Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

loi Àz országgyűlés képviselőházának ebben a tekintetben, hogy melyik osztályban van alkalmazva, katasztrófára vezet. Lehetetlen, ihogy a miniszter úrnak ne legyen tudomása arról, hogy itt a tisztviselők között óriási mozgalom van esztendők óta. Memorandumokat küldenek nemcsak a miniszter úrnak, akit különben állandóan azzal zaklatnak, hogy legyen kegyes ebben a kérdésben küldöttségüket fogadni, hanem valamennyi képviselőnek, amelyben tiltakoznak az úgynevezett dugsegélyek rendszere ellen. A miniszter úr több alkalommal, amikor ebben a kérdésben felszólaltam, felszólalásomra azt válaszolta, hogy dugsegély ímár nincsen, hogy ez egyáltalában nem létezik. Erre óriási meglepetésünkre valamennyien megkaptuk a tisztviselők memorandumát, amelyben többek között felkérik a képviselőket arra, hogy a dugsegélyek ügyét a költségvetési vita során szóvá tegyék. Követelik azt, hogy ezek a dugsegélyek megszűnjenek, amelyeknek értékét ők csak egy esetben, negyedévenként 750.000 pengőre teszik, azt mondják tehát, hogy hárommillió pengő dugsegélyt osztanak szét egyes tisztviselőkategóriák között. Elnök: Kérem képviselő úr, most a bányászatról és a kohászatról van szó; e cím alatt tényleg személyi járandóságokról is szó van, méltóztatik talán felszólalását ezzel összefüggésbe hozni % Fábián Béla: Igen, ez azzal van összefüggésben. (Egy hang a jobboldalon: A bányászatnál^) Akárhol! Hiszen állami tisztviselői fizetésről van szó és meg vagyok róla győződve, hogy t. képviselőtársam, aki maga is főszolgabíró volt, nagyon örült volna annak, ha főszolgabírói fizetésében kevesebbet kapott volna, mint egy nem tudom micsoda kegyenc, aki sokkal kevesebb végzettséggel jó helyen van elhelyezve. Nem jelentéktelen kérdés a dugsegély kérdése és nem jelentéktelen kérdés az^hogy valaki az egyik minisztériumban lehet államtitkár, egy más valaki a másik minisztériumban titkár és az államtitkárnak kevesebb a jövedelme, mint a titkáré. Ez teljesen lehetetlen helyzet. Minek vannak akkor itt a fizetési osztályoké Mondjuk meg, hogy mindenki annyi fizetést kap, amennyit részére a minisztérium megállapít. De az, hogy itt legyenek fizetési osztályok, legyenek • miniszteri segédtitkárok, titkárok, osztálytanácsosok, tanácsosok és államtitkárok, ennek semmi értelme az égvilágon a jelenlegi rendszer mellett nincsen. Ennek a rendszernek van egy súlyos veszedelme. Minden egyes tisztviselő tudja nagyon jól, hogy a mai szomorú viszonyok között, különösen amikor a tisztviselői fizetések 54%-át teszik ki az egész állami költségvetésnek, nincs az államnak pénze arra, hogy a tisztviselőit jobban megfizesse, de legalább azt mondhatja, hogy egyenlő a helyzetük. Amikor azonban a tisztviselők között állandó elégületlenség érik, mivel tudják azt, hogy a szegény országban ugyanabban a rangos ztályban szolgáló másik tisztviselőnek igen nagy fizetése és jövedelme van, sokkal nagyobb fizetése és jövedelme, mint a békében volt megfelelő fizetési osztályba beosztott tisztviselőnek, akkor másik tisztviselő nem fog tudni szenvedni és éppen itt van a veszedelem. En azért is katasztrofálisnak tartom a mai rendszert, az úgynevezett dugsefjélyek rendszerét, mert ezek á dugsegélyek olyan pénzből származnak, amely nénzhez másoknak könnye, kínja és verejtéke fűződik. Mert miből fizetik a dugsegélyeket? Elnök: Kérem, képviselő úr, a,z ön felszólaOlf. ülése 1930 június 6-án, pénteken. lásai és a 15. cím között nem tudok összefüggést megállapítani; méltóztassék a tárgyra rátérni. Fábián Béla: Arról beszélek, hogy a tisztviselők csak egyenlő, fizetéseket kaphatnak ugyanabban a fizetési osztályban, tehát kénytelen vagyok megmondani, hogy mely forrásból származnak ezek a pénzek, amelyekből egyes tisztviselők többet kapnak, mint azok, akik velük ugyanabban a fizetési osztályban vannak. Ezek pedig a bírságpénzek, amelyeket sajnois, a helyett, hogy például ugyanazokra a célokra használnák fel, mint amilyen célokra felhasználják az igazságszolgáltatásban behajtott büntetéspénzeket, mondom» ezeket a bírságpénzeket egyes tisztviselők között segélyként felosztják, vagy pedig tisztviselői jóléti intézményekre fordítják. Ez a helyzet és itt meg kell mondanom a miniszter úrnak, hogy a jövedéki rendeletet még mindig nem vonták vissza, pedig az igazságügyminiszter már decemberben az új rendelettervezetet nemcsak elkészítette, de a pénzügyminisztériumnak be is küldötte. A pénzügyminiszter úrnak éreznie kell azt, hogy, ha ő ugyanannak az államnak szolgálatában állana, mint egy másik tisztyiselőtársa és azt a másik tisztviselőtársát az állam nem tudja megfizetni, őt pedig jobban megfizeti ugyanolyan állásban, ez rettenetes elkeseredést idéz elő. En nem szeretném, ha ez az elkeseredés az állami tisztviselői karban teljes joggal és okkal fokozódnék. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Ház! En a magam részéről szintén kénytelen vagyok a címnek ezt a részét megragadni ahhoz, hogy ebben a kérdésben egypár szóval a mélyen t. pénzügyminiszter úrhoz fordulhassak. Tudniillik az a baj, aminek itt Fábián t. képviselőtársam a maga részéről kifejezést adott, tényleg fennforog. Teljesen lehetetlen állapotok bürjánoztak el a tisztviselői fizetések megszabása körül, azonkívül teljesen lehetetlen állapotokat szült az is, hogy egy bizonyos jutalékrendszer még .mindig fenntartatik. Hogy hová fejlődtek ezek a viszonyok, azt mutatják azok a memorandumok, melyeket mi özönével kapunk, amelyekben tisztviselő fordul tisztviselővel szembe és a kisebbrangú, különösen a segédhivatali tisztviselők egyenesen árulkodnak az úgynevezett jogászi karra, a fogalmazói karra. (Fábián Béla: Minden negyedévben megkapjuk a listát, hogy ki mennyit kapott.) Évekkel ezelőtt figyelmeztettem már a kormányt erről a helyről, hogy ez csak az egymással való torzsalkodásra, egymásra való irigykedésre, a tisztviselőkar belső rendjének és fegyelmének teljes elfajulására és a közönség részéről a viszonyok megutálására vezet. T. Ház! Rendszereket fenntartani, amely rendszerek erkölcsileg alá nem támaszthatók, az igazság, jog, méltányosság szempontjából egyáltalán meg nem indokolható, csak arra szolgál, hogy egyes kegyenceket esetleg vagyonhoz juttasson, miközben a tisztviselők tízezrei nem tudnak fizetésükből megélni. Ez tehát nem az állam konszolidálódására, hanem egyenesen az állami konszolidáció aláásására vezet. Részemről nem mulaszthatom el, hogy ennek a rendszernek fenntartásával szemben a leghatározottabban ne hallassam óvó szavamat és ne kérjem a kormányzatot arra, hogy ezt az erkölcsileg és semmiféle szempontból alá nem támasztható rendszert tovább fenntartani ne méltóztassék. Engedelmet kérek, lehetetlen dolog az, hogy bírságpénzek, amelyeket tisztviselők vetnek ki, befolyhassanak a központi kasszákba azzal a 1 célzattal, ihogy azt pedig a központi tisztviselők