuszminisztérium úgy el van adósodva, mint egy békebeli huszárhadnagy. (Derültség.) De olyan hírek is terjengenék, hogy például Szegeden húsvéttól karácsonyig a teljesített munkáért az iparosok, vállalkozók és munkások nem tudták megkapni a nekik járó összeget, s hogy a talpukat járták le egészen addig, míg húsvét után Szeged városának hozzájárulásából részletfizetések nem történtek. Még azt a hihetetlen hírt is terjesztik, hogy a kultuszminisztérium az 1931/32. évi költségvetés terhére ad ki utalványokat, s hogy ezen utalványok leszámítolását a magyar pénzintézetek megtagadják. (Zaj.) Hangsúlyozom, hogy én mindezeket a híreket nem hiszem el, de éppen azért, minthogy én komoly kritikát gyakorolok a kultuszminisztérium egész ügyvitele s az egész magyar adminisztráció renutációja érdekében, halaszthatatlanul fontosnak tartom, hogy ennek a kérdésnek járjunk utána, s a közvéleményben én is hajlandó vagyok komoly adatok alapján megvédeni a kultuszminisztérium reputációját. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt csak bízza ránk! — Derültség és zaj. — Kuna P. András: Négyszáz pengős védelem! — Propper Sándor: Majd megvédi Kuna P.!) A gyanakodó közvéleményt csak egy pártatlan fórum komoly, tárp-vilagos, alapos vizsgálata után megalkotott vélemény nyugtathatja meg. De bátor vagyok itt még egy kérdést felvetni. Azt szeretném tudni, hogy hol lehet betekintést nyerni a kultuszminiszter úrnak vagy igen kiváló munkatársainak külföldi utazásaira vonatkozó költségelszámolásokba? Itt érdemileg nem akarok az utazások kérdésével foglalkozni, nem akarok kitérni a legközelebbi múltnak bájos eseményeire, az északsarki osillagtúrára, sem ennek várható következményeire, sem a középiskolai kombinált 30*