Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

12 Az országgyűlés képviselőházának UOi. ülése 1930 június 3-án, kedden. és micsoda lelkiállapotban lehetnek azok, akik­nek a mindennapi kenyér megszerzése is gon­dot ad! (Ügy van!) Most a beiskoláztatásról szólnék. (Hall­juk!) Szeretném és célszerűnek is tartanám, ha kíméletesebben bánnának a földműves szülők­kel, olyan értelemben, hogy tíz éven felüli gyer­mekeik a szorgos munka beköszöntésével már az iskolából elbocsáthatók legyenek. Tudom, hogy az a felelet rá, hogy ezt már nem lehet. En pedig állítom, hogy lehet, meg szükséges is. Falun a földmívelő népnél — mindenki tudna — nem úgy van, mint a városon, ahol a fele­ségnek csak a háztartás, a lakás rendbentar­tása és az ebédfőzés a dolga. Ott a szorgos feleség férjének kinn a mezőn is segédkezik és ott nagy szükség van a tíz évnél idősebb is­kolásgyermekre azért, hogy kisebb testvérké­iére vigyázhasson. Ezen a helyzeten lehet és kell is segíteni, és elérhetjük, hogy azért ne maradjon analfabéta az a gyermek, mégpedig úgy, hogy ne változtassák a takarékosság elve alapján a tanulók létszámát, ne hatvanat ossza­nak be egy tanítóhoz, hanem maradion meg a negyvenes létszám. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor azután tél idején többet foglalkozhatik a tanító áz ő negyven tanulójával és eléri a t munkaidő beálltáig azt az eredményt, amelyet ígv Péter Pálig ér el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Hegedűs Kálmán: Vannak szá­zas létszámok is!) Kívánatos volna még az is­métlő iskolában lévő suhancoknak korábbi sza­badságolása is. ^mégpedig azért, mert ezek már nemcsak a családra hasznosak, 'hanem a közre is, mert ezek már komoly munkaerőt kénvisel­nek, isokszor olyan munkaerőt, hogy a felnőtt férfiak nyomukba sem érhetnek el; például a cukorrénaegyezésnél az a 14—15 esztendős su­hanc ^sokkal többet ér, mint a 30—40 éves férfi. Kérdés, e hosvan lehetséges ez a. korábban való szabadságolás 1 ? Meg f lehet állapítani, hogv igen, lehetséges ezt végrehajtani, hiszen elmé­leti oktatásban ezek a fiúk úgyis részesülnek télviz idején, amikor talán jobb volna nekik, lm mindennap iskoláiba, volnának, nemcsak is­métlő iskolában. Nyáron, amikor a gyakorlati tudásra, kerül a sor, akkor azt hiszem, hogy legalább is^ egyenlőnek lehet mondani az is­métlő iskoláéval azt a tanulást, amit felügye­lők mellett, mint munkások, vagy pedig édes­apjuk mellett, mint segítség végeznek, kint a szántóföldön. (Ügy van! a jobboldalon.) Szóvá, szeretném még tenni azt, igen t. Ház, hogy csak a közelmúltban hoztunk törvényt a polgári iskoláknak szélesebb területen való fel­állításáról <s most már úgy hallom, hogy több, mint száz ilyen polgári iskola felett meghúzták a lélekharangot, elnéptelenedés jogcímén. Le­gyünk egy kicsit irgalmasok ezekkel az isko­lákkal szemben. Nem lehet most tiszta képet al­kotnunk, hiszen a háborús lecsökkent születések száma most érezteti hatását, (Ügy van! a jobb­oldalon.) így most még nem tudjuk megállapí­tani, elnéotelenedettek-e avagy életképesek-e ezek az iskolák. (Ügy van! a jobboldalon.) Eh­hez az iskolatípushoz, úgy érzem, ragaszkod­nunk kell, bár ez az^iskolatípus sem nem elemi iskola, sem nem középiskolai, de a maga helyén méfiris hézagpótló. Ha vidéki gócpontokon van felállítva, a kisiparosoknak, kiskereskedőknek, a tisztviselőknek kedves és akiknek módjában áU az átlagnál is magasabb műveltség elsajátí­tása, azoknál ki lehet próbálni, hogy úgy mond­jam, a tehetséget, hogy vájjon érdemes-e rá köl­teni és ha egy szülő felismeri a gyermekében, hogy talán hasznos .volna tovább taníttatni, nem szükséges mindjárt a költséges városi kö­zépiskolába küldeni, hanem a lakóhelyén vagy a szomszédjában lévő polgári iskolába küldi, ott a négy osztály elvégzése után vágy vissza­megy az ekeszarvához, a munkapadokhoz, vagy pedig, mint kiváló egyéniség, a különbözeti vizsga letételével a középiskola felsőbb osztá­lyába léphet, vagy olyan iskolába, ahol bizonyos kenyérkereseti állásra is képesítenek.