Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának U03. ügyi tárca, vezetőjét terheli az a rendkívüli nagy felelősség, amellyel az ország összes polgáraival szemben a magángazdasági élet szempontjából tartozik, mert hiszen az állami élet zavartalan menetének biztosításán túlmenőleg úgy gazdasági, mint kulturális és szociális téren csak addig a határig mehet el, ameddig még a magángazdasági élet teherbíróképessége nincs veszélyeztetve. Ezért tehát nem lehet jogos szemrehányással illetni a pénzügyi kormányzat vezetőjét, hogy az egyik vagy másik kormányzati ág költségvetésének keretén belül a kiadások tekintetében határt szabott, ameyek, bár elismerem, hogy az ország illetőleg az állam fejlődése szempontjából teljesítendők volnának és amelyek szükségességét különösen a földmívelésügyi és «szociális téren igen t. képviselőtársaim elhangzott felszólalásaiban egészen helyesen alátámasztották, de ennek ellenére is a pénzügyi kormány kénytelen volt ezeknek a kiadásoknak egy bizonyos mértékben határt szabni és azok mellőzését követelni, mert azok a szimptómák, amelyek az utóbbi időben gazdasági életünk minden ágában jelentkeztek az állami kiadások tekintetében a legnagyobb óvatosságra köteleznek. T. Ház! Remélem azonban, hogy a már ratifikált hágai egyezmény következtében gazdasági helyzetünkben is egy bizonyos fokú fellendülés fog bekövetkezni, mert hiszen most már eltűntek nagyobbrészt azok az akadályok, melyek a háború kezdetétől fogva 16 esztendőn keresztül elválasztottak bennünket úgy külpolitikailag, mint gazdaságilag Európa többi államaitól és kormányunknak az a szívós, kitartó munkája, melyet különösen külpolitikai téren éveken keresztül kifejtett, végeredményben — és talán a természet rendje szerint is — SLZ egymásrautaltság révén megteremti az egészséges irányú gazdasági közeledést a szomszéd álfamokkái szemben is. T. Ház! Rendkívül nagyjelentőségűnek tartom a törvényhozásnak azt a bölcs elhatározását, hogy felhatalmazást kíván adni kormányunknak arra vonatkozólag, hogy amint erre alkalom nyílik, éli en is a már részére biztosított pénzügyi függetlenség jogával és vegyen fel egy nagyobb összegű hosszúlejáratú külföldi törlesztéses kölcsönt, amellyel elernyedt gazdasági életünk fejlődését tartósan biztosítani képes lenne. Nagyjelentőségűnek tartom ezt elsősorban azért, mert ezzel megadódik a mód és alkalom arra, hogy egy átfogó és a megváltozott gazdasági viszonyoknak megfelelő új programmiot létesítsen és ezt a programmot keresztül is vigye, melynek révén úgy a mezőgazdaság, valamint az ipar fejlődése megteremtetnék, mert hiszen csak az ipar és a mezőgazdaság fellendülése képes munkaalkalmakat teremteni és a munkaalkalmak révén fogyasztóképességünket növelni. De ez fogja (mérsékelni a vállalkozás terén eddig fennálló tartózkodást is, amely talán nagy részben éppen a bizalom hiányára vezethető vissza. És ha ennek a bizalomhiánynak, ennek a tartózkodásnak okát kutatjuk, azt egyedül a függő jóvátételi kérdések rendezetlensége nyomán erre a nemzetre nehezedett hitelkrízisben találjuk. A vállalkozás és a termelés fejlesztéséhez szükséges tőke mindenesetre nyugalmat és rendezett külpolitikai helyzetet követel és ha ezek^ az előfeltételek megvannak, ezek biztosíthatják, hogy az elhelyezkedésre váró külföldi tőke necsak rövid lejáratú hitelek formájában, hanem hosszú lejáratú hitelek formájában is jöjjön az országba és igyekezzék itt hosszabb időre kiterülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 133 jedő érdekközösséget vállalni azokkal a meglévő belső gazdasági szervekkel, amelyekkel a háború előtti időben, a békeidőben is hosszú évtizedeken keresztül egészséges kapcsolatot tartott fenn, mert hiszen csak ezáltal tudjuk elérni, hogy gazdasági életünkben erőteljesebb javulás következzék be. (Felkiáltások: Minél olcsóbb kamatot!) Ezek az előfeltételek egyfelől belső konszolidáltságunk, másfelől a hágai egyezmény megkötése révén most már adva vannak és ennek következtében kizárólag csak rajtunk múlik, hogy ezekkel úgy éljünk, amint azt az ország jól felfogott érdeke megköveteli és megköveteli ezt nemzetünk további gazdasági fejlődése is. Állami életünk vitelében a legnagyobb körültekintésre és takarékosságra van szükség, mert csak így remélhetjük a túlméretezett közterhek fokozatos csökkentését, ami egyik legfontosabb elősegítője lehet a magángazdasági élet fellendülésének. De meg kell tennünk mindent, aanit állami beavatkozással úgy a termelés, mint az értékesítés fokozása tekintetében megtehetünk. Ez azonban csak azon határokon belül hozhatja meg áldásos hatását, ahol a magángazdasági tevékenység erőszakos korlátokba nem ütközik, hanem inkább annak egészségesebb irányiba való terelését segíti elő. A pénzügyi tárca költségvetésének összeállításánál, nézetem szerint, ezek az irányelvek vezették a pénzügyi kormányzatot, amidőn költségvetésében az előző évhez mérten a lehető legnagyobb rigorozitással érvényesítette a takarékosság gondolatát, amellyel egyfelől a közterhek csökkentését, másfelől pedig ezáltal a magángazdasági élet megerősítését célozta. A tárca közigazgatási kiadásait a multevi 163*2 millió pengővel szemben 8'2 millió pengővel kevesebb összegben, vagyis 155 millió pengőben irányozta elő, — itt tehát kereken 5%-os redukciót látunk — a bevételeket pedig, mivel itt összpontosul az ország összes bevétele, a multévi 837'4 millió pengő helyett 810'2 millió pengőben állapította meg, vagyis az előző évvel szemben 27*2 millió pengővel kevesebb összegben. Itt a bevételek apadása százalékban kifejezve 3"2%-ot tesz ki. A költségvetés kiadási tételeinek csökkentését a legnagyobb fokú takar ékosság^ mellett a pénzügyi közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozó reform behozatalával kívánja a pénzügyi kormány keresztülvinni. Elegendőnek tartom, ha csak a pénzkezelés reformjára utalok és arra, hogy mit jelentett takarékosság szempontjából 1924. év óta az egyszerűsítés, hogy összes bevételeink a Postatakarékpénztáron keresztül a Nemzeti Banknál összpontosíttattak, amit most az utóbbi időben kibővítettek a letétek és értékek kezelésére vonatkozólag is. Az illetményhivatal felállítása, ahol az emberi munkaerőt géperővel pótoltuk, igen nagyszámú személyzetmegtakarítást jelent. Az állami kiadások apasztása tekintetében azonban határt szab egyfelől a közigazgatási teendők kiterjedt volta és az állampolgárok érdekeivel való szerves kapcsolata, de másfelől a megváltozott gazdasági viszonyok következtében az állami feladatok állandó növekedése is. Ennélfogva a mindenáron való egyszerűsítés és takarékoskodás, ha az túlzásba megy, esetleg az állampolgárok érdekeinek veszélyére is vezethet. A pénzügyminiszter úr^ e tekintetben nézetem szerint azt a helyes irányt követi, hogy ő először nem a pénzügyi adminisztráció kiadásait kívánja csökkenteni és ehhez hozzáegyszerűsíteni az adminisztrációt, hanem éppen meg-