Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

148 Az országgyűlés képviselőházának M helyzetnek, amelyben ők ma vannak, de kérvekérem őket, ne adjanak hitelt semmiféle olyan biztatásnak, félrevezetésnek és lehetetlen Ígéreteknek, amelyeknek a kormány ebben az időpontban eleget tenni nem tud. (Kun Béla: Helyzetük némi javítása csak nem lesz lehetetlenség'?!) Többször szólottam erről a kérdésről és most is csak ismételhetem a kormánynak azt az álláspontját, hogy reformokat akar keresztülvinni, amelyekkel a közigazgatást egyszerűsíti, lehetővé teszi, hogy a közigazgatás minden sérelme nélkül ugyanazt a munkát kevesebb tisztviselővel végeztesse. Ezt fokozatosan akarjuk megvalósítani olyanténképpen, hogy a kihalási rendszerrel megürült állások mérsékeltebb betöltésével elért megtakarítást, a tisztviselők helyzetének javítására fordítjuk, mihelyt olyan összeg áll elő ebből a megtakarításból, hogv azt már érdemes illetményrendezésre felhasználni. Óvnám azonban a t. Házat, hogy ezt úgy méltóztassanak értelmezni, hogy a kérdést minden egyes ágazatnál külön-külön, mármost megoldhatnánk, úgy ahogy megoldottuk ebben a költségvetésben a csendőrségnek, rendőrségnek és a fegyveres erőnek illetménykérdését, mert ezáltal egyes kategóriák, amelyeknél nincsenek olyan pótdíjak, mint amelyek ezeknél a testületeknél voltak, nagyon rosszul járnának. Az említett csoportoknak bizonyos kiegyenlítésekkel már most meg lehetett oldani az illetménykérdést. Ha azonban példánakokáért, ma a pénzügyi tisztviselői kart ragadnám ki, holnap pedig egy másikat, ez nem volna igazságos, hiszen azért, mert az ő munkájuk természetéből kifolyólag bizonyos bírságok folynak be, amelyeket bizonyos rendszerességgel a tisztviselők helyzetének javítására használunk fel, nem volna igazságos, hogy ezeket most élvezett illetményeiktől megfosszuk és az összes tisztviselők között osszuk szét, mert ez ily célra úgyis elenyészően kevés volna. Az sem volna azonban igazságos, hogy ezen a címen náluk végleges rendezést csináljunk, amikor a többieknél nem csinálhatunk. En csak annyit mondhatok, hogy a vezetésem alatt álló tárca alkalmazottai érdekében megteszek mindent, ami módomban áll, de ne méltóztassék tőlem olyant kívánni, ami ma az államháztartási helyzetnek teljes tudatában és ismeretében, nem teljesíthető. Nem akarom az államháztartás helyzetét feketére festeni, de teljes komolysággal vagyok bátor a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy ebben az országban mindenki azon törje a fejét, miként lehetne itt megtakarításokat eszközölni. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a .jobboldalon.) Azok a tisztviselők, akiknek szomorú és nehéz helyzete felhozatott, nehéz helyzetüket viseljék hazafiasán addig is, amíg a jobb viszonyok beálltával ezekre a rendezésekre komolyan gondolhatunk. (Helyeslés.) Most azonban csak arra gondolhatunk a legkomolyabban, hogy takarékoskodással és^ kiadásaink arányos beosztásával az államháztartás egyensúlyának fenntartására e törekedjünk. (Elénk helyeslés.) En arra nem vállalkozhatom. — mert csodát nem tehetek — hogy akkor, amikor az államháztartási bevételek csökkennek. a kiadásokat növeljem. Nem vállalkozom arra. hogy amikor a költségvetés 50%-át meghaladják a személyi kiadások, akkor a személyi kiadásokat növeljem. Nem tehetem, mert akkor még nagyobb lesz azaz aránytalanság, amely aránytalanságot méltán lehet kritikaalá vonni. De nem lehet azt mondani, hogy ez a kormány hibás ezért, mert ezért — (Neubauer Ferenc: A társadalom!) a társadalom sem hibás — azok az események hibásak, amelyek bekövetkeztek, 3. