Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

186 Az országgyűlés képviselőházának ^05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. meg kell állapítanunk, hogy t

a bevételi előirányzat 873'1 millió pengő volt, ezzel szemben a bevétel volt 983*9 millió pengő, tehát a Wekerle pénzügyminiszter úr első esztendejében, annak a pénzügyminiszter úrnak első esztendejében, aki akkor, amikor nem volt a pénzügyminiszteri székben, a legkegyetlenebbül kikelt a felesleg-gazdálkodás ellen, az első esztendőben 110'8 millió pengővel mutatnak ki többet, mint amennyi a költségvetési előirányzatban volt. Most nézzük meg, miből állt elő ez a, 110 millió pengős különbözeti Elsősorban a forgalmiadóból. Nekünk itt állandóan azt mondják és azt mondották az alatt az idő alatt is, amikor a miniszter úr az első esztendőben ült a pénzügyminiszteri székben, hogy a forgalmiadó csökkenő irányzatot mutat. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy az 1928/29. évi költségvetési esztendőben, tehát abban az évben, amelvről egyedül van zárszámadásunk, 13*4 millió pengővel vettek be többet forgalmiadóban, mint amennyi az előirányzat volt; a földadónál 0"5 millió, a házadónál 11 "4 millió, a társulati adónál 12*8 millió a többlet, tehát az 1928/29. költségvetési esztendőben, amikor már a miniszter úr volt a kormányzó hatalom, (Folytonos zaj a jobbközépen. — Elnök csenget.) a helyzet az volt, hogy igenis, 110 millió felesleget mutattak ki a zárszámadásokban. Ha most nézzük, hogy mi van ma, akkor meg kell állapítanunk, hogy a lapokban állandóan hírek jelennek meg arra vonatkozólag, hogy adóbevételeink folyton csökkenő irányzatot mutatnak, hogy kevesebb az adóbevétel, hogy az adókat nem tudják behajtani. Ezzel szemben meg kell állapítanunk azt, hogy míg Budapesten és az egész országban egyik oldaIon a lehúzott redőnyök és a bezárt műhelyek mutatják, hogy tényleg nagyon szomorú a gazdasági helyzet, amit bizonyítanak a fizetésképtelenségek és csődök is, addig a másik oldalon Budapesten ez év első négy hónapjában több, mint 2 millió pengő volt az előző esztendővel szamben az az emelkedés, amelyet a székesfőváros adóhivatalai kimutatnak. E szerint tehát ez azt jelenti, hogy most, ebben a teljesen nyomorult, rossz gazdasági helyzetben szintén 2 millió pengővel több pénzt vettek be az első négy hónapban egyedül Budapesten, mint az előző esztendőben. T. Képviselőház! Most meg kell állapítanunk azt, hogy amikor az adókulcsok nem emelkedtek, mikor rengeteg adóalany tönkrement, s aki el nem pusztult, annak is rosszabbul megy a sora, hogyan lehetséges az, hogy mégis több az adóbevételi Méltóztassék megengedni, hogy én, aki konkrétumok embere vagyok, konkrét példát hozzak fel erre vonatkozólag. Itt áll előttem egy köztisztviselői beadvány, amely szerint Budapesten a Tisztviselőtelepen körülbelül 200 családi magánház évi adóját a X. kerületi adószámviteli hivatal az 1930. évre 400—1200 pengővel emelte fel egyszerre. Most ezek az emberek, akiknek nagyrésze kishivatalnok és nyugdíjas, akik nem tudták megérteni, hogy ugyanazon adóalap mellett miért kell nekik kétszerannyi adót fizetniük, mint az előző évben, egy deputációt küldtek fel — mint tisztviselők — a pénzügyminiszter úrhoz. Ezt a deputációt a pénzügyminiszter úr nem fogadta, ellenben fogadta helyette Vargha államtitkár úr, aki a deputáció meghallgatása után azt a kijelentést tette, hogy szó sem lehet arról, hogy az adót a kis házak után az előző esztendei mértékben vessék ki. Ez kétszáz embert