Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

168 . Àz országgyűlés képviselőházának tattunk be. Ez a második kereskedelmi egyezmény már kétségtelenül lényegesen kedvezőbb volt Magyarországra nézve, mert sikerült ebből az egyezményből eliminálnunk mindazokat a tételeket, amelyek a magyar termelés fennmaradását, létét veszélyeztették, sikerült továbbá kihagynunk azokat a tételeket is, amelyeket tulajdonképpen nem Franciország élvezett, hanem a legnagyobb kedvezmény elvénél fogva más idegen államoknak ipara, azonban még ebben a második pótszerződésben sem érhettük el Franciaország részéről ellenszolgáltatásképpen a legnagyobb kedvezményes elbírálást. Franciaországnak ugyanis kétoszlopos vámtarifája van: maximális és minimális vámtarifa, és a francia kereskedelmi politika a minimális vámtarifában megállapított vámtételeknél alacsonyabb szerződéses tételeket elvi okokból neon hajlandó senkinek sem biztosítani. Franciaország a legnagyobb kedvezményt, vagyis az egész vonalon a minimális vámtarifában megállapított vámtételeket csak szövetséges államainak adta meg az első időben és mi kénytelenek voltunk az első /két szerződésben megelégedni azzal, hogy a minket közelebbről érdeklő cikkekre nézve a maximális és a minimális vámtarifa közötti különbözetnek bizonyos százalékos mérséklését kaptuk meg ebben a második szerződésben. Közben azonban Franciaország is megkötötte Németországgal az ő végleges kereskedelmi szerződését 1927-iben, majd ^irtóbb Svájccal is és e két szerződés megkötésétől lehet számítani azt, hogy a francia kereskedelmi politika irányzata is megváltozott. Ügy a német, mint a svájci és az azután megkötött többi kereskedelmi megállapodásokban és egyezményekben is Franciaország már szakítva eddigi elvi álláspontjával, biztosította a vele szerződő államoknak a legnagyobb kedvezmény elvét, amelynek eredménye jelenleg az, hogy a francia vámtarifának mintegy 7000 tétele közül ma már körülbelül 5000 tétel van különböző szerződésekben minimális vámok alapján lekötve. A francia kereskedelmi politikának ez a változása tette szükségessé és kívánatossá, hogy mi is elővegyük kereskedelmi szerződésünknek újaibb revízióját, mert az, hogy más államok már a legnagyobb kedvezmény élvezetében vol-, tak, míg mi a mi exportunkkal kénytelenek voltunk sok cikknél az autonom tételeket megfizetni, amelyek a minimális tételeknél sokszor kétszer-háromszor, sőt többször is nagyobbak, a mi exportlehetőségünket kétségtelenül károsan befolyásolta. A jelen szerződésnek tehát a legnagyobb előnye Magyarország szempontjából az, hogy mi ebben a szerződésben megkaptuk Franciaországtól az egész vonalon a legnagyobb kedvezményt, és jellemző arra a szívélyes és barátságos atmoszférára, amely az utóbbi időben Franciaország részéről tapasztalható, az is, hogy noha ezt a most tárgyalás alatt álló pótegyezményt csak 1929 december 31-én írták alá a francia és a magyar delegátusok, a francia állam mégis önként bejelentette azt a készségét, hogy a magyar áruknak a minimális vámtételeket már folyó évi január hó 15-étől biztosítja, tekintet nélkül arra, hogy az aláírt sszerződés megerősítése a magyar parlament részéről megtörtént-e vagy sem. (Kabók Lajos: Mi van a tejeskannakkal?) Erre is leszek bátor kitérni a szerződés részletes ismertetése során, t. képviselőtársam. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy január 15-ike óta már a magyar cikkek is a legnagyobb kedvezmény mellett 4. ülése 1930 június 6-án, pénteken, juthatnak be francia területre és ennek ör^ vendetes eredménye már az utóbbi hónapok külkereskedelmi forgalmának statisztikai adataiban is mutatkozik. Ha meg méltóztatnak nézni a törvényjavaslat indokolását, méltóztatnak látni, hogy ott ott néhány cikk fel van sorolva, így példaképpen az élősertés, a leölt sertés, a tisztított disznózsír és a fehérbor, hugy milyen vámmérséklést jelent nekünk az, hogy megkaptuk a francia minimális tételeket. Átlag 30—40, sőt 50 százalékos mérséklést jelent ez, ami kétségtelenül nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy exportunk Franciaország felé növekedjék. Ha up'vanis a Franciaország és Magyarország közti kereskedelmi forgalom adatait vizsgáljuk, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Franciaországgal szemben még ma is erősen passzív a mi külkereskedelmi mérlegünk. Amig — amint említettem — 1925 előtt, vagyis az első szerződés megkötése előtt egészen minimális volt a Franciaország és Magyarország közötti áruforgalom, az 1925. év végén megkötött kereskedelmi szerződés r legalább is a Franciaországból Magyarországba irányuló behozatalt egyszerre a duplájára emelte. Azóta a behozatal körülbelül ugyanazt a magasságot éri el, amennyiben átlag 30 millió pengő körül mozog. Kivitelünk azonban bár lassian, de imégis fokozatosan örvendetes emelkedést tüntet fel, amennyiben az utolsó öt év alatt 4 millió pengőről 12 5 millió pengőre emelkedett. Ezt a kivitelünket annál inkább kell értékelnünk, mert Franciaország egyike azoknak a ritka szerencsés államoknak, ahol az orszlág kiegyensúlyozottsága majdnem tökéletes. Franciaországban igen fejlett inter- mellett, igen intenzív és fejlett mezőgazdasággal találkozunk, úgyhogy Franciaország saját szükségletét majdnem teljes egészében maga tudja fedezni. •Nagyon nehéz tehát nekünk, egy Franciaországtól földrajzilag is távol fekvő államnak, a franciaországi piacon a környező államok, valamint a saját belföldi termelés által produkált cikkekkel szemben a versenyt fölvenni. A jelenleg tárgyalás alatt álló kereskedelmi szerződés azonban, miután biztosítja részünkre a legkedvezményezettebb elbánást, nemcsak Franciaországra, hanem az összes francija gyarmatokra nézve is, kétségtelenül módot és lehetőséget fog biztosítani a magyar exportőröknek arra, hof^ a francia gyarmatokon is piacot keressenek és találjanak a magyar áruknak. Remélem és úgy érzem, hogy e szerződés alapján rövidesen meg fog változni az a kedvezőtlen külkereskedelmi kép, amelyet az előbb voltam bátor pár szóval ismertetni és biztosra veszem, hogy kellő szervezettséggel mi igenis a francia macokon tényleg fogunk tudni hódítani. Amidőn tehát egyrészről ismertettem azokat f az előnyöket, amelyeket Franciaország részéről kaptunk, másrészről meg kell állapítanom, hogy Magyarország ennek ellenében igazán nagyon keveset nyújtott, sőt bizonyos tekintetben az azelőtti egyezménnyel és a pótegyezménnyel szemben még javult a helyzet. (Kabók Lajos: A régi nagyon rossz egyezmény volt.) Igen t. képviselőtársam, az elsőre vonatkozólag megállapítottam, hogy kedvezőtlen volt ránk^ nézve, a második szerződés lényegesen javított a helyzeten, amennyiben a második szerződésből kimaradtak mindazok a tételek, r amelyeket tulajdonképpen nem Franciaország élvezett, mert Franciaországból azokban a cikkekben soha sem volt Magyar-