Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának 403. egyenlően foglalhassanak helyet a társadalomban? Azt hiszem, ez oly égbekiáltó igazságtalanság, hogy be kell látnia a t. Háznak, hogy ezen valamiképpen segíteni kell. A halottaknak részben megadják a jutalmukat, de az élőknek semmit sem adnak, azoktól elvonnak mindent? Azt hiszem, ebben van olyan apró kis igazság, amely indokolni fogja azt, hogy a zsidó vallásúak közül egy ember felálljon és kérje keresztény társait, hogy ne legyetek ennyire igazságtalanok és ennyire vakok, mert azt hiszem, a zsidóság igenis megérdemli a hazafias érdemeiért, hogy méltányosságra találjon. Méltóztassék elhinni nekem, nines irtózatosabb érzés, mint magyar embernek érezni magát és kétségbevonva látni az egész vonalon szavakban és tettekben a mi igazi érzelmeinket. Méltóztassék elhinni, ez nemcsak lealázó, hanem fájdalmas is reák nézve. Ha volt is a bolsevizmus alatt egy pár hitehagyott, bitang gazember... (Br. Podmaniczky Endre: Nagyon sok volt! — Zaj.) Bocsánatot kérek, ne méltóztassék ípr beszélni, majd meg fogom mondani képviselőtársamnak, hogy miért. Ebben a tekintetben csak hivatkozom Váry Albert t. képviselőtársam könyvére

; amely szerint — ha nem tévedek — 460 zsidó áldozata volt a bolsevizmusnak. Hiába akarják ránkolvasni azt a pár gazembert, aki ott volt! Ránk akarják róni ezeket, azok azonban, akik elestek, közöttük 17—18 éves fiúk is. akiket agyonlőttek, nem számítanak «emmit? Ez igazság? Ne méltóztassék rám neheztelni, hogy egy közbeszólás miatt megtettem ezt a megjegyzést, de azt hiszem, nincs semmi abban, ha a legridegebb igazságot követelem. Én nem kívánok még méltánylást sem, csak a legridegebb igazságot. Csak nem képzelhetik azt, hogy mi, zsidók, e kiközösítésekkel szemben közönyösek maradunk? Nekünk az fáj, ha mi sokáig hallgattunk is. Megfelel ez az eljárás általában a keresztény elnevezésnek, a keresztény etikának? Nem hiszem, hogy más nézeten volnának, mert éri csak azt mondom, hogy a legridegebb igazságot követelem, nem kívánok semmiféle előzékenységet, csak a legridegebb igazságot, s akkor, azt hiszem, ezt az én részemről koncedálhatják. Bátérek arra, amit az idő rövidsége miatt nem tudom, hogy teljesen előadhatok-e, de meg kell kérdeznem, hogy megérdemeljük-e a világháború alatt tanúsított magatartásunkkal azt. hogy minket a Vitézi Rendből általában kikapcsoltak? Itt van a kezemben két füzet. Ez a két füzet névszerint tartalmazza azokat, akik magasabb rendjeleket kanták a háborúban: névszerint benne vannak. Mindenkinek rendelkezésérc áll ennek a két füzetnek a kivonata, amelynek helyességéért én garantálok- Ismétlem, névszerint van mindenki benne. Ezen füzet alapján konstatálom azt, hogy nyolc zsidó katonatiszt kapott Lipót-rendet, tehát a legmagasabb kitüntetést, ami egyáltalán volt, (Hallmk! Ball-•k?) 84 zsidó tiszt kapta meg a Vaskoron:-rendet, — szintén egyike, amint méltóztatik hidni, a legnagyobb kitüntetéseknek — 177 zsidó kapta meg az arany vitézségi érmet, 840 zsidó katona kapta meg a nagyezüst vitézségi érmet. Kell ehhez kommentár, tisztelt uraim? Közülük többen többször kanták meg az arany vitézségi érmet. Van önök közül olyan, aki ezeket ne tartaná méltóknak arra, hogv a Vitézi Rendben helyet foglaljanak, hanem helyeselné, hogy ezek onnan kiküszöbölve legyenek? Rendben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 