Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-405
Az országgyűlés képviselőházának 4-05. ként, úgy, ahogyan azt már a t. Ház elfogadta. A 3. § tünteti fel a kiadások és a bevételek végösszegét és egyúttal rendelkezik abban a tekintetben is, hogy a költségvetés végösszegében mutatkozó körülbelül hárommillió pengőnyi többlet a pénztári készletek gyarapítására fordítandó. Ez a rendelkezés mindenesetre célszerű és megfelel az eddigi gyakorlatnak is, ezt már az is indokolttá teszi, hogy az államháztartás forgótőkéje abban az időben állapíttatott meg, amikor még nem voltak az államnak olyan nagy kiadásai, mint amilyen kiadásai most vannak, ennek következtében igen célszerű, ha az állam minden megtakarított fillérét forgótőkéjének fokozására fordít. A 4. i vonatkozik a tulajdonképpeni megajánlásra, vagyis ez ad felhatalmazást arra, hogy a, kormány a költségvetés bevételeit felhasználhassa. Az 5. § szabályozza a hitelátruházás kérdésétaz előző évi költségvetéseknek megfelelő formában, mégpedig olyképpen, hogy a kiadások fejezetei, címei és rovatai között hitelátruháziásnak egyáltalában nincs helye. Ez alól kivételt csak abban az esetben tesz, ha erre nézve a minisztertanács a pénzügyminiszter hozzájárulásával intézkedik. Ez a gyakorlat az 1924/25. évtől kezdve^ igen helyesen bevált, mert hiszen a költségvetési törvény előterjesztése alkalmával még nem lehet előre pontosan megállapítani, hogy gazdaságossági szempontból, valainint a költségvetés kereteinek betartása szempontjából mikor indokolt a hiteliátruházás egyes címek, rovatok vagy fejezetek között, ami mellett természetszerűen továbbra is megmarad erre vonatkozólag a zárszámadási indokolás kötelezettsége. A 6. § viszont a költségvetési évek közti hitelátruházás kérdését szabályozza, szintén az előző költségvetési törvényekben követett gyakorlat szerint. Megtiltja ez a szakasz, hogy a költségvetés kiadásai egyik évről a másikra átvitessenek. Itt is csiak egyetlen kivételt engedélyez, tudniillik a beruházásokra vonatkozólag, amennyiben megengedi, hogy a beruházásokra felvett összegek a tárgy-éven túl az 1931/32. költségvetési év végéig legyenek felhasználhatók. Ez természetes is, mert rendszerint nem lehet előre megállapítani, hogy az építkezések a költségvetési év végéig befejezhetők lesznek-e, illetőleg hogy a rendelkezésre álló fedezetet a költségvetésig időszak végéig valóban célszerűen és gazdaságosan lehet-e felhasználni. Az erre vonatkozó kiadások gazdaságos felhasználása végett szükséges, hogy erre nézve még egy esztendő adassék. A 7. § a törvény életbeléptetésére és végrehajtásiára vonatkozik. A kormány ezúttal is csatolt egy kimutatást a felhatalmazási törvényjavaslat indokolásához, amely feltünteti, hogy a multévi költségvetési törvény életbeléptetése óta milyen ingatlanokat idegenített el. A Képviselőháznak egy 1880. évben kelt határozata alapján ugyanis a kormány évről-évre jelentést tartozik beterjeszteni a Képviselőház elé azokról az ingiatlanelidegenítésekről, amelyeket egy-egy költségvetési évben teljesíteti A háborút megelőző időkben a jelentés általaiban a költségvetéssel kapcsolatban tétetett meg, a háború után pedig kétízben a felhatalmazási törvényben magában volt rendelkezés a megtörtént ingatlanelidegenítésekre nézve. Az 1929/30. évi^ költségvetéssel kapcsolatban csatolta a kormány elsőízben az elidegenített ingatlanokra vonatkozó kimutatását az appropriációs törvényjavas' ;t indokolásához, ami lényegileg a háború előtti ülése 1930 június 11-én, szerdán. 185 gyakorlathoz való visszatérést jelenti, mégis azzal a módosítással, hogy nem mint azelőtt, a földmívelésügyi tiárca költségvetésével kapcsolatban terjeszti elő jelentését, hanem miután az elidegenítések több tárcát érdekelnek, célszerűen az appropriációs törvény indokul ásóval kapcsolatban. Miután 'az előadottakból is megállapítható, hogy az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat csupán azokat a törvényes intézkedéseket tartalmazza, amelyek a költségvetés végrehajtására vonatkoznak, ennek következtében tisztelettel kérem, méltóztassék az appropriációs törvényjavaslatot, valamint a törvényjavaslat indokolásához csatolt kimutatást, amely az ingatlanátruházásokra vonatkozik, úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Wekerle Sándor . pénzügyminiszter úr 1928. szeptember óta, tehát közel két esztendő óta vezeti Magyarország pénzügyeit. (Éljenzés a jobboldalon és" a középen.) Meg kell állapítanom, hogy határozott jószándékkal, azonban azt is meg kell állapítanom, hogy sajnos, minden* eredmény nélkül. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Wekerle pénzügyminiszter úr. mielőtt pénzügyminiszter lett, ,a Felsőház pénzügyi bizottságában tartott egy beszédet, amely beszédben a pénzügyminiszter úr azt mondotta: «Eddig és ne tovább!», azt mondotta, hogy Magyarországon a közterheket emelni nem lehet, Magyarországon a magángazdaság több terhet nem bír el, Magyarországnak azon a haladó úton, amely állandóan a közterhek emelkedésében jelentkezik, meg kell állania, mert az ország további terheket nem bír el. Most legelsősorban azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy amióta a pénzügyminiszter úr, aki ezzel a programmal foglalta el a pénzügyminiszteri széket, a pénzügyminiszteri székben ül. azóta miként változott a magyar bugdet; tényleg szakítottak-e a felesleg-politikával, amely ellen a pénzügyminiszter úr. mielőtt a miniszteri székbe jött volna, kifogásokat emelt és hogy azóta emelkedtek-e az állam költségvetésének számoszlopai, igen vagy nem? (Zaj a jobbközépen.) Legelsősorban meg kell állapítanunk azt, hogy a legutóbbi öt esztendő alatt, tehát a szanálási költségvetés óta, Magyarországon a költségvetés számoszlopai duplájukra emelkedtek, tehát duplájára emelkedett Magyarországon öt esztendő alatt a kiadások végösszege és a bevételek végösszege is, ami jelenti azt, hogy ezzel sikerült az államkincstár egyensúlyát fenntartani, egyelőre; jelenti azt, hogy az államkinestár ügyeit sikerült rendbehozni, ellenben egyszersmind jelentette azt, hogy sikerült a magángazdaságot tönkretenni. Amiképpen a szanálási idő kezdetekor, tehát azon időben, amelyből fejtegetéseimből kiindulok, Magyarországon a magángazdaságok még jó helyzetben voltak, azonképpen a mai ; helyzetben, a mai szituációban, sajnos, a magángazdaságok katasztrofális helyzetben vannak. Amikor Wekerle pénzügyminiszter jött és amikor felszólalt a Felsőházban a felesleggazdálkodás ellen, akkor 150 millió pengő volt az előző év gazdasági feleslege. Most nézzük mbg a Wekerle-féle kormányzat első esztendejét, az 1928/29. évi költségvetést. Ha a számoszlopokat magunk előtt elvonultatjuk, akkor £8'
