Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Áz. országgyűlés képviselőházának 405. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 195 úr. Akar lenni, mert ez a jószándék megvan az egységespártban, (Meskó Zoltán: Természetes!) megvan a jószándék a kormányban is, mégis, amikor a speciális agrárállam érdekében intéz­kedéseket kellene tenni, mindig vannak titok­zatos kezek, amelyek megfogják az államot és korlátozzák ezeknek azintézkedétaeknek a meg­tételében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon­— Taps a balközépen.) A dolog tudniillik úgy áll, hogy mi nem vonhatjuk le a következmé­nyét annak, hogy agrárállam vagyunk. Koncedálom, hogy egy állam ipar és keres­kedelem nélkül nem élhet meg. Ez természetes, ezt a tételt nem is kell bizonyítanom. Azt sem mondhatja senki, hogy én kereskedelem- és iparellenes vagyok. Ilyen tétellel ab ovo nem vitatkozom, mert ezt sohasem mondtam. Mint Budapest székesfőváros^ egyik képviselőjéről és mint olyanról, aki látja azt a jelentőséget, amely az iparral és a kereskedelemmel kapcso­latos, igen természetesen elhihetik, hogy ezeket a tényeket minden állításomnál ab ovo figye­lembe veszem. A kereskedelmet és ipart fel kell karolni, meg kell teremteni, lehetőleg elő kell mozdítani, mert ott rendkívül sok exisztenciá­nak kenyeréről, az országnak üdvéről van szó. De mégis fenntartom azt az állításomat : nines meg az összhang a kifejezett agrár jelleg és a többi termelési ág között. Ez a titokzatos kéz szerintem az a nagy gyári ipar, amely, itt nagyobb súlyt élvez, mint amennyit jelentőségénél fogva megérde­mel. (Ügy van! Ügy van! a iobb- és a balolda­lon.) Itt van a kartellkérdés, amelyet Sándor Pál t. képviselőtársam felvetett. Elismerem, — és itt van az az egységes nemzeti alap, amelyet hirdetek — az ő konkrét tételei az önfeláldozás jegyében születtek, hiszen ő ahhoz a társaság­hoz tartozik. Ö itt előterjesztette ezeket és az a titokzatos kéz mindig rajta ül még ma is ezen a kérdésen. (Ügy van! Ügy van!) Valameny­nyien helyeselnek, ha arról van szó, hogy a kartellek ellen védekezni kell, de az a titokzatos kéz a mi összes mandátumainknál erősebb. (Zaj.) Mi ez a titokzatos r kéz? A gyáriparnak túlontúl való favorizálása és a gyáripar befo­lyásának koncedálása nagyobb mértékben, mint amennyit megérdemel. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennél a kérdésnél meg akarom jegyezni, hogy sajátos dolog, de ez bi­zonyos vonatkozásban világjelenség. Már említettem a pénzügyi bizottságban, hogy egy barátom volt nemrég Amerikában, különösen az Egyesült-Államok északi részé­ben. Azt mondja, hogy egyik farmot a másik után, üzemen kívül helyezik. Felveszik a köl­csönt, amennyiben lehet, arra a farmra és ott hagyják az egészet. Annyi farmot látott elha­gyatva, néptelenül, hogy egyszerűen megdöb­bent, amint látta, hogy a gaz kiveri a szántó­földeket, amelyek körül vannak kerítve, tehát belterjes gazdálkodás külső kritériumait mu­tatják és mégis otthagyják őket. (Gyömörey Sándor: Franciaországban ugyanez a jelenség van!) Kérdezte: miért van ez? Azt mondták: a gyáripar sokkal kedvezőbb helyzetben van. Először a munkásoknak jobb bért tud fizetni és így elvonja a munkaerőt a gazdáktól, má­sodszor ebből kifolyólag mérték nélkül emeli az iparcikkek árát, és az agrártermények ára ezekkel az árukkal nem tud versenyezni. Ennek folyománya, hogy olyan drágák az iparcikkek, ihogy a mezőgazdaság nem tud termelni. (Gaal Gaston: Ugyanaz, mint nálunk! — Ügy van! Ügy van! — Zaj.) Kétségtelen dolog, hogy