Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

166 Az országgyűlés képviselőházának 4 a Képviselőházat ebben a kérdésben tájékoztassa, kérek ebben a kérdésben a miniszter úrtól némi tájékoztatást. Megjegyezni kívánom, hogy az innsbrucki egyezménnyel kapcsolatos állami szolgáltatások kérdését nem akarom itt ma beszéd tárgyává tenni, a kormány felelősségének kérdését sem akarom érinteni. Hogy ez a kérdés így felmerülhetett, hogy az innsbrucki egyezmény módosítása 'tárgyában folynak bizonyos tárgyalások és azok abban a mederben folyhatnak, miként ma folynak, ezért meggyőződésem szerint teljes mértékben a magyar kormányzat pénzügyi politikája felelős. Bátor leszek a kormány felelősségére vonatkozó ezt a részt már az appropriáció tárgyalása alkalmával előterjeszteni, hogy miért feielős a magyar kormány azért, hogy egyáltalában felmerülhetett az a kérdés, hogy tőlünk, ettől a nyomorult, szegény kisajtolt és kihasznált országtól, amelytől valóságos hadizsákmányt vittek el a románok, amely fizetett és fizet esztendőkön jóvátételt, amely országtól újabb jóvtátételt követeltek és állapítottak meg vele szemben Párizsban, hogy ettől a szegény országtól megint újabb pénzeket akarnak kisajtolni az innsbrucki egyezmény módosítása címén, amikor idehaza az agyunk fáj és nem tudjuk, hogy költségvetésünket miből fedezzük. Nekem meggyőződésem és hitem az, hogy ezért, hogy ez bekövetkezett, a magyar királyi kormány a r felelős. Ma azonban nem a felelősség kérdése érdekel, mert hiába a kormány a felelős azért, ami ebben az országban történik, fizetni mégis nekünk kell. Ha a kormány rossz pénzügyi politikát csinál, ennek nem az a követkeaménye, hogv a kormány megbukik és elmegy, hanem itt az országban az exisztenciák buknak és mennek sorra tönkre. En igenis, rettenetes felelősséget látok a kormány részéről abban, hogy egymásután, a jóvátétel után is most megint az innsbrucki egyezmény megváltoztatása kerül előtérbe és amennyiben a privát információknak hinni lehet, sajnálattal kell hallanom, hogy az innsbrucki egyezményben megállapított 27, illetve 32%-nak oly felemeléséről van szó, amelyet ez az szegény ország néma bír el. Tehát igenis, azt akarom, hogy a pénzügyminiszter úr és a kormjány ne megint azt a játékot játssza le velünk, amelyet le méltóztattak játszani a párizsi és hágai tárgyalások alkalmlával, amikor csak az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy fizetnünk kell. Ebbe a kérdésbe nemcsak a kormány, hanem az egész magyar nép bele akar szólani, valamennyien tiltakozunk az ellen, 'hogy erre az országra akármilyen cím alatt, akár a kormány hibájából, akár más címen újabib terheket rójanak. Mi tovább hadisarcot senkinek a világon fizetni nem tudunk. Mikor ezt az ellenzéki padokról mondom, teljes felelősségem tudatában kell ezt mondanom azért, mert nekem, aki esztendők óta figyelem a nép adózó képességét, és azt, hogy ez a nép mennyire van adózási szempontokból igénybe véve, azt kell mondanom, hogy itt nincs olyan kormányzat, amely erre a népre több terűiét tudna hárítani és amely ettől a néptől több adóit tudna behajtani. Mi igenis, senkinek a világon, semmiféle idegen államnak, semmiféle idegen hitelezőnek semmiféle cimen egy krajcárral többet fizetni nem tudunk. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik! Urbanics Kálmán jegyző: Felírva nincs senki! Elnök: Feliratkozva nem lévén senki, kér£. ülése 1930 június 6-án, pénteken. dem, kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 1. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 2. címet felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa, a 2. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül fogad el. Olvassa a 3. címet). Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Felírva senki sincsi. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván valaki szólni? (Fábián Béla szólásra jelentkezik.) Fábián képviselő úr kíván szólni. Fábián Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, melyek azok a politikai vagy külpolitikai okok, amelyek a miniszter urat hallgatásra kényszerítik az innsbrucki egyezmény tárgyában. Nagyon kérem a miniszter urat, ne méltóztassék oly sokáig hallgatni ebben a kérdésben. Ne méltóztassék az országot olyan sokáig tanácstalanságban és sötétben hagyni az innsbrucki egyezmény kérdésében, mint amilyen sokáig méltóztattak tanácstalanságban hagyni a hágai és a párizsi tárgyalások kérdésében. Az ország pénzéről, a mi jövendőnkről, jövendő megélhetési lehetőségünkről van ÍSZÓ, tehát nekünk jogunk van tudni azt, hogy a kormány kint milyen tárgyalásokat folytat és ezek a tárgyalások milyen veszedelmekkel fenyegetnek. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha éppen a kormány politikája miatt ez a kormány a magyar népre nem is támaszkodhatik, de igenis, egyben támaszkodhatok, abban a tekintetben, hogy ennek a népnek egyértelműleg az a véleménye, minden partra vagy kormányra vonatkozó felfogására való tekintet nélkül, hogy mi több terhet senkivel szemben elvállalni nem tudunk. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért kérem a miniszter urat, méltóztassék ebben a kérdésben nyilatkozni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Senki felírva nincs. Elnök: Senki felírva nem lévén, kérdem, kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíváu szólni! Wekerle SándW pénzügyminisAter: T.Ház! (Halljuk! Halljuk!) Sejtettem, hogy Fábián t. képviselő úr, mivel még volt hátra egy pont, ott is fel fog szólalni, (Derültség.) ennek folytán a rövidség kedvéért voltam bátor a vita végére hagyni felszólalásomat. Ha a képviselő úr nem is fél attól, hogy gyakori felszólalásait a Ház diffikultálja (Pakots József: Joga van beszélni!), a magam részéről tartozam azzal, hogy lehetőleg redukáljam az időt, amelyet kénytelen vagyok igénybevenni. Örülök annak, hogy a képviselő úr az ellenzéki padokról ilyen határozott és imesiszehangzó kijelentéseket tett a tekinteben, hogy reánk több 1 érhet róni igazsággal nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) A képviselő úr természetesen helyesen idézte iazt, hogy az innsbrucki, illetőleg az azt kiegészítő prágai egyezményben foglaltatik egy passzus, amely úgy szól, hogy ezen év végének letelte előtt össze kell újra ülni és meg kell tárgyalni azt, hogy vájjon időközben az adós államok fizetőképességében állott-e be valami lényeges változás, amely indokolttá tenné, íhogy azi is-