Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának 4-03. 25-9%, Franciaországban pedig 16%. Tehát nem­csak a legyőzött államok, hanem a győző álla­mok is, amelyekben pedig korántsem okozott olyan károkat a háború, mint nálunk, ugyan­ehhez a szisztémához kénytelenek fordulni, mert más módon a szükséges állami bevételeket nem tudják előteremteni. Nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok ki­jelenteni, hogy lehetetlennek tartom, hogy a közeljövőben megtarthassuk államháztartásunk egyensúlyát, ha a közvetett adókat mérsékeljük Csak arról lehet szó, hogy egyes igazságtalan 1 ságokat, vagy aránytalanságokat, mihelyt azt az államháztartás helyzete lehetővé teszi, meg­szüntessünk, de hogy itt ezen a rendszeren gyö­keres változtatásokat eszközöljünk, az még hosszú ideig nem lesz lehetséges. (Rothenstein Mór: Elég baj!) Ez csak akkor lesz lehetséges, gazdasági programm, amelyet megvaló­sítani igyekszünk, már eredményeit fogja mu­tatni, ha itt a jövedelmek növekedni fognak, és ha a megsemmisült vagyonok újra felépülnek. (Kun Béla: Mikor fognak itt a jövedelmek gyarapodni? Sohasem érjük meg!) Azt méltóztatott mondani, hogy a fogyasz­tási és közvetett adók. Kabók Lajos t. képvi­selőtársam szerint pedig a vámok is azért igaz­ságtalanok, mert nem a vagyonnal és jövede­lemmel bíró néposztályokat terhelik, hanem azokat, akiknek jövedelmük nincs. Bocsánatot kérek, így nem lehet felfogni a közvetett adó­kat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez jó lehet agitációs eszköznek, (Ügy van! Ügy van! jobb­felől. — Erdélyi Aladár: Maga sem hiszi el!) de ez az állítás ebben a Házban ilyen formában meg nem állhat. (Rothenstein Mór: Ebben a Házban nem, igaza van! — Br. Podmaniezky Endre: Melyik házban! Talán a szovjetházban lehet.) Nagyon téved a t. képviselő úr, amikor így állítja be a dolgot. Legyen meggyőződve róla, hogy senki sines ebben a Házban, aki ezt elhiszi, sőt azt hiszem, a képviselő úr maga sem hiszi el, de megszokták, hogy agitacionális cé­lokból a tényeknek meg nem felelő ilyen állítá­sokat kockáztatnak azért, hogy úgy tüntessék fel a dolgot, mintha ebben az országban kizsák­mányoló adóztatás folyna az adó viselésre nem képes néprétegekkel szemben. Talán a mi adózási rendszerünkben nem fo­gyaszt az, akinek jövedelme van? Vagy a for­galmiadót csak az fizeti, akinek nincs jöve­delme? Hiszen a forgalmiadót a vásárlóközön­ség viseli, már pedig csak az vásárolhat, akinek jövedelme van. (Rothenstein Mór: Ki vásárol!) Ez már magában véve ellentmond a képviselő űr azon állításának, hogy a vámokat tisztán a nincstelenek fizetik. Azoknak van meg a vá­sárlóképessége? Vagy a fogyasztásiadók közül azokat, amelyek a luxusfogyasztást terhelik, csak a nincstelenek fizetik? Bocsánatot kerek ezt ííry beállítani nem lehet. (Zaj.) Ha a t. képviselő úr úgy állítaná be a dol­got, hogy relatíve nehezebben viseli el a fo­gyasztá£iadót az, akinek nincs megfelelő jöve­delme, mert olyan cikkeknél, amelyek közel áll­nak a nélkülözhetetlen cikkekhez, a kisebb jö­vedelmet aránylag nagyobb teher sújtja, ebben igaza volna, de úgy beállítani a kérdést, mintha a vagyonosabb osztály nem viselne más adót, mint egyenesadót. a többit pedig azok viselik, akiknek jövedelmük nincs: ez nem felel meg az objektív igazságnak. (Rothenstein Mór: Nem olyan mértékben, mint a szegény ember, mert az nagyban tud vásárolni. — Zaj. ~~ Elnök csenget.) Méltóztattak kifogásolni azt. hogy a for­galmi adón ál miért nem térünk át a fázísrend­KÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. XXIX, ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 