Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-405
Az országgyűlés képviselőházának 405. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 187 nom, hogy tí Szolnokon 5829 olyan eset volt, hogy árverést tűztek ki, ez tehát azt jelenti, hogyha Szolnokon egy-egy adóalany ellen csak egyszer tűztek volna ki árverést, akkor majdnem minden adóalany ellen árverést kellett volna kitűzni. De meg kell említenem az általános gazdasági helyzet karakterisztikonjaként azt is, ami a vidéki városokban történik. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminiszter úr teljes mértékben tudomással bír róla, hogy 1930 február 1-én Magyarországon a vidéki városok jelentékeny része nem tudta előteremteni a tisztviselők fizetését. Példakép hozom fel itt Zalaegerszeget. Zalaegerszegen a tisztviselők nem kapták meg fizetésűiket csupán a lakbért fizették^ ki nekik. A városok kongresszusának vezetőségéhez ugyanerről a dologról jelentés érkezett Nyíregyházáiról és Hódmezővásárhelyről is. De nagy nehézségek voltak a többi vidéki városokban is. Ahol azután a nehézségek ellenére február 1-én ki tudták fizetni a tisztviselők fizetését, ott rendszerint más kötelezettségeknek nem tudtak eleget tenni. így több városba u a Speyer-kölcsön esedékes részletét és kamatait nem tudták összeszedni, illetőleg csak a legnagyobb nehézségek árain teremtették elő. Ugyancsak a legnagyobb nehézségek árán teremtették elő a megyei rendőrségi és iskolafenntartási költségekhez való hozzájárulást. Székesfehérváron csak kölcsönpénzből fizették ki a tisztviselőket február 1-én; az egyik székesfehérvári takarékpénztárnál a belügyminiszter úr által engedélyezett függő kölcsön terhére vettek fel 30.000 pengőt. Itt kénytelen vagyok néhány szót szólani a függő kölcsönökről. Végtelenül szomorú szívvel látóm azt, hogy nálunk függő kölcsönnel operálnak az államon kívül a megyék, a városok és a községek is. A függő kölcsön véleményem szerint az állam és a városok életében olyan szerepet játszik, mint a gavallér, vagy a megszorult kereskedő életében a hirtelen aláírt váltó.. Én igenis sokkal szívesebben veszem, ha a városok, a megyék és az állam, ha már — sajnos — kölcsönre van szükségük, ezen kölcsönszükségfleteiket nem függő kölcsönnel fedezik. Annál jobban kel] tehát, hogy megdöbbentsen valamennyiünket az a tény, hogy a tisztviselők fizetésére kellett felvenniök a városoknak február 1-én függő kölcsönöket, illetőleg a függő kölcsönökre IkelJlett nekik a helyi pénzintézeteknél előleget^ kémiök. Azt hiszem, hasonló volt a helyzet Pápán és más községekben is. Itt rá kell térnem a miniszter úrnak egy kijelentésére a községi háztartásokkal kapcsolatban. A miniszter úr bizonvára emlékezni fog «rra. hogy még miniszterségének első idején, amikor én az adóbehajtásokkal kapcsolatos visszaéléseket tettem szóvá és a miniszter urat figyelmeztettem azokra a törvénytelenségekre, amelyek az adóbehajtásokkal kapcsolatban elkövettetnek, hogy lefoglalnak olyan tárgyakat, amelyeknek lefoglalását, a törvény tiltja, akkor a miniszter úr itt a Házban azt mondotta, hogy ez valótlan, mert nem foglalnak le ilyen tárgyakat. A legutolsó nyilatkozatában méltóztatott azt mondani ; hogy valótlan az a kijelentésem, hogy törvényellenesen lefoglalnak olyan tárgyakat. Akkor én azt mondtam, ezeknek a lefoglalásoknak az az oka, hogy a községi jegyző és_ az adóbehajtó közegek részére két választás van: vagy jutalmat kapni azért, mert sikerült nekik az adókat behajtani, vagy pedig vagyoni felelősség alá. helyeztetni magukat azért, mert nem sikerült az adókat behajtaniok. Lehetetlen szituáció, hogy a községi jegyzőnek választania kell a saját anyagi megjutalmaziása és saját anyagi romlása között. Mert ÊIZ ei helyzet, hogy ha egy községben talán a gazdasági helvzet következtében az adók egy része nem folyik be, a közigazgatási bizottság előtt megjelenik a pénzügyigazgató és a jegyzővel és a községi elöljárósággal szemben az anyagi felelősség kimondását kéri. Mit jelent az anyagi felelősség kimondása? Ez azt jelenti, hogy megjelenik egy pénzügyi tanácsos és egy csomó végrehajtó a központból és az adóknak behajtását a jegyzőnek és a községi elöljáróságnak költségén próbálják meg. Minthogy egyetlenegy jegyző_ sem örül annak, hogy az ő feje felett lebegjen állandóan a Damokles kardja annak, hogy az ő terhére fogják elrendelni az adóvégrehajtást az ő saját községében, ennélfogva természetesen elkövetkeznek a törvénytelenségek, amelyek azután idefönn a Képviselőházban állandóan meglepetést keltenek, hogy nijként lehet az, hogy a pénzügyminiszter úr kimondotta, hogy nem lehet az iparosnak szerszámait lefoglalni, nem lehet elvinni a kereskedőnek mérlegét, mégis elviszik azért, mert az ottani hatóságok minden erővel törekszenek az adók behajtására. Arra vonatkozólag, hogy hova vezet ez a rendszer, a községi jegyzők ellen alkalmazott vagyoni felelősség, méltóztassék megengedni, hogy itt a- Képviselőházban statisztikai adatokat olvassak fel. amelyekre vonatkozólag itt lesznek a t. képviselőtársaim, akiknek kerületéről van szó, majd ők is meg fogiák mondani, hogy miként állnak ezek a dolgok. Heves megyében Eger és Gyöngyös, valamint 98 heves megyei község elöljáróságára mondották ki az elmúlt évben a vagyoni felelősséget. Fehérmegyében 102 község közül 17-èen kimondották az elöljáróságra a vagyoni felelősséget. Zemplén vármegyében r Sátoraljaújhely és 22 község Zala vármegyében 104 község szerepel ebben a statisztikában. Méltóztassék elképzelni, hogy van egy megye az országban, ahol 104 község jegyzőjére és egész elöljáróságára ^vonatkozólag ki van mondva a vagyoni felelősség! Esztergom megyében is van 9 ilyen község. Borsod vármegyében 171 községre vonatkozólag kérte a pénzügyigazgató a felhatalmazást a felelősség kimondására. Most arra vonatkozólag, hogyan néz ki a gyakorlatban egy adóvégrehajtás, beküldöttem a pénzügyminiszter úrnak egy levelet, amelyet hozzám Kail Mátyás — azt hiszem nagyecsedi — kereskedő írt. En utánajártam, hogy igaz-e az. ami a levélben foglaltatik, és sajnálattal kellett megállapítanom, hogy tényleg igaz. Ennek az embernek Összes tartozása volt 12 pengő. Ennek a 12 pengőnek fejében lefoglalták ennek az embernek üzletében a mérleget. Erre ez most azt mondotta, hogy ki fogja fizetni a 12 pengőt. Egyszer csak megjelenik nála egy pénzügyigazgatósági kiküldött, Molnár Dezső nyíregyházai pénzügyi tanácsos és azt mondja, hogy: «Vagy kifizeti azonnal a .12 pengőt, vagy pedig el fogom vinni öntől azonnal a mérleget.» Erre ez az ember azt mondja, hogy: «Ki fogom fizetni az árverés előtt a 12 pengőt, de ne vigye el a mérleget, mert akkor tönkre kell mennem.» Erre a pénzügyi tisztviselő nemcsak, hogy azt mondotta, hogy hallgasson, mert különben szájon fogja vágni, — ezt az adófizetőt, akinek soha hátraléka nem volt — hanem fogta az üzleti mérleget, amely ennek exisztenciáját^ jelentette és bevitte a községházára. Természetes, hogy ez az ember azóta üzletét folytatni nem tudta. Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr minden ilyen
