Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
12 Az országgyűlés képviselőházának UOi. ülése 1930 június 3-án, kedden. és micsoda lelkiállapotban lehetnek azok, akiknek a mindennapi kenyér megszerzése is gondot ad! (Ügy van!) Most a beiskoláztatásról szólnék. (Halljuk!) Szeretném és célszerűnek is tartanám, ha kíméletesebben bánnának a földműves szülőkkel, olyan értelemben, hogy tíz éven felüli gyermekeik a szorgos munka beköszöntésével már az iskolából elbocsáthatók legyenek. Tudom, hogy az a felelet rá, hogy ezt már nem lehet. En pedig állítom, hogy lehet, meg szükséges is. Falun a földmívelő népnél — mindenki tudna — nem úgy van, mint a városon, ahol a feleségnek csak a háztartás, a lakás rendbentartása és az ebédfőzés a dolga. Ott a szorgos feleség férjének kinn a mezőn is segédkezik és ott nagy szükség van a tíz évnél idősebb iskolásgyermekre azért, hogy kisebb testvérkéiére vigyázhasson. Ezen a helyzeten lehet és kell is segíteni, és elérhetjük, hogy azért ne maradjon analfabéta az a gyermek, mégpedig úgy, hogy ne változtassák a takarékosság elve alapján a tanulók létszámát, ne hatvanat osszanak be egy tanítóhoz, hanem maradion meg a negyvenes létszám. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor azután tél idején többet foglalkozhatik a tanító áz ő negyven tanulójával és eléri a t munkaidő beálltáig azt az eredményt, amelyet ígv Péter Pálig ér el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Hegedűs Kálmán: Vannak százas létszámok is!) Kívánatos volna még az ismétlő iskolában lévő suhancoknak korábbi szabadságolása is. ^mégpedig azért, mert ezek már nemcsak a családra hasznosak, 'hanem a közre is, mert ezek már komoly munkaerőt kénviselnek, isokszor olyan munkaerőt, hogy a felnőtt férfiak nyomukba sem érhetnek el; például a cukorrénaegyezésnél az a 14—15 esztendős suhanc ^sokkal többet ér, mint a 30—40 éves férfi. Kérdés, e hosvan lehetséges ez a. korábban való szabadságolás 1 ? Meg f lehet állapítani, hogv igen, lehetséges ezt végrehajtani, hiszen elméleti oktatásban ezek a fiúk úgyis részesülnek télviz idején, amikor talán jobb volna nekik, lm mindennap iskoláiba, volnának, nemcsak ismétlő iskolában. Nyáron, amikor a gyakorlati tudásra, kerül a sor, akkor azt hiszem, hogy legalább is^ egyenlőnek lehet mondani az ismétlő iskoláéval azt a tanulást, amit felügyelők mellett, mint munkások, vagy pedig édesapjuk mellett, mint segítség végeznek, kint a szántóföldön. (Ügy van! a jobboldalon.) Szóvá, szeretném még tenni azt, igen t. Ház, hogy csak a közelmúltban hoztunk törvényt a polgári iskoláknak szélesebb területen való felállításáról <s most már úgy hallom, hogy több, mint száz ilyen polgári iskola felett meghúzták a lélekharangot, elnéptelenedés jogcímén. Legyünk egy kicsit irgalmasok ezekkel az iskolákkal szemben. Nem lehet most tiszta képet alkotnunk, hiszen a háborús lecsökkent születések száma most érezteti hatását, (Ügy van! a jobboldalon.) így most még nem tudjuk megállapítani, elnéotelenedettek-e avagy életképesek-e ezek az iskolák. (Ügy van! a jobboldalon.) Ehhez az iskolatípushoz, úgy érzem, ragaszkodnunk kell, bár ez az^iskolatípus sem nem elemi iskola, sem nem középiskolai, de a maga helyén méfiris hézagpótló. Ha vidéki gócpontokon van felállítva, a kisiparosoknak, kiskereskedőknek, a tisztviselőknek kedves és akiknek módjában áU az átlagnál is magasabb műveltség elsajátítása, azoknál ki lehet próbálni, hogy úgy mondjam, a tehetséget, hogy vájjon érdemes-e rá költeni és ha egy szülő felismeri a gyermekében, hogy talán hasznos .volna tovább taníttatni, nem szükséges mindjárt a költséges városi középiskolába küldeni, hanem a lakóhelyén vagy a szomszédjában lévő polgári iskolába küldi, ott a négy osztály elvégzése után vágy visszamegy az ekeszarvához, a munkapadokhoz, vagy pedig, mint kiváló egyéniség, a különbözeti vizsga letételével a középiskola felsőbb osztályába léphet, vagy olyan iskolába, ahol bizonyos kenyérkereseti állásra is képesítenek.