Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-405
Az országgyűlés képviselőházának Wo. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 193 úr azt kívánja bebizonyítani, hogy én 1918-ban nem voltam a nemzeti táborban, mindenesetre nagyon jellemző a tárgyalási módjukra. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly: Előre kellett bocsátanom, hogy a nemzeti egység alapján állok. Ezt a nemzeti egységet azon az alapon akarom megvalósulva látni, amelyen ez a nemzet ezerévig állott. Kijelentem, ezen az alapon mindenkit teljes, hátsó gondolat nélküli szeretettel üdvözlök a nemzeti munka jegyében. (Helyeslés.) Ez az őszinteség szükséges volt, mert nem hiszem, hogy a helyzetet tisztázni lehetne kétértelmű állásfoglalással. (Helyeslés balfelöl.) A magam részéről természetesen, amikor ezt az alapot védem, a jelenségeket is ennek az alapnak szemszögéből vizsgálom és ezért mondtam, hogy a hazafias aggodalom késztetett a felszólalásra, mert én az országban lévő hangulatot nem tudom lekicsinyelni. fNem tudom lekicsinyelni a vidék hangulatát,^ nem tudom lekicsinyelni a főváros hangulatát, igenis, a kormánynak legfontosabb feladata a belső hangulatot orvosolni (Propper Sándor: A bajokat kell orvosolni, nem a hangulatot!) és olyan konkrét intézkedéseket életbeléptetni, amelyek ezeknek a hangulatoknak orvoslását elősegítik. Nekem nem kellemes jelenség, hogy ahova megyek, mindenütt hallom, hogy a nép, különösen a földmívesmunkás könnyen hajlik a szociáldemokrata agitációra. (Br. Podmaniczky Endre: Forradalmasítják őket! — Rot heust cin Mór: Ez fáj magának!?) Igenis, ez nekem fáj. Világnézeti állásfoglalásomból folyik, hogy fáj és ebben a kérdésben — amint előbb mondtam — nem keresztény polgártársaimnak is szól szavam. Nekik is össze kell fogniok ebben a tekintetben velünk, (Propper Sándor: A reakció fenntartására!) mert nekik nem érdekük, hogy a szociáldemokráciának agitációs anyagot adjanak, nem érdekük, hogy a szociáldemokrácia erősbödjék és hiába kötünk külföldi egyezményeket, hiába csinálunk nagystílű külpolitikát, ha egyszer bent az országban nem tudjuk ezt a hangulatot orvosolni, meglepetések elé megyünk. Ez ellen pedig mindenkinek egész erejével küzdenie kell. (Propper Sándor: A bajokat kell orvosolni, nem a hangulatot. —- Zaj.) En sokszor végighallgattam nagyon sok jóbarátomat az egységespárt_soraiból és ezt állapíthattam meg. Mondom újból, én az ő alapjukat védem: a keresztény nemzeti alapot. Hova menjek? Talán a radikálisokhoz menjek ellenzékbe, vagy a szociáldemokratákhoz, én, aki ízik-vérig ennek az ezeréves alapnak meggyőződéses vallója vagyok? (Helyeslés jobb felől. — Zaj.) Igen természetes, hogy nem érdekem, hogy a munkapárt sorsára jusson ez a nagy egységespárt. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Pedig odatart!) Pedig attól félek, hogy erre a sorsra jut. (Propper Sándor: Nyílegyenesen mennek a felé, vegyék tudomásul! Ezzel a politikával! —Br. Podmaniczky Endre: Propper, 'mint próféta! — Zaj.) Erejének tudatában volt a munkapárt, de mégis végeredményben egyik napról a másikra, összeomlott. Nem akarom, hogy az egységespárt erre a sorsra jusson, (Propper Sándor: Láttunk már karón varjút! — Nagy zaj.) mert az egységespárt nyiltan vallja a keresztény nemzeti alapot és miután ennek az alapnak van egyedül jövője, ez a hitvallás arra indít, hogy a pártnak alapját támogassam. Ezért mondom, hogy nem jó úton halad a kormányzat akkor, amikor ezzel a belső hangulattal nem törődik jobban, nem foglalkozik behatóbban és konkrét intézkedésekkel nem siet a helyzet javítására. En a kritikát ezen az alapon gyakorlom. Amint mondottam, sok jóbarátommal beszéltem sokszor odaátról a túlsó oldalról, ha ők feljönnek kerületükből valamennyien ugyanezt mondják. Valamennyi aggodalommal néz a választások elé. Pedig nem az a fontos szerintem, hogy X vagy Y bejöjjön a választásokon, hanem az, hogy milyen irány fog érvényesülni abban a kerületben. Ez a fő. En a mandátumokat nem személyes szempontból kezelem, hanem kezelem az elv szempontjából. Nekünk igenis össze kell fognunk, hogy a szociáldemokrácia előre ne törhessen. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindent el kell követnünk ennek érdekében. (Propper Sándor: Most alapozza meg Bethlen londoni útját! Most dob gerendát Bethlen lábai közé! Ez a dorong!) Ezért nem fogadok el olyan polgári radikális irányt sem, amely — mint az előbb mondottam — csak ajtónyitogatója a szociáldemokráciának. Az a politikai radikalizmus legyen szimpatikus nekem, amelyikkel szimpatizálnak a szociáldemokraták fölényes erejük tudatában? Ezt sem támogatom. En például most Csongrád vármegyében jártam és kénytelen vagyok megállapítani, megdöbbentett az a hangulat, amely Csongrád vármegye népe között uralkodik. Dorozsmán hivatalos tényezőkkel beszéltem erről. Nyiltan, a piacon beszélik az emberek, hogy engedjenek 24 vagy 48 órai szabad rablást, majd akkor ők tudni fogják, hová kell men-' niök. Ilyen nyilatkozatok hangzanak el, ilyen hangulat van, ezt nekem hivatalos tények mondták. (Mozgás.) Nagyon kérem a miniszter urakat, ne fogják fel a kérdést úgy, hogy van optimizmus és pesszimizmus. Ez ma a politikai életben frázis. A tények döntenek. A hangulat az egész országban rossz. (Sándor Pál: Őszinte beszéd!) rossz a fővárosban, rossz a vidéken. (Br. Podmaniczky Endre: Izgatják őket!) En nem akarok olyan irányzatot támogatni, amely a keresztény^ nemzeti alap megsemmisítését fogja eredményezni. En ezt nem akarom és ezért jóindulatúlag, testvéri együttérzéssel^ mondom: a tizenkettedik órában vagyunk és nem szólaltam volna fel ma, ha ezt a hangulatot annak a meggyőződésnek alapján, amelyen állok, nem tartottam volna kötelességemnek elmondani. Künn nincsenek barátaink, ránk erőltetnek bizonyos faktumokat, amelyek elől vállveregetés mellett sem tudunk kitérni. A pénzügyek a lehető legnagyobb nehézségekkel küzdenek, legyen itt biármilyen pénzügyminiszter. Olyan óriásiak a nehézségek, hogy azokkal megbirkózni szinte lehetetlen. Tessék az adókat nézni: nem folynak be. En láttam a vármegyék és a városok kétségbeejtő helyzetét. Kölcsönöket vesznek fel a rezsiköltségekre, az adminisztrációs költségekre. Ez lehetetlen állapot. Az adózásnál elérkeztünk a teherbíróképesség végső határáig. (Egy hang a balközépen: Túl vagyunk rajta.) Az előbb szólott képviselő úr beszédében, azt mondhatnám, az adókezelés mozaikszerű képét tárta elő. . Nem tudom elhinni, hogy valaki 24 pengős bírság uttán 240 pengőt tartozzék fizetni a kamatokkal. Ez nem megy a fejembe, (Mozgás a jobboldalon.) mert ez olyan kiáltó eset lenne, amelyet nem tudok elfogadni. (Propper Sándor: Ez az a rendszer, amelyet tüzen-vizen keresztül támogat!) Sokszor felszólaltam már a^ jutalékok ellen, mert lehetetlen, hogy az adóalanyokat úgy kezeljék, mint valami beveendő várat. Hiszen azokon nyugszik az állam. A jutalékrendszert az adózási rendszerben nem helyeslem, mert a jutalékrendszer brutalitásokra és túllépésekre vezet. Nem helyesli ezeket a pénzügyminiszter úr sem, 'mert erre vonatkozóan 29*
