Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

Az országgyűlés képviselőházának UO méretes 27, illetőleg: 32 százalékos kulcs megváltoztattassák? Csak természetes, hogy én mint pénzügyminiszter, ugyanazon az állásponton vagyok, mint a t. képviselő úr (Helyeslés.) és minden alkalommal — amint hogy eddig is tettein, amidőn terheket akartak hárítani Magyarországra — rámutatok arra hogy fizetőképességünkben nemcsak hogy nem állott be javulás, hanem ellenkezőleg, — mivel időközben kényetlenek voltunk • más téren nemzetközi terheket magunkra válalni — fizetőképességünk mindenesetre csökkent. En csak arra vagyok bátor utalni, hogy es a kérdés ma tárgyalás alatt van és a kormány természetesen azt az utasítást adta képképviselőinek hogy a legmesszebbmenőén tiltakozzanak az ellen, hogy újabb terheket rójanak reánk. A magam részéről azt az álláspontot foglalom el, <hog^

r az innsbrucki egyezmény vonatkozó szakasza nem magyarázható olyan értelemben, hogy akaratunk ellenére ránk lehetne kényszeríteni újabb terheket. (Helyeslés a jobboldalon.) Talián természetesen méltóztatnak tartani, hogy erről a kérdésről ma bővebben nem nyilatkozom. (Élénk helyeslés.) • Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 3. cím meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. A 4. címet a jegyző úr olvassa. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 4. címet) Felírva nincs senki. Elnök: Szólni senki sem kíván. A 4. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Az 5. címet kérem felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az 5. címet). Felírva nincs senki. Elnök: Szólni senki sem kíván. A cím meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Végül következik az V. fejezet, a Békeszerződési terhek. Kérem felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az V. fejezetet). Felírva nincs senki. Elnök: Szólni senki sem kíván. A fejezet meg nem támadtatván,- elfogadottnak jelentem ki. Ezzel, t. Ház, a pénzügyi tárca költségvetését s vele -kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XXVI. és XXVII, fejezetét, valamint a költségvetés IV. és V. fejezetét részleteiben is letárgyaltnak és elfogadottnak jelentem ki. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen a pénzügyminiszter úr!) Ezzel az 1930/31. évi állami költségvetést a Ház úgy általánosságban, mint pedig részleteiben is letárgyalta és elfogadta. Következik Temesváry Imre képviselő úrnak, mint a pénzügyi bizottság előadójának, jelentése. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az 1930/31. évi 'állami költségvetésről szóló 981. számú törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság letárgyalta, s az erre vonatkozó jelentést tisztelettel beterjesztem. Kérem, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni s annak tárgyalására határnapot kitűzni. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja s annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirendünk szerint következük a Franciaországgal 1925. évi október hó 13-án kötött és az 1926 : V. tcikkbe iktatott kereskedelmi egyezménynek, valamint az 1926. évi december hó . ülése 1930 június 6-án, pénteken. 167 18-án kötött és az 1927 : XVI. tcikbbe iktatott pótegyezménynek kiegészítéseképpen 1929. évi december hó 21-én aláírtt második pótegyezmény becikkelyezéséről szó törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 924, 986.) Az előadó Görgey István képviselő úr, akit megillet a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Magyarország gazdasági politikájának irányelvei iaz 1925. évi január hó 1-én életbelépett autonóm vámtarifáiban fektettettek le. Franciaország egyike volt azoknak az államoknak, amelyekkel Magyarország elsősorban igyekezett kereskedelempolitikai viszonyát szerződésileg szabályozni. Ennek az elhatározásnak eredményeképpen méfr ugyanazon évben, 1925. évi október hó 13-án, megköttetett Franciaország és Magyarország között az első kereskedelmi egyezmény, amelyet az 1926 : V. tcikkben iktattunk be. Élénken emlékszünk még mindnyájan arra a széleskörű vitára, amely ennek az első francia-magyar kereskedelmi egyezménynek parlamenti tárgyalása során itt a képviselőházban lefolyt, amikor is ellenzéki oldalról a szerződés megkötését azzal az indokolással tették kritika tárgyává, hogy Magyarország részéről túlságosan nagy áldozatokat hoztunk akkor, amikor Franciaország részéről Magyarország úgyszólván semmi kedvezményben sem részesült. Kétségtelen, hogy ebben az első szerződésben Magyarország a legnagyobb előzékenységet tanúsította Franciaországgal szemben és az iparcikkeknek egy egészen hosszú sorára messzemenő tarif ális kedvezményeket biztosítottunk Franciaországnak, ugyanakkor pedig Franciaország részéről nem tudtuk elérni a legnagyobb kedvezmény biztosítását. Hogy ez az első szerződés ránknézve kétségtelenül nem volt tökéletes, sőt bizonyos tekintetben hátrányokat jelentett, annak oka kettős volt. Egyrészt az, hogy Franciaország kereskedelmi politikájának elgondolása abban az időben még az volt, hogy Franciaország a legnagyobb kedvezményezést csakis az ő szövetségestársainak biztosította, míg a semleges és a legyőzött államoknak nem nyújtotta az egész vonalon a legnagyobb kedvezményeket; a másik ok pedig kétségtelenül abban a külpolitikai atmoszférában keresendő, amely akkor a magyar kormányt arra az elgondolásra vezette, hogy Magyarország cselekedetekkel is adja tanújelét annak a békés készségének, hogy az akkoriban Európa államai között még igen erősen fennálló és észlelhető elzárkózó gazdasági politikát igyekszik a anaga részéről liberálisan megszüntetni és igyekszik a behozatali és kiviteli tilalmakat és a magas védvámokat a maga részéről megszüntetni és mérsékelni. Franciaország és Magyarország között 1925 előtt számbavehető árucsereforgalom úgyszólván alig fejlődött ki, tehát nem is tudhattuk az első kereskedelmi szerződés megkötésekor, hogy miképpen fog alakulni a Franciaország és Magyarország közötti külkereskedelmi forgalom. Ez az első szerződés tehát tapogatódzásnak, kísérletnek volt tekinthető és csak annak eredménye alapján volt módunkban megállapítani azt, hogy az első egyezményben hol mutatkoztak kétségtelen visszásságok vagy olyan hátrányok, amelyeket a magyar gazdasági élet szempontjából okvetlenül ki kell küszöbölni. Alig egy éven belül sikerült is kölcsönös megegyezéssel módosítani az első szerződést, amennyiben 1926. évi december 18-án megkötöttük Franciaországgal a második kereskedelmi egyezményt, amelyet az 1927 : XVI. tcikkbe ik-