^ Nem vagyok híve a művelődés elsajátítása terén semmiféle korlátozásnak azért, mert a korlátozás mindig igazságtalanságot is rejt magában annyiban, hogy protekció révén sokszor olyanok kerülnek a felsőbb iskolába, akik talán nem érdemlik azt meg, vagy amint most dívik, csak a jeles bizonyítványt veszik figyelembe, erre pedig azt kell mondanom, hogy az élet iskolája sokszor megcáfolta a középiskolák bizonyítványait. (Ügy van!) En a tanulás terén a teljes szabadság híve vagyok. Ha már így van, akkor arra kell kérnem az igen t. miniszter urat, hogy ne torpanjon meg, még kevésbbé álljon meg építő munkájában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Csak bátran előre! Maradjon meg olyan alkotó kultuszminiszternek, amilyennek eddig bizonyult. (Helyeslés jotíbfelől.) Ha ezzel szemben valaki azt veti szememre, hogy szemem elől tévesztem a takarékosság elvét, azt felelem: a falu kultúrájának rovására ne takarékoskodjunk, bátran és Őszintén kimondom, hogv az elért 3%-os megtakarítás bennem nem kelt valami nagy örömet. Sem nekem, sem fajtámnak nem sokat numerái, hogy 100 pengő-e a köztartozás, vagy 97. Az nem nagy különbség, e helyett inkább szüntettessék meg az a diszparitás, amely ma fennáll az iparcikkek és a mezőgazdasági termel vények árai között. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Annak a kevés pénznek.. amelyet termeivényeinkért kapunk, legyen vásárlóereje, és ha az meglesz, akkor teherbír ókép esek leszünk s tudunk áldozni a haza oltárán. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokol számosan üdvözlik.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, egyike vagyok azoknak a képviselőknek, akik valóban ritkán veszik igénybe a t. Ház türelmét. Különben is házszabályaink szerint a miniszteri beszéd tartama nem számít bele a mai nap tanácskozásra szánt idejébe és így senki elől nem veszem el tulajdonképpen a szólási lehetőséget. Engedjék ^teh át meg nekem, hogy a kultusztárca vitájának mintegy bevezetéséül, szóljak azokról a kérdésekről, amelyek a jövő költségvetéssel kapcsolatosak. Már nagyrabecsült barátom, az előadó úr is megemlékezett egy férfiúról, Oberhammer Antalról, akinek korai elhunytát, azt hiszem, valamennyien mély fájdalommal láttuk. (Úgy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Hosszú ideig volt a kultusztárca, előadója ás képviselt egy egyetemi várost, Pécs városát itt a páriamentben és ez alatt az idő alatt nemes egyéniségével és kulturális téren kifejtett szép működésével megnyerte valamennyiünk rokonszenvét és nagyrabecsülését. (Úgy van! Ügy van!) A gazdasági világválság, mely természetesen Magyarországon még erősebben érezteti hatását, szükségessé tette állami költségvetésünk redukcióját és ebből a redukcióból természetesen a vallás- és közoktatásügyi tárcának is ki kellett vennie a. maga részét. Az apadás 5,640.000 pengőt tesz ki. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy a fizetések és egyéb illetmények, a lakpénz és a nyugdíjak automatikus
