Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

194 Az országgyűlés képviselőházának többször hallottam az ő kijelentéseit, de effektive megtörténnek ilyen esetek. (Gaal Gaston: Meg kell szüntetni!) Meg kell tehát szüntetni. A jutalékrendszer nem igazságos, nem érte el azt a célt, amelvet akart, hanem igenis kihasználták egyesek, hogy nagyobb jövedelmeket szerezzenek maguknak. A jutalékrendszer folytán egyenlőtlenség igazságtalanság állt elő a tisztviselői karban. Nem az történik, amit 'a miniszter úr célul kitűzött, hogy a jobb munkaerőket jutalmazza, hanem az történik, hogy az élelmesebbek, a bru talis abb ak nagyobb jövedelmet tudnak összeharácsolni, mint a többiek. Ezt nem helyeslem. (Sándor Pál: De jön a gabonaadó!) Arról is akarok beszélni, az is egyik témája beszédemnek. Elsősorban ezt az aggodalmamat akarom kifejezésre juttatni. Itt van például a földmunkások kérdése, amellyel sürgősen, okvetlenül foglalkozni kell. A földmívelésügyi miniszter úr az egyik egységespárti képviselőnek azt mondotta, túlzott az az .adata, hogy 30.000 földmunkás van munka nélkül. Ki kell jelentenem, hogy nem túlzott az az adat. (Buday Dezső: Többen vannak!) Ez igenis így van és megint helytelen, ha a kormányzat az optimizmus jegyében leinti ezt a kérdést és nem törődik az ügyekkel. Igenis, ez a helyzet fennáll és ez veszedelem az Alföldön. A kisgazdatársadalomban pedig egy nagyon . aggasztó jelenséget látok: az úrgyűlölet szimptomáját. (Ügy van! a baloldalon.) ^Lehetetlen helyzet, hogy most innen Budapestről járnak le lelkiismeretlen agitátorok, (Zaj a jobb- és a baloldalon.) akik vasarnaponkint odaállanak a pi'acra és nem törődnek azzal, hogy egy országot döntenek romba, hanem azt akarják, hogy újból ezeken a padokon üljenek, hogy legyen megint mandátumuk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, ez lehetetlen helyzet. Ha valakinek hataloin van a kezében, ha kezében van az adminisztráció, azt az igazság és józanság jegyében érvényesítse, de ne engedje, hogy megint ugyanaz történjék, mint 1918-ban. Akkor is hallottam, előttem jelentette ki az akkori főkapitány úr, hogy a helyzet nagyszerű, minden rendben van, a főispánok igenlő jelentést adtak és egyszerre itt voltunk a katasztrófában. Most nem tudunk nagy politikát, külpolitikát, meg egyéb dolgot csinálni, ha a belső alap a lábunk alatt el kezd ingadozni. (Ügy van! a baloldalon.) Minden lelkiismeretes képviselő, aki kerületében jár, igazolni fogja, hogy amit én mondottam, az nem túlzás, hanem megfelel a valóságnak. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez így van!) Engedelmet kérek, azért mondottam, hogy itt van a tizenkettedik óra. Itt hallottunk mindenféle tervről. Szerintem nagy baj, hogy a tervek kivitele óriási késedelmet szenved. Nagyon sok az előzetes, titokzatos tanácskozás. Itt van a gabonaértékesítés kérdése. Én már láttam sárguló kalászokat Szeged tájékán, az őszi árpa már egészen sárga. Egykettőre itt lesz az aratás. Bocsánatot kérek, a gabonaértékesítés problémájának organizálása olyan előrelátást és olyan pontos kivitelt igényel, hogy nem hiszem, hogy azt rövid idő alatt effektuálni lehessen. Ez is bizonyos titokzatos módon történik, szerintem bizonyos téves beállításból kiindulva. Mert ha ennek a gabonaértékesítési reformnak ismét az lesz az egyoldalú folyománya, hogy a fogyasztást aránytalanul megdrágítja, akkor megint neim érünk el semmit, mert hiszen a városi lakosság pszichéjét fogja az egész dolog fellármázni •és meg vagyok róla győződve, hogy