115 levőnek találhatja-e a magyar nemzet azt, hogy ez így legyen? De van ezekben a füzetekben még egy érdekes adat. Ötven család van itt névszerint felemlítve, amely 50 család közül mindegyik legkevesebb 5 fiút küldött a háborúba, de van olyan több is — 8 vagy 10 — amely család 9—1] fiút és unokát küldött a frontra, ötven olyan zsidó család van, ahol az egész família kint volt a fronton. Bocsánatot kérek, ha ezt látjuk, akkor kérdem, nem jogos-e az én felszólalásom? Vagy nem jogos-e az én felszólalásom, ha látjuk azt, ami néhány héttel ezelőtt történt: a német állam elnöke egy FrÖlich Kálmán nevezetű sorokújfalusi vendéglőst, aki zsidó vallású, a budapesti német konzulátus útján a német becsületrend keresztjével tüntette ki háborús érdemeiért. A textus így szól (olvassa): «Hindenburg tábornagy, a német birodalom elnöke születése napján kapta a világháború alatt tanúsított vitéz és hősies magatartásáért, amellyel példát statuált minden igaz katona számára?. Ö, a 44-es őrmester, végigküzdötte a világháborút, az összes frontokon ott volt. A legnagyobb kitüntetéseket kapta meg, a melle tele van. kitüntetésekkel. Ez az őrmester nem érdemelte volna-e meg azt, hogy a Vitézi Rendnek tagja legyen, habár zsidó? A magyar zsidóság — méltóztassék nekem elhinni — levizsgázott: még az antiszemitizmus nyomása sem tudta megingatni benne a hazafias érzést, akár külföldön, akár belföldön. Azt hiszem, még a miniszterelnök úr is ki fogja állítani azt a bizonyítványt, hogy amit a zsidóság tehetett, azt megtette ezen tíz év alatt a nyomás ellenére is, amely alatt állott. A zsidók tehát levizsgáztak a hazafiságból, a hazafiság hiáuya nem lehet tehát oka annak, hogy a Vitézi Rend keretébe nem engedik be. Azt hiszem, hogy e nemzet saját magát becsüli meg, ha ezt a hibát jóváteszi, ha önmaga azt mondja: nem engedem azt, hogy hős fiaimnak ne adják meg azt a legkisebb elégtételt, amely lehetséges. Nem kérnek ők még földet sem. házhelyet sem, nem kérnek semmit, csak azt kérik, hogy ne alacsonyítsák le őket, hiszen őík hősiesen kiádlottak a hazáért teljes mellükkel és akárhányszor életüket is kockáztatták és feláldozták. Tudatában vagyok anak, hogy a mi Kormányzónknak egy szava is elég arra, hogy ez az igazságtalanság kiküszöböltessék. Nem hiába kérem én az önök támogatását is. Én ismerem a magyar nemzet nemes felfogását, ismerem fiáinak felfogását, nem hiszem, hogy a magyar nemzet képes arra, hogy miután figyelmeztetve lett, ne tüntesse el azt a kis foltot, amely itten esik az országra azáltal, hogy hős fiait kizárja a vallásuk miatt. Nem hiszem, hogy ez méltó volna a magyar nemzet nimbuszához, már a külföldön is, mert ha a külföldön kérdezik: hogy van az, hogy egy ilyen, a németek által is kitüntetett hősnek: Magyarországon a vallása miatt már 12 év óta meg kell húzódnia és le kell mondania arról, hogy elismerését kapja annak, hogy a hazát híveri szolgálta, úgy ez nem szolgálhat a nemzet előnyére. Én kérve-kérem a miniszterelnök urat, "ha eddig sikertelenül próbálkozott is kérem, legyén olyan szíves, járjon közbe, — azt hiszem, jögóm yan ezt a kérést alkotmányos alapon intézni'á miniszterelnök úr útián a Kormányzó úrhoz, — járja ki a Kormányzó úrnál aztt, hogy ez a megkülönböztetés megszűnjék, mert ez nekünk faj. Fáj azért, mert igazságtalan, ím azért, mert nineseu az ország érdekében. Méltóztassék el17