Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
128 Az országgyűlés képviselőházának 40 ezek a törekvések elszakadási törekvések, mint amilyenek a múltban ebben az országban jelentkeztek és amelyek végeredménye ennek az országnak a feldarabolása volt. (Ügy van! Ügy van! — Bleyer Jakab: Német részről nem jelentkeztek!) Ismételten hangsúlyoztam, hogy ebből a szempontból német anyanyelvű polgártársaimmal szemben sat. képviselőtársam munkájával és működésével szemben semmiféle kifogásom nincs. Mélyen t. Képviselőház! Igenis, ezer évig Szent István-i tradíciókban éltünk. A múlt században azonban ezeket ta Szent István-i. tradíciókat olyan formában életben tartani, mint ahogyan azok ezer évig életben voltak, nem lehetett, mert rajtunk kívül álló nemzeti államok, amelyeknek nemzetiségei benn éltek az országban, ezen Szent István-i tradíciók megcsúfolásával akartak ebben az országban nemzetiségi kérdést teremteni (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és, sikerült is, sajnos, ilyen nemzetiségi kérdést teremteni, úgyhogy kénytelenek voltak a magyar kormányok erősebb kézzel belenyúlni ebbe a kérdésbe. (Ügy van! jobbfelől.) Ma a helyzet újból változott. Ma ilyen nemzetiségek Csonka-Magyarországon nem élnek. Magyar kisebbségek élnek a szomszéd államokban. (Jánossy Gábor: Rabszolgaságban!) Ha azt akarjuk, hogy szavunkat kellő eréllyel és hatályossággal emelhessük fel a külföld illetékes fórumai előtt e kisebbségek érdekében, akkor elsősorban mi is azt mondjuk, hogy vissza kell térni ezekre a tradicióikra, azt mondjuk, hogy meg kell mutatni szomszédainknak, hogy a kisebbségi kérdésben mi járunk elől jó példával azon az úton és megköveteljük tőlük, hogy ők is azon járjanak. (Éljenzés és taps. — Jánossy Gábor: Az ezer éves magyar történelem!) Még két konkrét detailkérdéssel kell egypár percig foglalkoznom. Az egyik a gyorsírás kérdésié, amelyre Szilágyi Lajos t. képvisel őtársam terelte a Ház figyelmét. En is azon a nézeten vagyok, amelyen ő, hogy egy egységes gyorsirási rendszernek megteremtése és az életbe való átvitele az ország érdekében való és kijelentem, hogy azon leszek, hogy a gyorsírás kötelező tantárgyképpen minél előbb, ha csak lehet, már az 1931. év őszén bevezettessék a középiskolákba. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez megfelelő megoldást nyu.it a gazdasági életnek is, de az adminisztrációnak is, (Ügy van! Ügy van!) mert ha az adminisztrációt gyorsítani, egyszerűsíteni akarjuk, abban az esetben olyan tisztviselőkre van szükségünk,, akik a gyorsírásban jártasak. (Ügy van! Ügy van!) Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam a közigazgatási bíráskodásra tereli a figyelmet és rámutat arra, hogv a bíráskodás a mai szervezetben nem tud eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket tőle joggal elvárunk Az bizonyos, hogy mai centralizál formájában a közigazgatási bíráskodás talán már nem egészen felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket egy modern közigazgatás támaszthat, (Jánossy Gábor: Egy^ tető alap nélkül!) ez azonban, sajnos, pénzkérdés is, mert a közigazgatási bíráskodás decentralizációja, bármilyen takarékosan kívánnék azt megoldani, nemcsak adminisztratív ténykedés. hanem egyúttal pénzügyi művelet is, amely igen tetemes összegekbe kerül. (Ügy van! jobbfelől.) A magam részéről abban a nézetben vagyok, hogy bizonyos apró-cseprő ügyeket. amelyeknek nagyobb jelentőségük nincs, de . ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. facto a közigazgatási bíráskodástól el kellene terelni, (Ügy van! Ügy van!) mert azt hiszem, nem nagy jelentőségű, hogy fillérekre menő adókérdésekkel egy olyan előkelő testület, amely ötös tanácsokban tárgyal, órákon keresztül kell, hogy foglalkozzék. De egészen világos az is, hogy a közigazgatási bíráskodási védelem nemcsak in principio, de gyakorlatban is fenntartandó, sőt kiterjesztendő sok más ügyre, (Ügy van! jobbfelől.) és ebből folyólag a kormány ugyanakkor, amikor az általános közigazgatási reformmal foglalkozik, mint ahogy máris foglalkozunk ezzel a kérdéssel, egyúttal figyelembe veszi azt is, hogy a közigazgatási bíráskodásnak ilyen decentralizációját lehetőleg keresztülvigye. (Helyeslés ) Ugyancsak Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam azt a kérést intézi hozzám, hogy ha majd Londonba kimegyek, ott tegyem szóvá ennek a nemzetnek nagy nemzeti sérelmeit és tegyem szóvá a ' magyar kisebbségek ügyét. Legyen meggyőződve a t. képviselőtársam, hogy ha én külföldön vagyok, elsősorban ezekről a kérdésekről kell, hogy a külföldet és oedig a hivatalos külföldet informáljam és amit ebből a szempontból megtehetek, biztosíthatom a t. képviselőtársamat és az egész Képviselőházat is, mindent meg fogok tenni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnökségi tárca költségvetését és vele kapcsolatban a költségvetés I., II., III., VL, VIL, VIII. és XI. fejezetét általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen,. vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a miniszterelnökségi tárca költségvetését és vele kapcsolatban a költségvetés L, IL, III., VL, VIL, VIII. és XI. fejezetét általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, legyen szíves a költségvetés I. fejezetét olvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a költségvetés I. fejezetét, a II. fejezet 1—3., a III. fejezet 1—5., a VI. fejezet 1—2., a VII. fejezet 1—2. és a VIII. fejezet 1—2. címét, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. —- Olvassa a IX. fejezet 1. címét. — Rassay Károly: Szót kérek!) Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: T. Képviselőház! En a magam részéről nem iratkoztam fel a jelenleg tárgyalás alatt lévő tárca általános költségvetési vitájában. Őszintén megmondom, miért. Ügy éreztem, hogy azoknak a kérdéseknek feltevését, amelyek felvetődtek, a mai súlyos, nehéz helyzetben, valami különös politikai szükségesség nem indokolja. Súlyos politikai kérdéseket pedig nem akartam feltenni a miniszterelnök úrnak két okból. Az egyik ok a miniszterelnök úr londoni utazása. Ismerem a helyzetet a magyar politikában, a politikai kérdések felvetése nagyon könnyen járt volna azzal a váddal, hogy a miniszterelnök úrnak olyan helyzetet akarok teremteni, amely megnehezíti útját. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) En erre csak azt mondhatom, hogy senki sem akarja megnehezíteni a miniszterelnök