a kisgazdáknak semmi hasznuk nem lesz belőle. (Ügy van! 5. ülése 1930 június 11-én, szerdán. a baloldalon.) Megmondom miért. A fedezetlen határidőüzletről lehet beszélni, ha valaki^ azt mondja, hogy meg akarom reformálni, erről is lehet beszélni, de ez nagyon kényes téma, amelyről nem lehet csak úgy készületlenül diskurálni. Az is kétségtelen, hogy ennél a kérdésnél nagyon sok hiba van, amelyet azután a termelők éreznek gabonájuk, terményük értékesítésénél. (Egy hang a jobboldalon: Így van!) Helytelen szerintem ezt szabadjára engedni és szabályozás helyett lisztadót behozni, amely megdrágítja a lisztet nem tudom mennyivel. Mert hogyan szokott ez lenni? Ha az állam megdrágítja kilogrammonként 5 fillérrel, az míg a fogyasztóhoz jön, legalább 10—15 fillért tesz ki. Itt van az alapár. A termelő minden métermázsánál a piaci ár után kapna 3 pengő premiumot. Hol van a garancia, hogy nem fogják a termelési árat a piacon megint annyira lenyomni, hogy abból a 3 pengő kikerüljön? Ez lehetetlenség. Erre nincs garancia. Az eredmény az lesz, hogy drágítják a lisztet és a két osztály, a városi- és agrárosztály között megint szítani fogják az ellentéteket, amit én nem tartok helyesnek, megint annak f az egységes nemzeti politikának szempontjából, amely mindig a szemem előtt lebeg. Nem helyes, ha ez a kérdés megint úgy lesz megoldva, hogy a fogyasztást drágítja. Hiszen az élet nehéz, a városok népe is alig bír megélni. Ha azt akarjuk, hogy a városokban nyugalom és rend legyen, akkor nem lehet ilyen rendszert behozni, mert szerintem ilyen reform nem fogja célját elérni. Megint csak azt hangoztatom, .ki garantálja, hogy azt a 3 pengőt, amelyet egy . mázsa búzánál kontemplálnak, effektive a vevő fogja megfizetni'? Ez nem lesz meg, ezt megint áthárítják a piaci ár lenyomásával, megint nem leBz elérve a cél, hogy a világpiaci árak érvényesüljenek. A prémiumrendszert úgy kontemplálják, hogy a prémium a finomliszt métermázsájánál öt pengő legyen. (Sáncfor Pál: Tizenhat!) Ez megint óriási teher. Exportkereskedelmet természetellenes eszközökkel folytatni nem lehet. Az állam nem arra hivatott, hogy az exportot maga organizálja. Igenis, irányíthatja, de az exportot az ország belső kereskedelmének kell megteremtenie. Nem lehet az állami támogatást annyira vinni, hogy ez a támogatás végül is az összes adózók terheit növelje. Ez lehetetlenség. Nagyon sajnálom, hogy ezt a kérdést nem egy nyilvános kritikai fórum előtt vetették fel. Valószínűnek tartom, hqgyha már kész törvényjavaslat formájában fog ide kerülni, nem lesz módunkban e kérdés tekintetéiben érdemben eredményeket elérni. (Fábián Béla: Majd leszavazzuk a kormányt!) Az én pártom is kidolgozott egy nagyon értékes anyagot. Czettler Jenő t. képviselőtársam itt csak röviden iismertette. Heteken keresztül dolgoztunk ki egy gazdaj-ági programmot, de a pártnak nem volt módjában ezt a gazdasági programmot érvényesítenie, hogy ez a kérdés kölcsönös megvitatás és jóindulatú bírálat jegyében intéztessék el. Czettler Jenő t. képviselőtársam 15 perc alatt terjesztette elő az egész anyagnak egy részét itt a Házban. így a dolog érdemét nem lehet szolgálni. Ha a perspektívát nézem, lehet, hogy az én megállapításéul bizonyos ellenmondásokra fog találni, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy sajnálatos diszharmónia van ebben az országban a termelési ágak között. Ez az ország kifejezetten agrárállam akar lenni. (Graeffl Jenő: Az is!) Megmondom, hogy miért akar lenni. En most kritikával élek itt, t. képviselő