Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

190 Az országgyűlés képviselőházának k05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. lányt, hanem igenis, fizeti a vagyonából, ha van vagyona, vagv fizeti a hitelező pénzéből. Ezenkívül az a katasztrofális helvzet, hogy azért kérték az átalányremdszert, hogy a f orgalmiadóel'lenőröktől megszabaduljanak, és a helyzet akként alakult, hogy nemcsak hogy nem szabadultak meg a fbrgalmiadóellenőröktŐl, hanem azok ugyanannyit járnak a nyakukra, mint azelőtt. Amikor azt kérdezik, miért, akikor azt mondják: azért járnak továbbra is az átalányozott iparosok és kereskedők nyakára a forgalmi adóellenőrök, mert meg akarják állapítani,, hogy az átalányozás bevezetése óta az illető iparos vagy kereskedő forgalma nem növekedett-e. Valamennyien abban a meggyőződésben voltunk, hogy végre a zaklatások, a vexatúrák az átalányrendszer bevezetésével meg fognak szűnni. Ez meg is ígértetett, és ezért fogadták el a legtöbb helyen az átallámyt. Az azután egészen külön kérdés, hogy miként történik az átalány kivetése. Amikor egy átalányt kivetnek valamely faluban, akkor a kereskedőt vagy iparost, aki fellebbezni akar ellene, figyelmeztetik: vigyázz, mert abban az esetben, ha megfellebbezed forgalmiadóátalányodat, azt a forgalmiadóátalányt fel fogják emelni. Most azután, ha vannak bátrak, akik mégis reménykednék és kérik forgalmiadójuk leszállítását, az történik, hogy tényleg nemhogy leszállítanák felsőbb fokon, hanem mindenütt fel is emelik. Boldog legyen az, akinek fellebbezése azzal az eredménnyel jár, hogy nem emelik fel az adóját. Az eredmény tehát az, hogy nem mernek fellebbezni. Én állítom, — és kérem a miniszter urat, vizsgáltassa meg, igaz-e — hogy olyan rettenetes terrorral kényszerítik az iparosokat és kereskedőket az átalány elfogadására, hogy adatokat szednek tőlük arra vonatkozólag, hogy hány gyermekük vari, ezeknek a gyermekeknek neveltetésére, ellátására, ruházatára mennyi nénz kell, s azután megáll lapítják, hogy erre legalább ennyi pénz kell, annak a 2%-a ennyi és ennyi. Azt mondják: ha neked ennyi pénzre van szükséged, abban az esetben legalább annyi* a jövedelmed is — és ennek alapján állapítják meg a forgalmiadót. Így lehet megcsinálni azt, hogy az 1927/28. esztendőben a költségvetési felesleg 150 millió pengő volt, az 1928/29. esztendőben pedig 110 millióval folyt be több, mint amennyi az előirányzat volt. Kérdem azután: mi lesz ezekkel az emberekkel, akiktől ezek az összegek befolytak? , T. Ház! Itt meg kell állanom egy pillanatra annál a kérdésnél is, amelyet állandóan felvetnek nekem akkor, amikor a forgalmiadóelienőröikről beszélek, hogy ebben az országban úgyis annyi embernek nincsen kenyere, mi lesz ezekkel a szegény forgalmiadóellenőrökkel abban az esetben, ha az álllam a forgalmiadóellenőröket leépíti. Legelsősorban meg kell állapítanom azt, hogy például Budapesten az alkalmazott forgalmiadóellenőrök 90%-a volt olyan, akinek két kenyere van, tehát nyugdíjazott tisztviselő. Az egész országban szintén óriási tömegekben találjuk ezeket az államai nyugdíjasokat, volt katonatiszteket a forgalmiadóellenőrök között. Akkor, amikor ezektől az embereiktől, akiknek bőrére vannak ezek a forgalmiadóellenőrök, senki sem kérdi, hogy velük mi lesz, én is kénytelen vagyok azt mondani, hogy a nyugdíjas elégedjék meg a maga egy kenyerével. (Mattá Árpád: Csak a héja a kenyérnek! — Zaj. — Elnök csenget.) ' T. Képviselőház, senki sem törődik azzal, hogy az a középosztály — mert én igenis, a kisipart és kiskereskedelmet a középosztály produktív, kemény, értékes rétegének tartom — miből tartja el magát. Nekem^ tehát igenis, azt kell mondanom ennél a kérdésnél, hogy ezek mindnyájan boldogok volnának, ha 150 pengős nyugdíjuk volnai, vagy 150 pengő olyan fix jövedelmük, amelyet a hónap 1-én megkapnak. Akkor, amikor a forgalmiadóellenőri intézmény már régen megígért r megszüntetéséről van szó, akkor engem igazán nem érdekel a nyugdíjas forgalmiadóellenőrök jövő sorsa, mert csak azt látom, hogy az átalányrendszer forgalmiadóellenőrökkel sokkal rosszabb, mint a forgalmiadó átalányrendszer nélküli adóztatás ugyancsak forgalmiadóellenőrrel és vekszaturákkal. Nemcsak Budapestről beszélek; méltóztassék megnézni, hogy ebben a szegény országban, ahol az ifjúság nem tud elhelyezkedni, ahol a képviselők előszobáiban százával és ezrével állanak az emberek, hogy egy kis protekciókat könyörögjenek, itt, sajnos, az az állandó helyzet, hogy egynek nincs egy kenyere sem, a másiknak pedig egyszerre van két kenyere. Amikor a Képviselőházban a fővárosi mammut-fizetések ellen felszólaltam, akkor nyakrafőre kaptam a vidéki lapokban megjelent cikkeket, hogy miért csak a fővárosról van szó, miért nem az államról isi Miért nem beszélnek arról, hogy ha Pesten vannak mammutok. akkor Makón vannak bálnák; Makón, a városházán, részben szintén olyan tisztviselőket alkalmaznak, akik miás oldalról is kapnak kenyeret. Lehetetlenség az államnál, a városoknál és közületeknél a két- és háromkenyeresek rendszerét, amely — sajnos — megvan, továbbra is fenntartani. Hogy milyen a szituáció, engedje meg a pénzügyminiszter úr, hogy figyelmébe ajánljam, hogy az a magyar kisiparosság, amely igazán minden gyűlésén a legilledelmesebb és a legtiszteletteljesebb hangot ütötte meg, ma már odáig jutott, hogy két kezét felmerve könyörög a kormányzathoz azért, hogy ha már nem tudja őt segíteni, legalább hagyja békében és ne engedje meg a közegeinek azt, hogy tönkretegyék. Az egész világon nagy gazdasági válság van, — szokták mondani nálunk azok a miniszter urak, akik gazdasági kérdésekkel _ foglalkoznak. Nálunk az ország minden baját két kérdésre vezetik vissza. Az egyik: ^Trianon, a másik pedig az általános világválság. Igaz, hogy van világválság, de ebben a világválságban minden állam arra törekszik, hogy a saját magángazdaságait ne kergesse katasztrófába*. Méltóztassék az állandóan példának vett Olaszországot tekinteni. Olaszországban a közterheket egy egyszerű intézkedéssel a fogyasztási adóknál kétmilliárd lirával csökkentették egy esztendővel ezelőtt. Franciaország kétmilliárd pengővel csökkentette az idén adóbevételeit. Amerikában 250 millió dollárral csökkentették az adóbevételeket. (Zaj jobbfelöl. — Simon András: Mint az éjszaka és a nappal, úgy hasonlít a három állam egymáshoz! — Gaal Gaston: Igen, de^azért itt viszonylag is sokkal nagyobb apparátus van!) Amerikában 250 millió dollárral csökkentették az adóbevételeket, de nem úgy, mint nálunk, hogy kijelentik, hogy kevesebb legyen* a bevétel, de azután több a bevétel. Ott igenis nem akkor kapnak a tisztviselők büntetést, ha nem hajtanak be több adót, hanem megmondták azt, amennyiben több adót fognak behajtani, mint amennyi az előirányzatban van, akkor súlyos fegyelmi eljárást fognak ellenük indítani. Ami nálunk van, hogy