Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának U03 úr útjának sikerét, amely az ország" érdekében feltétlenül és minél .'hamarabb indokolt, hogy bekövetkezzék. Sokkal kevésbbé vagyunk már megverve a politika szenvedélyével, mint a polgár aggodalmával, és a mai viszonyok között inkább kívánok a miniszterelnök úrnak politikai sikert, ha ez egyúttal az ország súlyos helyzetében valami előnyt jelent, mint kívánnék egy olyan kudarcot, amely talán politikai szempontból, pártpolitikai szempontból ennek az oldalnak előnyére volna. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) őszintén megvallom azonban, hogy a miniszterelnök úr beszéde engem nagyon lehangolt. Nem kívántam kérdéseket feltenni, de úgy éreztem, hogy a miniszterelnök úr magától szükségesnek fogja látni, hogy bizonyos politikai kérdésekben éppen ebben a kritikus pillanatban elhangozzék a magyar kormány részéről egypár olyan kijelentés, amely meg vagyok győződve, hogy úgy az országban bent, mint kint megfelelőbb atmoszférát teremtett volná a miniszterelnök úr útjához. Őszintén le vagyok hangolva, mert én azt hittem Apponyi Albert t. képviselőtársunk felszólalása után, hogy a kormány nem tér napirendre a titkos választójog problémája felett, amely, méltóztassanak elhinni, nemcsak belügyi probléma, hanem külföldi probléma is, vagy ha már argumentumokkal szállnak vele szemben, akkor talán Apponyi Albert gróf tekintélyének, de a kérdés hordere jenek okából is a miniszterelnök úr súlyosabb és újszerűbb argumentumokat dob bele a vitába. Az igen t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy hiszen haladás történt ezen a téren, mert a háború előtt nem volt titkos választójog. Erre már közbeszóltam a miniszterelnök úrnak, tagadásba vettem ezt a megállapítást, őszintén megvallva azt hittem, hogy a miniszterelnök úr a közigazgatási választásokkal kapcsolatban többször hangoztatott azt a kormányérvet ismétli meg, hogy a kormány a titkos választójog terén a törvényhatósági választások területén jelentékeny lépést tett előre. A miniszterelnök úr megállapította, hogy nem a törvényhatósági választásokra, hanem azokra a törvényhatósági városokra utalt, ahol az ő kormányzata alatt a titkos választójogot vezették be. A miniszterelnök úr itt is tévedett. Eltekintve attól, hogy félredobta az 1920:1. te. által szankcionált helyzetet, amely az ország egész területére a titkos választójogot hozta be, és amely fundamentuma az egész mostani úgynevezett alkotmányos rendszernek, a miniszterelnök úr azt is elfelejtette, hogy a háború előtt a magyar törvényhozás igenis, törvénybe iktatta a titkos választójogot, és pedig szélesebb keretek között, mint ahogy ma érvényben van. T. Ház! Mindnyájan tudjuk, hogy az 1913. évi XIV. te. Budapest székesfővárosára, Fiúméra és a törvényhatósági joggal felruházott városokra nézve ia ti/tikos választójogot törvénybe iktatta, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) úgy, aanint az a törvény 112. §-;ában világosan le van fektetve. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Egészen más volt a materiális választójog. Sokkal szűkebb volt.) En e pillanatban a titkos szavazás kérdéséiről beszéltem, ha azonban a miniszterelnök ellentétet lát az általános választói jog és a titkos választójog között, akkor ez külön matéria. En csiak magára arra a tényre akartam rámutatni, hogy nem áll. az, amint a kormány tünteti fel a helyzetet, mintha ez a kormáiny hozta volna be a titkos választójogot a háború előtti állaülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 129 póttal szem/ben. A kormány még a háború előtti állapotban megadott titkos választójogot is, tehát nemcsak az 1920. évi I. te.-ben lefektetett jogállapotot, hanem még a háború előtti jogállapotot is lerontotta, mert elvett azokból a titkosan szavazó kerületekből, amelyeket az 1913 : XIV. te. kreált. (Ügy van! balfelől.) Csak így történhetett meg, — meg vagyok győződve róla, hogy a jövő történetírója furcsán fogjia ezt megállapítani, -*- hogy Sopron városától is elvettük a titkos választójogot, Székesfehérvártól is elvettük, Bajától is, amely választókerület pedig akikora érettségnek látta tanújelét, hogy az akkori kereskedelemügyi minisztert választó tta^ meg képviselőjének. Másik megállapítása a miniszterelnök úrnak az, hogy a titkos választójog benne

/ van a programimban s akkor fogják megvalósítani, amikor a nemzet érdekében szükségesnek látják. T. Ház! En Apponyi Albert gróf megállapítására hivatkozom, ő belpolitikai és külpolitikai okokból haladéktalan intézkedést látott szükségesnek ezen a téren. Bocsánatot kérek, mindegyikünknek joga van a maga szemszögéből nézni a nemzet sorsát, de mégis azt hiszem, hogy elég jó társaságot jelent nekünk Apponyi Albert gróf állásfoglalása. (Gyömörey Sándor: De a miniszterelnök úré is!) Bocsánatot kérek, minden tiszteletem a miniszterelnök úré, azonban ebben a kérdésben őt nem tartom elfogulatlannak. Előttem ebben az ügyben sokkal pártatlanabb Apponyi Albert gróf álláspontja, aki a hatalomtól távol áll, (Ügy van! a szésőbaloldalon.) aki minden érdek nélkül — politikai érdeket értek — fejezi ki a maga véleményét, mint a miniszterelnök úr álláspontja, amely önkéntelenül a saját pozíciójának is védelme, nemcsak a politikai felfogásának hangoztatása* (Temesváry Imre: Talán mégsem a saját pozíciójáról van szó!) T. képviselő úr, ezt nem tudjuk eldönteni, csak úgy, foa megpróbáljuk titkos választójoggal, hogy az ország megnyilatkozik-e a t. miniszterelnök úr politikája mellett. (Egy hang a jobboldalon: Inkább nem próbáljuk! — Derültség) Inkább nem próbáljuk, ez a helyzetnek nagyon helyes megjelölése. Azt mondja a miniszterelnök úr: meg fogják valósítaná, ha a nemzet érdekében szükségesnek látják. Hogy mi akadályozza a miniszterelnök urat a nemzet érdeke szempontjából, arra csak halvány allúziót tett, amikor nehéz, súlyos gazdasági viszonyokra utalt. Általában véve, a kormány programra jának megvalósítása sokszor összefügg ezzel a kérdéssel. Ezt láttuk már például a tanulás szabadságánál is, ahol a miniszterelnök úr ugyanazt a tételt állította fel, egy jövő és nem limitált időt jelölve mea\ amikor a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozik. Most ugyanezt látjuk a választójog kérdésénél is. En megfordítom azt a kérdést, amelyet minekünk szoktak feltenni, hogy t. i. végre mindent meggyógyít-e a titkos választójog, és azt kérdezem: mondja meg a miniszterelnök úr, vájjon mit gyógyít meg a nyilvános szavazás ebben a mai nehéz gazdasági helyzetben? Ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a nehéz gazdasági okok akadályozzák őt meg a nyilt szavazás feladásában, akkor azt kell kérdeznem, mit segít a nehéz gazdasági viszonyokon a nyilvános szavazás? (Farkas István: A nyilvános szavazás előidézi a válságot, a krízist! — Goal Gaston közbeszól — Zaj.) Különben is ennek argumentumát úgy, mint Gaal Gaston t. kép; viselőtársam közbeszólásában említi, eléggé