147 szerre. (Rothenstein Mór: Ebben a Házban csak dicsérni szabad, úgy-e? — Zaj jobbfelől.) Bo­csásson meg a képviselő úr, bármilyen tiszte­lettel legyek is személye iránt, higyje el, hogy nem számítottam a dicséretére, mert akkor ne­kem itt olyan pénzügyi politikát kellene követ­nem, amely nézetem szerint ellenkezik hazám érdekeivel. (Igaz! Ügy van! Taps a jobbolda­lon. — Éri Márton: Nekik nincs hazájuk!) T. Ház! Azt méltóztatott mondani, hogy a keresetiadó tételei igen súlyosak, hogy azokat le kell szállítani, s az adóminimum tekinteté­ben a rendszert meg kell változtatni olyatén­képpen, hogy az mindig levonásba kerüljön. En a képviselő úrral vagy pártjának egy másik tagjával tavaly már vitát folytattam ebben a kérdésben, s mondottam, hogy ez különböző or­szágokban másképpen és másképpen van sza­bályozva. Igen sok érvet lehet felhozni pro és kontra egyik vagy másik rendszer mellett és ellen. Ezúttal is csak azt felelhetem, amit a kép­viselő úr már előre sejtett, hogy ez az adó nem állami bevétel, ez a községek és a városok be­vétele s azon gondolkozom, hogy abban &z új — remélem, nemsokára elkészülő — törvényja­vaslatban, amelyet a kormány Ígéretéhez ké­pest, a községek háztartásáról be fog nyújtani, hogyan tudnám a községek bevételét növelni és arányosítani, de azt nem Ígérhetem, hogy eze­ket a jövedelmeket olyan nagy összegekkel csök­kentsem le, amilyenekkel egybe volna kapcsolva az áttérés egy olyan rendszerre, amelyet a kép­viselő úr ajánlani méltóztatott. Kalbók képviselő úr kifogásolni méltózta­tott, hogy az egységes adókezelésbe az egyházi­adó is bevonatott. Ezt a rendelkezést továbbra is fenn szándékozom tartani, abban a mérték­ben, amilyen mértékben ma is történik azok be­hajtása, mert ezekre az egyházakra törvények­kel kulturális terheket róttunk, amelyeknek csak akkor tehetnek rendszeresen eleget, ha az adók rendszeres befolyása is biztosíttatik. Ez volt, t. képviselő úr, az intenciója ihiva­tali elődömnek akkor, amikor ezt a kérdést sza­bályozta, ami azonban nem jelentig hogy néze­tem szerint is az egyházi adózás kérdése külö­nösen néhány felekezet szempontjából nem igé­nyelne szabályozást. Tárgyalásokat is folyta­tunk az egyes felekezetek vezetőségeivel, hogy ezt az adóztatást is a modern adóztatás igényei­nek megfelelően és a terherviselési képességgel jobban arányba hozva, de egyszersmind azon takarékossági rendszabályok figyelembevételé­vel szabályozzuk, amelyek a mi viszonyaink kö­zött nemcsak az államra és egyéb közületekre, hanem a felekezetekre is okvetlenül mérvadók kell hogy legyenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt azonban nem az egyházak adóztatási jogá­nak csorbításával (Helyeslés jobbfelől.) és nem a mai rendszernek az ajánlott radikális módon való ^megszakításával, hanem csak megfelelő jó­zan és egyetértően megállapított járható rend­szerré való átalakításával biztosíthatjuk. (Far­kasfalyi Farkas Géza: Az egyházak nagy nyo­morúságban vannak.) Usetty igen t- képviselő úr a tisztviselőkér­dést pendítette meg és elsősorban pénzügyi tiszt­viselőim gondozását ajánlotta figyelmembe. Kö­szönöm, hogy olyan melegen szólt róluk annak ellenére, hogy nálam talán ez a meleg szószólás nem volt szükséges. Azt hiszem, inkább az or­szág figyelmét akarta erre a derék tisztviselői karra felhívni. De ha ő ezen a helyen felhívta a figyelmet, én erről a helyről nemcsak ezekhez a tisztviselőkhöz, hanem az ország összes tiszt­viselőihez is szólok, amikor kijelentem, hogy a kormány teljes tudatában van annak a nehéz 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom