Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

188 Az országgyűlés képviselőházának W5. illése 1930 június 11-én, szerdán. esetben intézkedik, és hogy a miniszter úrnak is az a véleménye, amit a törvény mond, s amit a pénzügyminisztérium 1927-ben rendeletében külön kijelentett, hogy az iparosnak nem lehet lefoglalni a szerszámát, a kereskedőnek nem lehet elvinni üzleti berendezését. De a közegek mégis elviszik. Most erre mi történik? Az illető közeg nem kap fegyelmit, vagy nem mozdítják el állásából, hanem abban az esetben, ha jól sikerült a végrehajtás és sok pénzt sikerült neki behajtani, az illető közeg még pénzjutalmat kap. Kettő között kell választania ennek a pénzügyi közegnek: a pénzjutalom és az orr között. Természetesen minden esetben a pénzjutalmat választja, nem az orrt, és a pénzjutalomért hajlandó még ilyen törvénytelenségeket is elkövetni,, amelyekért Őt senki a világon meg nem bünteti. Mert igenis meg kell itt mondanom, hogy a kisiparnak és a kiskereskedelemnek mai 'katasztrofális helyzetében ezt a lehetetlen r rendszert fenntartani nem lehet Minden pénzügyminisztériumi és pénzügyminiszteri hivatalos kijelentéssel szemben tovább folyik ez, és dacára a pénzügyminiszter úr örökös kijelentgetéseinek és Bud János volt pénzügyminiszter úr kijelentéseinek, a törvény rendelkezéseit — hogy tudniillik az iparostól szerszámát elvinni nem lehet, hogy a kereskedőtől nem lehet elvinni üzleti berendezését — nem tartják be, s tovább folyik az egész országban a törvénytelenség. Azt a nyomorult iparost, aki biztosan nem azért nem fizet, mert nem akar fizetni, hanem azért, mert nem tud fizetni, ha nem tud fizetni, exisztenciájától is megfosztják azzal, hogy elviszik szerszámát, a kereskedőt pedig azzal fosztják meg exisztenciájától, hogy a mérleget viszik el tőle. Az a helyzet ez, mintha az orvostól a tudományát vinnék el, vagy pedig az ügyvédtől a diplomáját vinnék el, amikor attól az iparostól vagy kereskedőtől elviszik a szerszámát vagy mérlegét. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, tessék végre necsak kijelentéseket tenni, hanem példát is statuálni, és tessék megmutatni egy pár úrnak azt, hogy ebben az országban végre mégis kell, hogy a törvény legyen az úr, és végre mégis kell, hogy a Képviselőház megbízhassék a miniszteri kijelentések erejében. T. Képviselőház! Itt éppen ezeknek a törvénytelenségeknek kérdésénél és éppen ezeknek a pénzjutalmaknak kérdésénél kell megint rátérnem a bírságpénzek kérdésére. Nekem a bírságpénzekről az a meggyőződésem, hogy a bírságpénzek azért olyan katasztrofálisak, mert — sajnos — a bírságpénzekből részesednek úgy azok. akik elsősorban észlelik az elkövetett állítólagos bűncselekményt, mint azok, akik első-, másod- és harmadfokon kiróják ezeket a bírságpénzeket. Higyje el nekem a pénzügyminiszter úr, hogy engem ezekkel az emberekkel szemben, akik ezekben a dugsegélyékben részesülnek, semmiféle animozitás nem vezet. (Bródy Ernő: Rendszer!) En boldog vagyok, ha ebben az országban az emberek keresnek. De nem is beszélek ma már arról. (Bródy Ernő: Rendszer!) hogy lehetetlen egy olvan rendszert fenntartani, amely azt eredménveai. hogy egy hivatalban ül például három tisztviselő, mind a három egyenlően kvalifikált, egyenlő rangban van, egyenlő fizetési osztályba van sorozva, sőt talán valamelyik közülük még rangban idősebb, s akkor az egyik tisztviselőnek végeredményben évenként kevesebb a hivatalból származó tisztességes jövedelme, mint amennyi