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. j s amelyek Magyarországot megcsonkították. ' (Farkasfalvi Farkas Géza: Köszönhetjük 1918nak és 1919-nek! — Jánossy Gábor: Mindent elvettek! — Erdélyi Aladár: Azért egy kicsit nagylábon is éltünk, az igaz!) Az állami bevételek, különösen a vámoknál és a forgalmiadóknál lényeges csökkenést mutatnak a múlt esztendővel szemben, de bizonyos csökkenést látunk abban is, hogy egyes adónemek, amelyeknek természetes fejlődése állandóan megvolt, a fejlődésben csökkenő irányzatot mutatnak. Ez reánk nézve a legnagyobb óvatosságot parancsolja. (Elénk helyeslés.) Ne értsen félre a t. Ház. Nem rémképeket akarok festeni. Mi az államháztartási egyensúlyunkat fenn fogjuk tudni tartani, de legyünk elkészülve arra, hogy hosszú ideig állandóan állami kiadásainak csökkentésére kell törekednünk. (Elénk helyeslés.) Méltóztassék ezt a legkomolyabban venni és ennek méltóztassék tulajdonítani, — és ne annak, hogy kemény szívvel és fiskális érzéssel töltöm be ezt a helyet — ha én elzárkózom sok, talán méltányos, talán igazságos, de nem okvetenül nélkülözhetetlen kiadás elől. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a helyes: nem okvetlenül nélkülözhetetlen kiadások elől!) Végighallgattam azt a vitát, amely itt lefolyt és hallottam nagyon sok szép felszólalást, nagyon sok ideát, amelyet elraktároztam magamnak és azt fogom ajánlani minisztertársaimnak is, hogy raktározzák el magukban és tegyék el arra a jobb időre, amidőn azok az államháztartás rendjének veszélyeztetése nélkül megvalósíthatók. (Elénk helyeslés.) Egyet koncedálok és ezt hangsúlyozni kívánom: semmiféle jó létesítménynek, semmiféle okvetlenül szükséges, akár humanitárius, akár szociális, .akár kulturális szempontból szükséges kiadásnak megszüntetését nem kívánom. Nem! Csak megmondottam, hogy milyen összeget bocsáthatók a tárcák rendelkezésére és azt kértem, hogy e kiadások keretein belül készítsék el tárcájuk programmját Minisztertársaim ezt a kérésemet teljesítették. Nem lineárisan hajtottuk végre ezt a csökkentést. Nem! En általában azt tűztem ki célul, hogy a kiadások végösszegének lehetőleg 5%-át takarítsuk meg. Láttam, hogy az 5%-ot egyszerre nem tudom elérni. Igyekeztem tehát elérni annyit, amennyit most elértem, de ha ezt a helyet lesz szerencsém továbbra is betölteni, akkor konzekvensen és a legnagyobb energiával fogok további csökkentésekre törekedni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Nem tartom lehetőnek, hogy addig, amíg közgazdasági életünk gyógyulási folyamata igen messze előre nem haladt, arra újabb terheket rójak. (Helyeslés a jobboldalon.) Hosszú ideig minden lehető és rendelkezésre álló eszközt arra kell felhasználnunk, hogy gazdasági életünknek beteg vagy gyenge, vagy a viszonyoknál fogva segítségre szoruló részeit támogassuk. Legyen az mezőgazdaság, legyen az ipar; minden erőnket erre kell fordítanunk (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Szegények lettünk, ez az egész!) Az állami üzemeket Rothenstein t. képviselő úr nem mulasztja el. azt hiszem, egy évben sem felemlíteni és különösen az államnyomdával nincs megelégedve. Nem tehetk róla, igen t. képviselő úr, de én az ellenkező nézeten vagyok. Nem tudom, hogy az adatokat honnan méltóztatott venni. Ügy tudom ez a jelentésem. ~ és biztosíthatom a képviselő urat, hogy úgyis van, hogy az én jelentéseim a helyesek — az állami nyomdában magánnyomdai munkát . évek óta nem végeztünk. (Rothenstein Mór;