érint. Nemcsak Budapesten, a Tisztviselőtelepen ilyen a helyzet, hanem ha végig méltóztatnak nézni az egész országon, ugyanezt méltóztatnak látni mindenütt. Vannak itt képviselőtársaim a vidéki kerületekből, akik megmondhatják, hogy valamennyi, a tulajdonosok által lakott házaknál mindenütt felemelték az adókat, mégpedig nem csekély mértékben, hanem vannak helyek, ahol 2—3—400%-kai. T. Képviselőház! Az appropriáció tárgyalásánál azt kell nekünk vizsgálnunk, hogy milyen a gazdasági helyzet. Ahhoz, hagy a gazdasági helyzetre vonatkozólag adatokkal szolgáljunk, legelsősorban meg kell néznünk a termelési adatokat, meg kell néznünk a zálogházak adatait és az adóvégrehajtások számát. Azután nagyon jelentős statisztikai adat ránk nézve az is, hogy hány jegyzővel és hány községi elöljárósággal szemben rendelték el az országban a legutóbbi esztendőben .a vagyoni felelősségeti Méltóztassék megengedni, hogy először nagyon rideg statisztikai számokkal vegyem egy város zálogházi statisztikai adatait. Pesterzsébetnek 60.000 lakosa van. Itt az 1928. esztendőben elzálogosítottak 72.316 tárgyat, 1929-ben pedig már 90.210 -et. A zálogházban tehát a tárgyi növekedés egy esztendő alatt majdnem 18.000 volt; az emelkedés 24 és félszázalékos. Most a 90.210 betétből 24.196 volt az ékszerbetét, ez tehát azt jelenti, hogy Pesterzsébeten egy esztendő alatt 66.019 ingótárgyat helyezek el zálogba, ami alatt fehérneműt, öltönyt, felöltőt, télikabátot, szövetet, vásznat, ágyneműt, ágyterítőt és hegedűtokot kell érteni. Ezek mellett a zálogházi adatok mellett méltóztassék megengedni, hogy a termelésre vonatkozólag országos statisztikai adatokat mutassak be. A fizetésképtelenség száma az előző év, az 1929. év első negyedében 488 volt, az idén 848. A fizetésképtelenségek összege tavaly 23*6 millió volt, az idén pedig 51*4 millió. Barnaszéntermelésünk ez év márciusában 469.000 tonna volt, ez a múlt év márciusához^ képest 150.000 tonna csökkenést jelent. Ha kiváncsiak méltóztatnak lenni ennek a szénfogyasztásnak következményeire, méltóztassanak például Budapestet körüljárni és akkor meg méltóztatnak látni, hogy hány gyár van, amely a legutóbbi esztendőben becsukta kapuit, azonkívül hány olyan gyár van, amely félerővel dolgozik, ^de van olyan is, amelyik egy héten csak háromszor dolgozik félnapot. Ráirányítom a pénzügyminiszter úr figyelmét például Kispest városára, amely Magyarország egyik legnagyobb gyárvárosa. Méltóztassék csak Kispesten megnézni a statisztikai adatokat arra vonatkozólag, hány gyár állt be az utolsó esztendőben Kispesten, és a megmaradt kispesti gyárak milyen munkaerővel dolgoznak. (Zaj jobb felöl.) A gazdasági helyzet illusztrálására, az általános depresszió ; bizonyítására kénytelen vagyok a t. Képviselőház elé jönni az adóvégrehajtási adatokkal is, mégpedig csak egyszerű statisztikával. Nem Budapestre vonatkozó adatokkal jövök, amelyre nézve az elmu'lt esztendőben kimutattam, hogy két esztendővel ezelőtt az adóvégrehajtások száma 500.000 volt. Most egy vidéki várossal jövök, Szolnok város statisztikai adatait hozom ide a t. Képviselőház elé, amelyek engem a. legnagyobb mértékiben megdöbbentettek. Szolnokon van 8094 adófizető, ezzel szemben a végrehajtások száma 18.647 volt. Ez tehát azt jelenti, hogyha minden adóalany ellen vezettek volna végrehajtást, akkor Szolnokon kettőnél többször végrehajtották volna az adóalanyokat. Most erre azt kérdezi a miniszter úr, hogy hány esetben jutottak odáig, hogy árverést is kitűztek volna. Meg kell állapíta-