Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának U03 ban részesül, nagyon helyesen, mert olyan munkát végeznek a bírák, hogy megérdemlik ezt a különleges elbírálást, de akkor kerüljenek ezek az igazságügyi tisztviselők is hasonló helyzetbe, ha alsófokon vannak is. A másik kérdés a telekkönyvvezetők helyzete. Ez ina különösen lényeges dolog, amikor az egész ország telekkönyvei úgyszólván átrendeződnek, különösen a földbirtokrendezési kérdésekkel kapcsolatban, hiszen sokszor egy-egy vidéknek egész telekkönyvét át kell dolgozni. A telekkönyvvezetőknek az a sérelmük, hogy míg azelőtt a VII. fizetési osztály meg volt nyitva részükre, most nem jutnak bele. Kérésük az, hogy a telekkönyvvezetők 15%-a bekerülhessen a VIII. fizetési osztályba, 30—30% pedig a IX. és X. fizetési osztályok között oszoljék meg. Azt hiszem, ez teljesen méltányos kérés, kivált ha tudjuk, hogy milyen fontos munkát végeznek. Hiszen az állam hitelélete jórészt ezeken nyugszik, mert majdnem mindenkinek, akinek valami objektuma van, kölcsöne is van, különféle bekebelezések történnek, amelyeknél, ha csak egy hibát követ el a tisztviselő, ez igen nagy bajt zúdíthat nemcsak magára az illetőre, hanem az államra is, hiszen végeredményében felelős a munkáért. Ezek az emberek megérdemlik tehát, hogy azért a munkáért, amelyet olyan lelkiismeretesen és pontosan látnak el, megkapják a rendes fizetést. A következő dolog, amivel foglalkozni bátor vagyok, a pénzügyőri testület kérdése. Ebben az országban körülbelül 2800. a pénzügyőri testületekbe tartozó tag van. Ezek alsóbbrangú tisztviselők a pénzügyi karban, akik azonban igen fontos tennivalókat végeznek, hiszen ha az államnak szüksége van rendőrségre és esendőrségre, hogy fenn tudja tartani a rendet és biztonságot, azért, hogy az állam meg: tudjon élni, szüksége van pénzügyi karra, az állam jövedelmének biztosítása érdekében és kell. hogy ez becsületesen végezze azokat az ellenőrzéseket, amelyek r biztosítják azoknak a jövedelmeknek befolyását- amelyeket az állam kivet. Ez. a pénzügyi kar igen becsületesen végezte is mindig munkáját. A régebbi időben nagyon ellenszenves volt, aminek talán az volt az oka. hogy méç abban az osztrák szellemben erondolták az emberek ezeket a pénzügyőri tisztviselőket, amikor naeryon ellenszenvesek voltak, mert rázúdították az országra őket azért, hosry itt harácsoljanak- Ez a szellem azonban, hála^ Istennek, megváltozott és ma igen derék pénzügyőri testülete van Magyarországnak, amely mindig első dolsrának tekinti azt, hogy elvégezze azt a feladatot, amelyre vállalkozott. Ezeknek az embereknek 87 pengőtől 160 penffőiff terjedő fizetésük van. Azt hiszem, ez a szám magáért beszél. Igaz, ezt a fizetést akkor állapították meg, amikor még tettenérési jutalék volt, amikor nagy összegeket tettek ki ezek a tettenérési jutalékok, és így bizonyos mellékjövedelemhez jutottak, ma már azonban az a helyzet, hogy az egész testületnek legfeljebb 2—3%-a iut tettenérési jutalékhoz, 97% nedig egyáltalában nem kap semmi ilyen mellékjövedelmet, ök tehát azt kívánják, hogy amikor elestek ilyen nagyobb jövedelmi forrástól, amely részükre elég nagy, ha havonta 25—30—40 nengőt is jelent, némiképpen kárpótoltassanak. Ttt sem gondolnak ők arra, hoery az állam egyéb fedezetet kerítsen erre, adót, illetéket vagy vámot, hanem csak azt kérik, hogy ahol felügyeleti dí.iak vannak, vagy a vámoknál vannak kirendelések és ők kapnak egyénenként bizonyos jutalékot vagv fizetéskiegészítő pótlékot, ezeket méltóztassék megszüntetni és ezt egyenlő mérülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 141 tékben felosztani az egész testületben. Mert lehet, hogy azoknak, akik ide ki vannak rendelve, talán több munkát kell elvégezniök, azonban szívesen vállalkoznak arra, hogy felváltva végezzék ezeket a munkákat tisztára a szolidaritás szempontjából, hogy a többinek is megkerüljön azzal a darab falat kenyérrel több, amire szükségük van. En tehát arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ejtse módját annak, hogy itt bizonyos tárgyalásokat vezessen be és ezt a kérdést rendezni tudja. Ismétlem, nem arról van itt szó, hogy újabb fedezetet kellene találni erre, hanem arról, hogy a meglevő fedezetet kellene helyesen és jól felosztani, hogy minden egyes testületi tag megkaphassa azokat a különböző jutalékokat, amelyekhez jutnak ma egyesek, úgy, hogy ezek az összes tagok között lennének felosztva. Ezek lennének azok a kéréseim, amelyeket a fizetéssel kapcsolatosan lennék bátor a miniszter úrnak előterjeszteni. Most legyen szabad itt csak egy-két adatot felemlítenem arranézve, hogy milyen viszonylatban vannak a pénzügyőri közegek a csendőrség létszámában levők közül azokkal, akik körülbelül ugyanolyan rangfokozatban vannak a csendőrségnél, mint amilyenben vannak ezek a pénzügyőri közegek a pénzügyőri testületben. Például egy pénzügyőri főszemlész egyenlő h státusz szempontjából es:y csendőralhadnagysryal és ennek a csendőralhadnagynak évenként 1224 pengővel több fizetése van. mint anna'k a pénzügyőri f őszem lesznek. A pénzügyőri szemlésznél ez a differencia a csendőrtiszthelyettes; javára 905.80 pengőt tesz ki. A pénzügyőri fővigyázót Összehasonlítva a csendőrőrmesterrel. 803 penffőt tesz ki a különbség. A pénzügyőri I. osztályú vigyázó fizetése a csendőrőrmester fizetésével Összehasonlítva, — akivel eírvrangrban van — 775 pengővel kevesebb évenként. A II. osztályú vigyázónál, aki pedig a csendőr" rel van egy rangban, 577 pengőt tesz ki a differencia. Azt hiszem. ho<*r amikor mindnyájan tudjuk, hogy ezek is éppen olyan fontos munkát végeznek az állam érdekében, mint amilyent a csendőrség végez, akkor ez a differencia kiáltó igazságtalanságot jelent. Azért kérem a pénzügyminiszter urat, hogy mivel a mód megvan erre, méltóztassék megszüntetni ezt a helyzetet, de minél hamarabb. A másik kérdés, amelyet szóvá akarok tenni, a lakáskérdés. Ezeknek a pénzügyőri státuszba tartozó egyéneknek lakáspénze olyan alacsonyan van megállapítva, hogy ezért lakást nem tudnak kapni. Méltóztassanak megengedni, bosry megemlítsem, hoa:y egy nős szemlész legalább havi 40 pengőt kell, hos:y fizessen egv szoba-konyhás lakásért, egy nős fő vigyázónak, ha szintén egyszobás lakást akar tartani. 40 pengőt, egy nőtlennek legalább 32 pengőt kell fizetnie és ezzel szemben kapnak negyedévenként 77 penarőt. illetve 69 pengrőt. Ebből a rynmorúsáeros fizetésből tehát neki még rá kell fizetniök ezeket az összegeket. Természetesen nem tudják ezt az összeget megfizetni és ezért nyomorult lakásokban kénytelenek tengetni életüket, ami azt hiszem, nem kellemes magára az államra nézve sem. mert hiszen az tekintélvromboló hatású, hogy azok az emberek, akiknek az állam.Bolgároknál, mint az államhatalom kén vj «élőinek é^ mes-bízottainak kell feji enni ök. odnból búinak ki akkor, amikor munkájuk teljesítésére elindulnak. Ttt még továbbá az a kérésem, hogy talán méltóztassék valami pótlékot megállapítani arra az esetre, ha ezek az emberek külszolgálat20*