Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

130 Az országgyűlés képviselőházának H mutatj a az a körülmény, hogy az a nyilt szavazás 1922-ben a miniszterelnök úr oktrojrendelétével jött és fenntartatott akkor is, amikor már a jelenlegi kormányzat, mint nemzet szerző kormányzat szobrokban örökítette magát meg és a konszolidáció körül szerzett halhatatlan érdemeit. (Derültség a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, itt van közöttünk tulajdonképpen a legdöntőbb eltérés, hogy mit jelent a titkos szavazás a kormány szempontjából. Igyekszem beleilleszkedni teljesen a miniszterelnök úr gondolkodásába. A miniszterelnök úr attól fél, hogy az ország a mai gazdasági viszonyok közepette nem fog majd a saját vagy — ha úgy tetszik — egy nemzeti konszolidálásért küzdő kormányzat mellett megnyilatkozni; ebben azonban egyúttal el van ismerve az a tény is, hogy a mai kormányzat mesterséges eszközökkel a nemzet véleményével szemben tartja fenn a maga kormányzatát. (Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Gyömörey Sándor: Ez igen nagy tévedés!) Bocsánatot kérek, vagy félek a nemzettől, vagy nem félek; vagy van bizalmatlanság bennem a nemzet érettsége iránt, vagy nincs. Ha van bizalmatlanság és fenntartok egy olyan korrektívumot, amely korrektívummal ezt a nem kellő^ érettséget pótolni tudom, hogy a közvélemény a saját politikám mellett nyilvánuljon meg, akkor ez semmi egyéb, mint a kormányzat mesterséges eszközökkel való fenntartása. (Zaj. — Graefl Jenő közbeszól.) T. képviselőtársam, méltóztassék valahogy máskép megmagyarázni, vagy talán rábízzuk a miniszterelnök úrra. (ÖstÖr József: Legjobb lesz! — Derültség.) T. Ház! En nem hiszem, hogy a miniszterelnök úrnak ez a felfogása odakint általában véve valami nagyon szimpatikus megítéléssel fog találkozni, mert csak kettő lehetséges. Vagy elfogadják a miniszterelnök úr álláspontját, amely azt mutatja, hogy itt olyan súlyos viszonyok vannak, hogy ez a nép éretlen a maga sorsa intézésére, akkor azonban ez nem emeli a nemzetnek tekintélyét semmiféle tekintetben, vagy nem fogadják el a miniszterelnök úr álláspontját, akkor azonban a miniszterelnök úr kijelentését le fogiák szállítani arra a mértékre, amellyel diktatórikus kormányzat a mai megítélésben Nyugaton, a nyugati demokratikus államokban találkozik. T. Ház! En úgy latom, hogy a magyar közéletben azok, akik ma nem a kormány mögött ülnek és nem osztoznak a miniszterelnök úr felfogásában, csak kettő között választhatnak. Vagy küzdenek minden erejükkel a titkos választójog megteremtéséért vagy forradalmat készítenek. (Ellenmondások a jobboldalon. —• Farkas István: Ügy van! Igaza van! — Östör József: Ezek között még vannak lehetőségek! — Baracs Marcell: Szájat befogni és tűrni! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Van egy rendszer, van egy kormányzat, amely a nemzet éretlenségére hivatkozva a hatalmi eszközöket nem hajlandó feladni a nemzeti akarat kialakításánál- Mit tehetek ilyen körülmények között^Vagy küzdök a nemzeti akaratnak megteremtésére szükséges rendszer kiharcolásáért, és akkor elsősorban a titkos választójogért kell küzdenem, vagy ha feladom azt a reménységet, hogy ezt kiküzdhetem. már csak az az út marad, amely útra sem én. sem más nem akar lépni. De t. miniszterelnök úr, a nemzetek sorsát nemcsak a politikusok, államférfiak akarata dönti el. Vannak önmagukban ható erők, amelyek feltartózhatátlanul mennek előre. Ert csak egy körülményre hívom fel a mi. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. niszterelnök úr figyelmét. Most a miniszterelnök úr mögött egy hatalmas párt van. A kormányzatnak külső támogatása ezen nyugszik. Az országban semmiféle komoly szervezkedés nem történhetik, különösen nem történhetik a polgári társadalom részéről. (Zaj a jobboldalon.) Tisztelt képviselőtársam csodálkozik, pedig nagyon jól tudjuk, hogy nem történhetik, mert méltóztassék nekem megmondani, hogy mire szervezzem én meg a polgári társadalmat. Egyre tudom megszervezni, hogy akkor, amikor... (Gáspárdy Elemér: Tessék gazdasági programmot csinálni! — Zaj a jobboldalon és a középen.) En csak egyre szervezhetem a polgári társadalmat, arra, hogy egy alkotmányos mérkőzésnél a maga akaratának érvényesítésével egy bizonyos politikai programmot sikerre vigyen. De ha ugyanakkor a hatalom azt mondja, hogy: «En pedig nem adom meg erre a lehetőséget és a népet éretlennek nyilvánítom» — akkor ez az egész szervezkedés nem lehet jövő tényezője az alkotmányos életnek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) vagy^ pedig akarva, nem akarva, szaporítja az elégedetlen elemeket és viszi az országot a felfordulás felé. Méltóztassék ebből az elgondolásból megítélni azt, hogy mi, szemben a kormánypárt tagjaival, sőt a kormány tagjaival, sokkal guvernementálisabb hangot hallatunk a mi gyűléseinken, mint a t. túloldalhoz tartozó politikusok. Mi nem osztunk földet, programmunkkal ellentétes programmpontokat nem ígérünk, nem adunk folyton vészjeleket, igyekszünk a polgárságot a nehéz helyzetnek megfelelően komoly magatartásra, szervezkedésre bírni és a közvélemény megnyilatkozásával a kormányzatot bizonyos irányba szorítani. Ha azonban, íme —mint a miniszterelnök úr mondotta — a kormány egyáltalán nem hajlandó foglalkozni azzal, hogy a fair alkotmányos küzdelem alapját, a titkos választójogot megadja a nemzetnek, akkor lelkiismeretes politikusra nézve olyan dilemma fog előállni, amit igazán nehéz megoldani. Ebben a dilemmában benne vagyunk mi valamenynyien. Ebből jelentkezik az a nagy nehézség, amellyel mi mindig találkozunk, ha a választó polgárság elé megyünk. Azt hiszem, hogy a választójog kérdésében egyszer már ez a konokság, amelynek abban az időben a t. miniszterelnök úr is részese volt, amikor a háború alatti választójog tárgyalásánál — sajnos — a jelenlegi nemzetiségi politikájával nem mindenben összhangzó álláspontot foglalt el... (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Éppen most indokoltam meg!) En csak azt mondom, hogy az az álláspont, az a politika és az a konokság — egyéb tényezők közreműködése mellett — katasztrofális helyzetbe vitte az országot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelöl.) Attól félek, hogy a miniszterelnök úrnak ez a konoksága, amellyel szembehelyezkedik az evo; lúcióniak minden kis követelményével, hasonló veszedelmekbe fogja az országot sodorni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök út kíván szólni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! Nem hagyhatom megjegyzés nélkül Rassay Károly t. képviselőtársamnak felszólalását a választójogra vonatkozólag. Beszédemben azt mondtam, hogy a képviselőválasztásoknál a háború előtt nem volt titkosság, hanem volt nyilt szavazás, ö ezzel szemben arra hivatkozik, hogy az 1913. évi törvénycikk már a titkosságot bevezette, és ezt fokozta azután a Vázsonyi-féle, illetőleg a későbbi második választójogi törvény. Meg kell azon-