ez is azt jelenti, hogy nincs meg az összhang. Azért mondottam, hogy az összhang hiánya a termelési ágak kö­zött, úgy látszik, világgazdasági jelenség. Ha, mondjuik, az amerikai gyáripar preponderan­ciát igényel, azt még megértem. De nem áll ez a magyar gyáriparra, amely csak úgy tud dol­gozni, hogy^ a munkások bérének rovására foly­ton kisebbíti , a rezsiköltségeket, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) amely élvezi az állam minden támogatását a tarifák és egyebek tekintetében. (Gaal Gaston: Adó-' mentességben!) De azért, ha valaki felhozza, hogy végeredményben lehetetlen, hogy egy gyárnak, illetve részvénytársaságnak: igazga­tója 600.000 pengőt kapjon évente, erre azt mondják, hogy ez magánügy. Hát nem magán­ügy ! (Ügy van! Ügy van!^ a jobboldalon és a középen.) Akkor lenne magánügy, ha ez a gyár­ipar nem koldulna folyton ott a kormány elő­szobájában. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb­és a baloldalon. — Gaal Gaston: Eredménnyel koldul, ez a bibi! — Ügy van! a jobboldalon. —­Zaj. — Malasits Géza: Látszik, hogy nincs itt Biró Pál, mernek tapsolni ennek! — F. Szabó Géza: Elég baj, hogy eredménnyel! — Zaj.) Eredménnyel koldul. Ott koldul a kormány elő­szobájában és kierőszakolja a dolgokat, tarifá­lis export- és esryéb kérdésekben. A munkásait három napig dolgoztatja... (Zaj a jobbolda­lon. — Malasits Géza: Látszik, hogy Biró Pál nincs itt, most mernek beszélni! Ha itt van, akkor hallgatnak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Wolff Károly: ... és ennek ellenére olyan hitbizományt teremt egyes dinasztiák részére, hogy ez egyenesen lehetetlen. (Fábián Béla: Nem kell támogatni azt a kormányt, amely ezt tűri!) Én ezt elöljáróban kifejtettem, nem mél­tóztatott itt lenni. (Kabók Lajos: Mégis támo­gatja a kormányt!) Én a keresztény alapot tá­mogatom, nemzetemet támogatom és nem em­bereket. (Zaj. — Elnök csenget.) Igenis, le akar­tam ezt szögezni itt a Ház plénuma előtt. Le­hetetlenség, hogy mindenkitől 'követeljük az élet­standard leszállítását és legyenek itt gyiárigaz­gatók, akiknek változatlanul 600.000 pengő össz­jövedelmük van akkor is, ha a munkások há­rom napig dolgoznak egy héten. (Zaj.) Engedelmet kérek, ha áldozatot követelünk, ha újabb adókról beszélünk, lisztadóról, a fo­gyasztás megadóztatásáról, akkor ezt sem lehet szó nélkül megengedni. Milyen címen van^ en­nek a gyáriparnak ilyen kolosszális befolyása? A Gyosz. a törvényeinkbe is belenyúl indoko­latlanul. Javaslatokat tesz. Engedelmet kérek, nem mondom, hogy ne nyúljon bele, azt sem mondom, hogy ne kérdezzék meg. Nem vagyok a túlzás embere, a jelen esetben is objektív alapon tárgyalok és azt mondom: csak annyi legyen a befolyása, amennyit az összes terme­lési ágak között kívánatos összhang megenged. Most továbbmegyek. ; Miért világjelenség ez? Azért, mert a pénzintézetek eltértek eredeti rendeltetésüktől. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon és a középen.) A pénzintézetek nem pénzintézetek, nem bankárok, hanem ( mind vál­lalkozók az egész vonalon. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ezzel a vállalko­zással egyéni érdekeltséget vállalnak és egy­oldalúságot visznek be a gazdasági helyzetbe, mert a magukét^ támogatják, a hitelnyújtás nemzeti feladatát pedig nem^ teljesítik kellő­képpen. Mindig a saját iparvállalatukra gon­dolnak, s azzal versenyeznek a helyett, hogy kizárólag bankárok lennének. Most, miután a bankok abszolút kapcsolatba jutnak a gyár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom