Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának 1*03. már a külföldi útjáról van szó, arra kérjem őt, hogy külföldön méltóztassék a magyarokra súlyos igazságtalanságokat szóvá tenni, (Helyeslés.), méltóztassék ott, ahova méltóztatik menni, a revízió gondolatát szóvá tenni, különösen a magyar kisebbségek sérelmét, mert meg vagyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úrnak, aki erdélyi ember s aki ehhez az országrészhez mindig nagy szeretettel ragaszkodott, szintén keservesen esik az, almi a csiki székely közbirtokossággal s ugyanakkor a besztercenaszódiakkal történt. Arra kérem a miniszterelnök urat, hogy ennek adjon kifejezést- immár külföldön is s én kívánom, hogy az Isten áldása kísérje a miniszterelnök urat ebben a működésében. (Helyeslés a jobboldalon és a középen) Méltóztassék megengedni, hogy mivel idetartozik a miniszterelnökségi tárcához a "közigazgatási bíróság kérdése, a közigazgatási bíráskodásnál előforduló bizonyos anomáliákra figyelmeztessem a miniszterelnök urat. Annál inkább figyelmeztetnem kell erre, mert hiszen a közigazgatási bíróság reánk nézve alkotmánybiztosíték, ami azt jelenti, hogy a közigazgatási hatóságok túlkapásaival szemben a jogállamszerű védelmet ez a legfelsőbb közigazgatási bíróság nyújtja. Ebben a tekintetben, habár a Scitovszky Béla-féle reformjavaslatok egyrészében bizonyos visszafejlődés is van, a tendencia mégis csak az, hogy a bírói jogvédelmet a közigazgatási cselekmények terén amennyire csak lehet, ki kell terjeszteni. Meg kell azonban állapítanom, hogy a közigazgatási bíróság jelen szervezetében ennek a feladatnak megfelelni képtelen. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.)* Túl van terhelve az ügyekkel, s ezért éppen a közigazgatásnál, ahol pedig gyors cselekvésre és intézkedésre van szükség, a késedelmeskedéssel olyan helyzetek állanak elő, amelyek a közigazgatás általános érdekeinek rovására esnek. Elég ebben a tekintetben rámutatnom arra, hogy a közigazgatási bíróság az új törvényhatósági átalakulással kapcsolatban reá szabott feladatokat azon a határidőn belül, amely a törvényekben és rendeletekben meg volt állapítva, teljesíteni egyáltalán nem tudta, sőt nemcsak azon a határidőn belül, hanem sokszorosan elmúlt már az az idő, amelyet a törvény és a végrehajtási rendeletek szabályoznak. Meg kell említenem, hogy az a kérdés, hogy a törvényhatóságokban az erkölcsi integritás gondolata érvényesülhessen, éppen egyfelől a közigazgatási bíróságoknak ügyekkel túltelített volta miatt, másfelől pedig bizonyos tekintetben az eljárásnál jelentkező késedelmeskedés miatt megoldva nem lett. Ezen kétféleképpen lehet,segíteni: vagy szaporítani a közigazgatási bíróság személyzetét, vagy pedig decentralizálni a közigazgatási bíráskodást. Valamelyes formában feltétlenül segíteni kell, mert a közigazgatási bíróság abban a helyzetben, amelyben most van, nem maradhat. Azt nem gondolom segítségnek, ha a közigazgatási bíróság hatásköréből az ügyek egy tömkelegét elveszik és odaadják az általános igazgatási hatóságoknak, mert ez súlyos visszafejlődés volna a jogvédelem tekintetében. Es én, bár bírósági ítéleteket kritizálni nem szoktam, kénytelen vagyok megállapítani, hogy az utóbbi, időben a közigazgatási bíróság határozataibán, ítéleteiben, végső fokú döntéseiben — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 123 precedenseket is tudok felhozni, sokat és sokat — nem találjuk meg azt a nívót, amely megvolt a múltban, lehet, hogy éppen ezek miatt az okok miatt, mert meg vagyok győződve róla, hogy a közigazgatási bíróság a pártpolitika mocsarába a konkrét ügyek intézésénél nem merül bele. Azt a sibert, amelyet már az általános igazgatásnál kiküszöböltek, amely voltaképpen közigazgatási cselekményeknél nem is volna szabad hogy előforduljon, hogy t. i. időelőttiség okából, amikor már a jogsérelem jelentkezett, elhárítja magától a döntést, s ezzel hagvja, hogy az igazgatásban a merev igazságtalanság érvényesüljön, ezt a sibert, amely az 1896. évi XXV. te. szellemével ellenkezik, a múltban nem tapasztaltuk. De meg kell állapítanom, hogy ténymegállapításoknál is olyan határozatok jönnek ki

% amelyek — mivel szemtanúja voltam ' egyes.vitás ügyeknek, tapasztalatból mondhatom — teljesen hamis tényállásra vannak alapítva, amikor pedig magukból az adatokból megállapítható, hogy az nem úgy van. En nem akarok rekriminálni, mert ennek sok oka lehet, csak megállapítom, hogy ez a bíróság már túl van telítve és mivel a közigazgatási bíróság működésére, mint alkotmánybiztosító bíróság működésére rendkívül nagy súlyt helyezek, ezt a kérdést a miniszterelnök úr szíves figyelmébe ajánlom. Egy közigazgatási reformot keresztülvinni anélkül, hogy a legfelsőbb közigazgatási intéző hatóság —• mert a bíróság is az — ennek a közigazgatási reformnak megfelelően beállíttatnék, nem lehet, s ez a késedelem a közigazgatás kárára van. Ismételten megemlítve azt a kérelmet, hogy a magyar miniszterelnök úr a külföldön a magyar integritás és a magyar revízió gondolatát hangsúlyozni méltóztassék, zárom beszédemet. Természetesen álláspontomnál fogva a miniszterelnöki költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra kövekezik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólani nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! A kisebb tárcák — és ezek között a miniszterelnökségi tárca is — nem olyan jellegűek, mint a többi resszortminisztériumok tárcái, amelyek egységes közigazgatási és igazgatási ügykört Ölelvén fel, programmadására hívják fel a minisztert a költségvetés tárgyalásánál. Itt a legkülönfélébb ügyek igazgatásával találkozunk a miniszterelnökség keretén belül és a kisebb tárcák keretén belül. Ennek folytán arra kell szorítkoznom, hogy programmadás helyett válaszoljak azokra a felszólalásokra, amelyek e tárcánál elhangzottak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt foglalkoznom kell Propper t. képviselőtársam felszólalásával és azokkal a kérdésekkel, amelyeket hozzám intézett. Amikor erre válaszolok, nem is térek ki arra, amire Szilágyi Lajos tisztelt képviselőtársam hívta fel a Ház figyelmét, azt mondván, hogy úgylátszik, a tisztelt képviselőtársain angiiai útamnál ilyen dorongot akart a lábaim közé vetni, hogy Angliában lehetőleg elbukjam ennek a látogatásnak alkalmakor. Nem fogok erre kitérni, habár nyilvánvaló volt âz előtt, aki hallotta az ő beszédét, hogy némi ha-