a másiké. Lehetetlen dolog az, hogy amikor rangban jóval magasabban álló tisztviselők kevesebb fizetést kapnak ugyanattól az államtól azon a címen, hogy Trianon van, és mert Trianon van, az állam szegény, nem tud fizetni, ugyanakkor a másiknak hiába van Trianon, az többet kaü, mint amennyi neki békében volt. Ez lehetetlen helyzet. Trianonnal is le kell egyszer már számolni.Vagy Trianon van mindenkinek, (Ű.QJJ van! Üay van! a szélsőbaloldalon.) vagy pedig nincs Trianon senkinek. (Gaal Gaston: Csak az adófizetőknek van Trianon! Azoknak Trianon van! — Bródy Ernő: Ügy van!) Mondom. ez lehetetlen helyzet. Most arra akarok rátérni, honnan származnak ezek a bírságpénzek, (Halljuk! Halljuk!) Minthogy mindig egy eseten keresztül lehet legjobban megnézni a bajokat, idehozom Bakos István asztalos ügyét, aki egy abaujtornavármegyei kisközségből való kis asztalos. Hogy milyen kis asztalos, arra^ nézve megemlítem a következőket. Amerikából jött haza 1913-ban s hozott magával annyi dollárt, hogy tudott rajta vásárolni két katasztrális hold földet és 500 négyszögöl szőlőt s be tudott rendezni egy asztálosműhelyt. Kitört a háború. A háborúban az utolsó 'megmaradt amerikai dollárjaiból 300 aranykoronáért hadikölcsönt jegyzett. Most ezzel a Bakos Istvánnal a következő szerencsétlenség történik 1926-ban, mert addig nem volt vele baj. Megjelenik nála egyszerre két forgalmiadóellenőr és megállapítja, hogy az előző nap kellett volna beragasztania a forgalmiadóbélyeget. Ö nem ragasztotta be, csak betette a könyvbe. Megállapítják azt is, hogy- egy beírási hiba is van. Erre Bakos Istvánt megbüntetik kétszer 24 pengőre. Bakos István fellebbez, s az ügy felmegy a magas pénzügyminisztériumig. A pénzügyminisztérium jóváhagyja a bírságot, de mire lejön a bírság az utolsó helyről, a kamatokkal együtt 240 pengőt tesz ki Bakos István főnyi asztalosnál. Erre Bakos István főnyi asztalos, aki Amerika óta 240 pengőt nem látott, bemegy a miskolci pénzügyigazgatósághoz és megkérdi: uraim, mit csináljak? Azt mondják neki, legjobb, ha felvesz pénzt a takarékpénztárnál, mert ez olcsóbb, mintha az államnak fog tovább tartozni. Erre Bakos István, aki két katasztrális hold földje, 500 négyszögöl szőlője és egy nyomorult asztalosműhelye után — amelyben csak némi reparáeiós munkája van — 140 pengő évi adót fizet, amióta mindene le van foglalva bírságpénzben, megy szépen lefelé, úgy mint a többi Bakos István, a pusztulás lejtőjén. Lehetetlenség, hogy ilyen pénzekből, mint Bakos István és a többi Bakos István pénze, adjanak dugsegély eket. Mert hiszen tudjuk nagyon jól, én magam száz és ezer esetet láttam a saját szememmel, hogy ezeknek a bírságpénzeknek egyik része onnan származott, hogy egy nappal elkésve ragasztotta be a bélyeget az illető, <a másik része pedig onnan származott, — ez ma már megszűnt — hogy a bélyegeket ferdén ragasztotta be. Erre is volt eset. Tessék végigmenni azon a szituáción, hogy itt ebben az országban azok miatt a bírságpénzek miatt, amelyekből Budapestre érkezve dugsegély lesz és amelyek itt egypár embernek örömére szolgálnak, odalent olyan exiszteneiák^ mennek tönkre, amelyek nekünk, akik a polgári társadalom alapján állunk, százezerszer kedvesek, mert igenis azt kell mondanunk, hogy az az iparos és kereskedő, aki a polgári társadalom védőgátján áll, olyan, mint a polgári társadalom várának egyik oszlopa és ha minden ilyen bírságolással és minden ilyen túlzott adóztatással egy-egy ilyen iparos kihull és kénytelen nap-