Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
122 Az országgyűlés képviselőházának ember azt is, hogy a magyarországi kapitalizmus nem mindenkor szolgálja ;a nemzet érdekeit, csupán csak a maga önző érdekeit szolgálja, nem állítja oda a nemzet szolgálatába a magyarországi töke hatalmas erejét, akkor az ember kénytelen ellentmondani Sándor Pál képviselő úr megállapításainak és kénytelen azt mondani, hogy addig maradjon minden a régiben, míg meg nem változik minden, míg; meg nemi történik az is, amit Szilágyi képviselőtársam hangoztatott, hogy a zsidóság nem változott, nem változtatott a maga politikáján, és amíg a maga erőiszakos elnyomását nem érezteti azokkal, akikkel jelenleg érezteti, és nem csinál numerus clausust az alkalmazottak számában a pénzintézeteknél, a gyári vállalatoknál, a kereskedelmi vállalatoknál és mindazokon a helyeken, ahol a zsidóságnak intézkedni hatalma van. (Várnai Dániel: A tőke felekezetmélkiüli. — Kabók Lajos: Egy papnak nem illik f elekezetieskedni ! — Rothenstein Mór: Jól megkontrázza a londoni utat! — Derültség. Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon. (Kabók Lajos: Azért a zsidó pénz jó lesz, ha adnak!) Kontra Aladár: Legyen szabad pár szóval felelnem Bleyer igen t. képviselőtársamnak is, aki hivatkozott a magyarországi németségnek mindig hazafias magatartására. A legnagyobb készséggel és a legnagyobb tisztelettel emlékezem meg a magyarországi németségről, amely magyarországi németség tagjai közül rendkívül sokan úgy beleolvadtak a magyarságba, hogy őket gondolkozás, érzés tekintetében a magyarságtól nemcsak, hogy nem választja el semmi sem, hanem az igazi tősgyökeres fajmagyarságtól őket semmi tekintetben megkülönböztetni nem lehet. Szívvel-lélekkel magyaroknak vallatták magukat a múltban és magyaroknak vallják magukat most is. Végtelen nagy tisztelettel isime>rem el, hogy Magyarország számtalan falujában derék, szorgalmas, tisztességes^ és magyarbarát eredetileg németajkú lakosság él, amely ellen nem lehet nemzeti szempontból a legeslegkisebb kifogást sem emelni. De éppen ezt a gyönyörű harmóniát iparkodnak az újabb időben megzavarni azok, akik azzal a jelszóval és azzal a mondással, hogy a németség nemzeti öntudatát ébresztik fel, iparkodnak a magyar nemzet ellen hangolni ezeket a németeket. Napról-napra jönnek a jelentések arról, hogy Németországból jött küldöttek járják végig a németeklakta magyar falvakat, ezek a nénietek ott adatokat gyűjtenek, a németség gazdasági, politikai viszonyaira, elhelyezkedésére nézve, másrészt azonban titokban ,a legnagyobb pángermán izgatást követik el. Megdöbbentő dolog az, hogy felelős állásban lévő magyar emberek is megteszik azt, hogy bíztatják a németeket arra, ne elégedjenek meg azzal, (Hegymegi Kiss Pál: Elég szomorú!) hogy az iskolákban egyes tantárgyakat tanítanak németül, hanem követeljék valamennyi német községben a teljes német oktatás. bevezetését, követeljenek maguknak külön előjogokat, a maguk németségét minden esetben hangsúlyozzák és juttassák kifejezésre a magyarsággal szemben. Ezek végtelenül aggasztó jelenségek, melyekre rá kell egyszer már mutatni. Megjósolom, hogy rövid időn belül rá is fognak ezekre mutatni az ország színe előtt és azok. akik azt cselekszik; ; meg lesznek bélyegezve érdemük szerint. A magyarság, a magyar nemzet és a nagy német nemzet közti viszonynak is csak )3. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. ártanak azzal, ha az itteni németséget úgy tüntetik fel, mintha az itteni németség nem volna a maga politikai jogainak teljes birtokában. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy azok a németek, akiket ide telepítettek a századok folyamán, mennyi kedvezményt kaptak Magyarország részéről. Ezeket a kedvezményeket soha senki nem irigyelte tőlük, a fejlődésnek senki útját nem állta, kulturális fejlődésüket mindenki szerető figyelemmel kísérte és megvolt az eredménye annak a szelíd bánásmódnak, amelyben a németeket a magyarság részesítette, mert hiszen velünk éreztek, hozzánk olvadtak, a mieink lettek, szívben, lélekben, gondolkozásban. Ezeknek szívét kár most a magyarságtól erőszakosan elfordítani. Azokat, akik szükségesnek tartják írásban sokszor megismétlődő felhívásokbán megkeresni a magyarországi németséget, figyelmeztetem és felkérem, hogy a helyett, hogy a németséget német eredetüknek és fajuknak tudatára ébresztgetnék, inkább mélyítsék el a köztük és köztünk lévő viszonyt, hogy az továbbra is olyan zavartalan legyen, mint amilyen századokon keresztül volt. Különben teljes bizalommal vagyok a miniszterelnök úr személye iránt és a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Hegymegi Kiss Pál. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a miniszterelnökségi tárcával és a többi kisebb tárcákkal kapcsolatban pár szóval én is felszólalhassak és először is az előttem szólott igen t. képviselőtársam szavaira reflektáljak. Képviselőtársamnak azt az álláspontját, amelyet a magyar németség kérdésében elfoglal, teljes mértékben helyeslem, abban osztozom. Bűn az, ha ilyen csonka kis országban olyanokat, akik tisztán és teljesen magyaroknak vallják magukat, nemzetségekké kitenyész|' tünk. Engedje meg azonban t. képviselőtársam, hogy beszédének másik részét, amely a zsidóságra vonatkozott, ne helyeseljem ugyanebből az okból, mert bűn az, 'ha mi magyarok, magunk között különbségeket igyekszünk tenni (Kabók Lajos: Különösen, ha pap teszi!) és ebben a tekintetben éppen egyházi emberek szájából olyan megkülönböztetéseket hallunk, amelyek nem találkoznak meggyőződésemmel, és — méltóztassanak megengedni, képviselőtársam — helyeslésemmel sem. Lehetnek hibák minden oldalon, — én ezt kétségtelenül elismerem, — de az a kívánság, hogy egy bizonyos felekezetű hősök számára is megnyittassék a vitézi székibe való bejutás lehetősége, általánosan elismert igazság, amelyet mi a magunk részéről feltétlenül csak helyeselhetünk. Szilágyi Lajos t, képviselőtársam kifogásolta azt, hogy itt a választójog kérdése felvettetett. (Szilágyi Lajos: Nem kifogásoltam!) En nem tudom, hogy a miniszterelnök úr álláspontját^ a titkosság kérdésében a külföld nem ismerné, mert azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr ezt az álláspontot a külföldön sem ] rejti-véka alá. Talán azoknak, akiknek ebben a kérdésben az a nézetük, f hogy a titkosság megadása feltétlenül az ország érdekében való volna, ezt az álláspontjukat a miniszterelnökségi tárca kapcsán kifejezésre is kell juttatniuk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak ebben a részében akarok a kérdéshez hozzászólani. Engedje meg a miniszterelnök úr, hogy ha