^ Nem va­gyok híve a művelődés elsajátítása terén semmi­féle korlátozásnak azért, mert a korlátozás min­dig igazságtalanságot is rejt magában annyi­ban, hogy protekció révén sokszor olyanok ke­rülnek a felsőbb iskolába, akik talán nem ér­demlik azt meg, vagy amint most dívik, csak a jeles bizonyítványt veszik figyelembe, erre pe­dig azt kell mondanom, hogy az élet iskolája sokszor megcáfolta a középiskolák bizonyítvá­nyait. (Ügy van!) En a tanulás terén a teljes szabadság híve vagyok. Ha már így van, akkor arra kell kérnem az igen t. miniszter urat, hogy ne torpanjon meg, még kevésbbé álljon meg építő munkájában. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Csak bátran előre! Maradjon meg olyan alkotó kultuszminiszternek, amilyennek eddig bizonyult. (Helyeslés jotíbfelől.) Ha ezzel szemben valaki azt veti szememre, hogy szemem elől tévesztem a takarékosság elvét, azt felelem: a falu kultúrájának rovására ne takarékoskod­junk, bátran és Őszintén kimondom, hogv az elért 3%-os megtakarítás bennem nem kelt va­lami nagy örömet. Sem nekem, sem fajtámnak nem sokat nume­rái, hogy 100 pengő-e a köztartozás, vagy 97. Az nem nagy különbség, e helyett inkább szüntet­tessék meg az a diszparitás, amely ma fennáll az iparcikkek és a mezőgazdasági termel vények árai között. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Annak a kevés pénznek.. amelyet termeivé­nyeinkért kapunk, legyen vásárlóereje, és ha az meglesz, akkor teherbír ókép esek leszünk s tu­dunk áldozni a haza oltárán. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokol számosan üdvözlik.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úr kíván szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közokta­tásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, egyike vagyok azoknak a képvise­lőknek, akik valóban ritkán veszik igénybe a t. Ház türelmét. Különben is házszabályaink szerint a miniszteri beszéd tartama nem számít bele a mai nap tanácskozásra szánt idejébe és így senki elől nem veszem el tulajdonképpen a szólási lehetőséget. Engedjék ^teh át meg nekem, hogy a kultusztárca vitájának mintegy beveze­téséül, szóljak azokról a kérdésekről, amelyek a jövő költségvetéssel kapcsolatosak. Már nagyrabecsült barátom, az előadó úr is megemlékezett egy férfiúról, Oberhammer An­talról, akinek korai elhunytát, azt hiszem, vala­mennyien mély fájdalommal láttuk. (Úgy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Hosszú ideig volt a kultusztárca, előadója ás képviselt egy egyetemi várost, Pécs városát itt a páriament­ben és ez alatt az idő alatt nemes egyéniségé­vel és kulturális téren kifejtett szép működésé­vel megnyerte valamennyiünk rokonszenvét és nagyrabecsülését. (Úgy van! Ügy van!) A gazdasági világválság, mely természete­sen Magyarországon még erősebben érezteti hatását, szükségessé tette állami költségveté­sünk redukcióját és ebből a redukcióból termé­szetesen a vallás- és közoktatásügyi tárcának is ki kellett vennie a. maga részét. Az apadás 5,640.000 pengőt tesz ki. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy a fizetések és egyéb illetmé­nyek, a lakpénz és a nyugdíjak automatikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom