Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának U05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 189 számosmunkára menni, akkor azt kell mondanunk, hogy a polgári társadalom várából esik ki egy tégla, a polgári társadalom cölöpépítményéből esik ki egy cölöp. /Nagyon kérem a t. pénzügyminiszter urat és az egész kormányt is, kísérje figyelemmel ezeknek a kisembereknek ügyeit, nézze meg a pénzügyminiszter úr, hogy ezek a kisemberek, akiknek sorsán most tízmillió pengő kölcsönnel akarnak segíteni, sajnos, tönkremennek és elpusztulnak azért, mert nem bírják azoknak a terheknek rettenetes összegét, amelyeket fizetniük kell. Itt megint meg kell említenem a dugsegélyek kérdését. Sajnos, kénytelen vagyok visszatérni a miniszter úrnak a dugsegélyek ügyében mondott szavaira. Nem úgy áll a dolog, — és ezt a miniszter úr maga is meg fogja itt erősíteni — hogy ezeket a különféle segélyeket azoknak adnák, akiknél a családban betegség fordul elő, vagy pedig gyermekáldás jön, vagy pedig különösebb szükség merül föl arra, hogy az államtól^ külön pénzeket kapjanak. _ Nem! Ezek évenként visszatérő, ha nem is teljes összegükben visszatérő, hanem sokszor emelkedő, néha csökkenő tendenciájú összegek, amelyeket mindig ugyanazok kapnak. Én nem azt mondóim hogy ugyanazok az emberek mindig ugyananynyit kapnak, de ha betegség, vagy pedig családi .áldás esete forogna fenn, és ezekből a bírságpénzekből ezért kapnának pénzt a tisztviselők, akkor az volna a szituáció, hogy egyszer ennél van betegség, másszor annál van betegség. Itt azonban, sajnos, mindig örökkön-örökké visszatérőleg ugyanazok kapnak pénzeket. Méltóztassanak megengedni, hogy amikor a kisiparosok és kiskereskedők ügyeiről beszélek, rátérjek egy rendkívül fontos kérdésre, amely a rettenetes közterhek mellett — kénytelen vagyok ezt a kifejezést aláhúzni — megeszi az egéisz kisipart és kiskereskedelmet,, ez a kérdés pedig a szövetkezetek kérdése. Minden szövetkezet, amely a faluban van, konkurrenciája a kisiparosnak és kiskereskedőnek. Miért? Mert a cipész keresetét elveszi, mert a szövetkezet árul kész cipőt, a szabó keresetét elveszi, mert .a szövetkezet árul ruhát, a fűszerest megöli, mert a szövetkezet is árul fűszert, ostornyelet, kocsikenőcsöt és minden egvebet. Hova jutunk, ha a kereskedők és iparosok adójából az állam támogatj szövetkezeteket, azokat a szövetkezeteket, amelyek konkurrensei a kisiparosoknak és kiskereskedőknek? Ha tehát azt méltóztatik keresni, hogy miért pusztul a magyar kisipar és kiskereskedelem,^ ha azt méltóztatik keresni, hogy miként lehetséges az, hogy ebben az. országban egyes községekben az iparosoknak 10%-a adta vissza az ejmult esztendőben inarigazolványát, akkor méltóztassék azt három faktorra visszavezetni. Az első faktor a közterhek, a második a Társadalombiztosító, amely mint új teher jelentkezett, a harmadik pedig a szövetkezetek. Erre a három faktorra lehet visszavezetni a magyar kisiparosság onsztulását. (Zaj.) Hogv mennyire így van, méltóztassanak mes-eníredni, hogy megint egy konkrét példávaF iöjjek. A községekben a szövetkezetek élén rendszerint a közsóp-i jegyző vagy pedig az adóügyi jegvző áll. Most ez a jegyző, aki a szövetkezet élén áll... (Zaî a balközérten-) Tessék megengedni, rögtön példákat hozok fel. (Gaal Gaston: Üzletvezető van ma már! Nem olyan szövetkezetek azok, mint voltak!) Annál kevesebb keresnivalóia van ott a jegyzőnek. (Zaj.) Itt van például Gölle község és egy egész csomó község, ahol 1%-ot kap a jegyző az üzlet forgalmából, (Bródy Ernő: Kitől?) — mondom, az üzlet forgalmából — azonkívül kap 2%-ot a tejszövetkezet * forgalma után. A következőket írják az ottani kisiparosok és kiskereskedők (olvassa): «Nekünk muszáj tönkremennünk azért, mert a jegyző állandóan felszólítja az embereket arra, hogy a szövetkezetben vásároljanak, és a tejszövetkezet tisztán csak azoknak a tejét veszi be. akik a szövetkezetben szerzik be mindennemű szükségleteiket.» Azonkívül az az adóügyi jegyző, akinek meg kell állapítania a konkurrensnek, tehát a konkurrens iparosnak és kereskedőnek adóját, szintén a szövetkezet élén áll. (Zaj a halközéven.)

r Hogy a jegyző nem állapítja meg az adót? T. képviselőtársam jegyző volt, azt tehát nagyon jól tetszik tudni, hogy nem az adóhivatalok és pénzügyigazgatóságok, hanem a jegyzők . végzik az adókivetést. Ennek ellenkezőjét csak az mondhatja, aki falut soha nem látott. Minden faluban a kivetési előirányzatot a jegyző csinálja meg és ő csinálván ezt meg, tönkre tudja tenni a falu kereskedőit és iparosait. (Gaal Gaston: Az elöljáróság csinálja!) Az elöljáróság csak névleg csinálja, de az a falusi kisgazda, aki benn van az elöljáróságban, bizony nem csinálja, hanem csinálja maga a jegyző. En tehát igenis azt állítom, hogy annak a községi jegyzőnek, aki egyszersmind a szövetkezet élén áll. tehát az iparosok és kereskedők konkurrenciájának élén, annak mód adatik arra, hogy az államhatalom erejével legyilkolja a kisiparosokat és kiskereskedőket. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) A jegyző arra való, hogy a község jegyzője legyen, nem pedig arra. hogy az a szövetkezetnek az igazgatója legyen, és nem arra való, hogy a szövetkezet elnöke legyen, niert ebben a pozíciójában, mint községi jegyző,^ igenis a konkurrens szövetkezetbe tudja becsábítani az iparosok és kereskedők vevőit és olyan adóval tudja sújtani a község egyéb kereskedőit é.s iparosait, amelyből azok gazdasági katasztrófája következik be. Én nem vagyok az országban az álláshalmozás híve. és ha a székesfővárosnál kifogásoljuk az áljáshalmozást, akkor kifogásolnunk kell azt az államnál is. A községi jegyző, aki megkapja a maga fizetését, akinek megvannak a maga külön magánmunkálatai, aki az államtól még külön segélyt is kap abban az esetben, ha az adókat sikerül neki behajtani, ezzel elégedjék ^meg és hagyja békében a községek iparosait és kereskedőit. Hogy micsoda katasztrófák állhatnak elő az Iparosokra és kereskedőkre nézve, méltóztassék megengedni, hogy egyre hívjam fel a t. Ház figyelmét. T. képviselőtársaim, akik a vidéken járnak, nekem ebben a kérdésben valamennyien igazat fognak adni. Az átalányrendszer ellen az egész országban a legnagyobb panasz hangzik. A kereskedők és iparosok azt mondják, hogy amíg nem volt átalányrend' szer... (Simon András: Ök maguk kérték!) T. képviselőtársam, tessék megvárni a mondat végét. Amíg a kereskedőknél és iparosoknál nem volt átalanyrendszer, addig mindenki azért kérte az átalányrendszer bevezetését, mert meg akart szabadulni a forgalmiadóellen-őrtől. (Br. Podmaniczky Endre: Most meg azt kérik, hogy ne legyen átalányrendszer!) Mi történt erre? Az átalányrendszert bevezették, de az átalányrendszer ma nem felel meg az iparosok és kereskedők forgalmának. Jelenleg a helyzet tehát az, hogy az iparos és kereskedő nemcsak, hogy nem a forgalma után fizeti már az áta-